Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Rövid kis epizóddal kezdünk a távoli Bhutánban, 1995-ben. Két férfi és barátnőik hegymászásra indulnak. Paul furcsa hangot hall és azt követve bezuhan valami barlangba. Az érte lemászó Greg már csak egy csontváz előtt törökülésbe dermedt vegetatív embert talál, ennyi maradt társából. Menedéket lelnek egy házban a hóvihar elől, másnap pedig szörnyű dolog történik a kis társasággal.
Napjainba kerülünk át. James Lasombra, az ex-zsaru, felesége és gyermeke halálos autóbalesete után egy kis boltot nyitott. Egy helyi nővel, Noraval és lányával, Amandával barátkozik, akiket szintén veszteség ért két éve. Ám Amanda eltűnik, egy vérrel írt üzenetet hagyva a falon, valami "Üres emberre" célozva. Lasombra nyomozni kezd és megtudja, miszerint van egy városi legenda, amely arról szól, ha egy hídon talált üvegbe belefújsz és az Üres Emberre gondolsz, az eljön érted. Első nap hallod, második nap látod, harmadik napon pedig elvisz. Kiderül, Amanda baráti köre megtette ezt és el is tűntek. Aztán mind holtan kerülnek elő. Kiderül, hogy egy bizonyos "Pontifex Intézet" a közös pontjuk, ahol egy szekta székhelye van. Lasombra ellátogat oda, ahol a kultusz vezetője beszél neki a hitükről. Mivel ő maga is kipróbálta a szertartást az üveggel, már hallani és látni is véli a gonosz figurát. Nyomoz, követ, felfedez, mígnem biztossá válik, hogy Amanda életben van. Aztán a lehető legborzalmasabb dologra derül fény.
A "BOOM! Studios" képregénye alapján a mindeddig pusztán rövidfilmeket készítő író-rendező David Prior festette filmvászonra ezt a történetet. Nem hangzik valami bizalomgerjesztően, igaz? Tévedés. Ez egy olyan telitalálat, egy olyan horror, amin napokig törheted a fejed. megragad benned. Jó ideje nem készült ilyen érett és intelligens mozi ebben a zsánerben. A két és fél órás játékidő teljesen ki lett töltve, olyan eseményekkel, amelyek folyamatosan fenntartják az érdeklődést és fejtörést is okoznak. Nagyon komor , sötét misztikus hangulata, színei és nyomasztó üzenetei nyugtalanító világba rángatják a nézőt. Ritkán fordul elő, hogy egy rémfilmben transzcendens és metafizikai magasságokig emelkedhetünk mondanivalóban, szinte filozófiai szintekig. Mintha egy valódi kultuszt teremtettek volna, saját világgal, amely rettentően riasztó és torokszorítóan aggasztó. Nem hagy pihenni egy pillanatra sem, mind a rejtély, mind a baljós fenyegető atmoszféra űzi a nézőt. Az Üres Ember szereplői felnőttek és azoknak is szól: semmi könnyedséget nem tartalmaz, nehezen megfejthető sugallataival és zavarba hozó bonyolult értelmezési keretbe szőtt történetével bőséges gondolkodnivalót ad a nézőnek. Majd a végén elengedi a kezünket, mi pedig sután ácsorogva szedjük össze kilúgozott gondolatainkat és próbáljuk felépíteni magunkban az egészet, miközben ránk van bízva, mit is hozunk ki belőle. Erős odafigyelést kíván (többször vissza is kellett néha pörgetnem), olykor olyan töményen zúdítja a spirituális bölcseleteket, hogy kétségbeesetten próbáljuk feldolgozni a tibeti misztikumot. Persze mivel horror, nem maradnak el az izgalmak, a félelmetes pillanatok, a feszültség és némi jumpscare is belefért, miközben súlyos drámai alapokra épült. A zenéjét az ismert Christopher Young komponálta tökéletesre, de a suspense-t végletekig fokozó fülsértő csikorgások és kaotikusnak tűnő zajok szintén perfekt módon borzolják az idegeket. Színészeink tesznek róla, hogy ne zökkenjünk ki abból a valóságból, ahogyan a impozáns operatőri munka is. Aki könnyed szórakozásra készül, annak nem ajánlom, aki elmélyült baljós világba akar utazni, az pedig tekintse meg feltétlenül. Kozmikus horror egy sötét entitás végítéletet hordozó üzenetével - igazi remekmű
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése