Két és fél évezreddel ezelőtt egy szörny szabadon kószált és azt tervezte, hogy örök szenvedést hoz a Földre, megnyitva a poklok kapuját. Buddha nem tudta megölni, ám végül megállította a gonoszt azzal, hogy kitépte a szemeit (egyik fekete, a másik piros). Ezek azonban megszöktek, bár a fekete megkerült gyorsan, a vörös szemet viszont harc nélkül nem sikerült elfogni. Hét ember testét használta "gázlóköveknek", testről testbe menekült, akik amolyan hídak voltak az emberiség eléréséhez, és az utolsó a Szűz Sámán volt. Végre mire Buddha meg tudta állítani a vörös szemet is, mindkettőt külön ún. Śarīra ládákba helyezte. Az egyiket a Távol-Kelet hegyei közé temette, a másikat pedig egy nyugati sivatagba, biztosítva, hogy azok soha többé ne egyesüljenek és szülessenek újjá.
Napjainkban azonban egy megszégyenített professzor megfogadja, hogy megtalálja és felébreszti a szörny vörös szemét, és bebizonyítja a buddhista mítosz valódiságát. Ha-jung szerzetes az egyik láda védelmezője rájön, hogy a vörös szem ismét felébredt. Megkéri segédjét,Chung-seokot, hogy keresse meg Park Jin-soo száműzött szerzetest, aki azért született, hogy megakadályozza a szemek újraegyesítését. A kavarodást fokozza, hogy eközben Kim Ho-tae nyomozó ráveti magát a rejtélyes ügyre, amelyben villámgyorsan lebomlott holttesteket találnak - ahogyan a gonosz testből-testbe vándorol, az elhagyott porhüvelyek azonnal elpusztulnak. Elkezdik a vadászatot, hogy megtalálják a Szűz Sámánt, és megakadályozzák, hogy a szem rálépjen az utolsó "gázlókőre", és felébressze a szörnyet, amely elpusztítja a világunkat.
Csak leírva hat furcsán és bonyolultan a történet, megnézve gördülékeny és szépen összerakott alapsztori. Mint fentebb írtam, erős figyelmet igényel, ahogyan a komolyabb ázsiai horrorok, ráadásul ott lapulhat a tarsolyban még az is, hogy a hitvilági utalások számunkra semmit nem mondanak, ezáltal meg sem értjük az amúgy is kissé komplikált történetet. Legutóbbi ilyen filmem után (Pikachu, a detektív, na jó, csak viccelek...) még jó fél óra keresgélés kellett a neten, hogy összerakjam a részleteket és megvilágosodjak. Mint a többi általában, ez is sokszoros csavart tartalmaz, szerencsére félelmem alaptalan volt, hogy kérdőjelek maradnak bennem, viszont kellemes utóízt ad, hogy még egy ideig törhettem rajta a fejem, végül megállapítsam, nagyon ügyes volt a szkript írója. Nem beszélve arról, ahogyan emberi apróságokkal felvértezi karaktereinket, ezáltal dimenziókat adva a figuráknak, majd múltbéli események láncolatán is végig kell vonulnunk, mire "elérjük a nirvánát", - hogy stílszerű legyek. A hallgatag ördögűző, Park Jin-soo alakja maga a tragédiahős, aki életében a szenvedés útján jár, karmája kötelezővé teszi, hogy a gonosszal való szembeszállás által leljen békét. Igazi örömet okoz egy ilyen többrétegű filmet megtekinteni, hogyan sodorja össze a sors a szálakat és hogyan fordulhat elő, hogy valaki mégis kijátssza a végzetet. A majd' 2 órás játékidő alatt egy perc üresjárat nem volt, amikor éppen nem történt valami, a rejtély nyomása és a kíváncsiság tartotta ébren érdeklődésemet, vagy finoman humoros pillanatok, ahogyan az ifjú szerzetes habzsolja az eddig tiltott nagyvilágot. Az operatőri munkát szintén csak dicsérni tudom, tökéletesen van fényképezve, bárhol is járunk, működik a varázslat, amely a zenével is összhangban van. Gondosan van összerakva, kellemes drámai felhanggal, kidolgozott szereplőkkel, néha krimi-szerű fordulatokkal vezet bennünket a végjátékig, ahol persze szintén nem a megszokott klisékkel öntenek bennünket nyakon. Erősebb a thrilleres vonulat, de így is kellemes horror... Mindenképpen figyelemre méltó, tökéletes hétvégi program.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése