Night of the Demon (1957)

 Harrington professzor könyörög riválisának, Dr. Karswellnek, hogy a rámondott átkát oldja fel, cserébe abbahagyja a nyomozást annak sátáni kultusza iránt. Valami rosszul sül el: hazatérésekor egy materializálódó démon gyilkolja meg, ám halála balesetnek tűnik, mivel egy eldőlő villanyoszlop kábelei áramütést okoznak neki. Dr. John Holden, pszichológus, Amerikából érkezik a szigetországba, hogy részt vegyen egy kongresszuson Karswell szektájáról. A vártnál hamarabb fut össze a konferencia érintettjével egy könyvtárban, ahol tudtán kívül ő is egy átok alanyává válik egy hozzácsempészett pergamen által. Holden teljes mértékben szkeptikus Harrington volt kollégáinak véleménye iránt, akik természetfeletti erők munkáját vélik felfedezni egy gyilkossági ügyben, amit egy szektatag követett el. Ugyanígy babonaságnak veszi, amikor feltűnik Joanna, akinek az elhunyt Harrington a nagybátyja volt és azt bizonygatja a professzor naplójával, hogy rontás végzett vele.

 Meglátogatják Karswellt, aki "megjósolja" Holdennek, hogy három nap múlva meghal. A pszichológus továbbra sem hisz az egészben, de hamarosan furcsa dolgok történnek vele. Joannával összemelegedve nyomozásba kezdenek és egyre inkább kénytelen sutba dobni szkepticizmusát, ahogy közeledik végzete és a démon éjszakája...

 Nem véletlen a film gördülékenysége és egyenes cselekményvonala, kissé gótikus rémségei. Az eredetileg 1911-ben M. R. James, az ismert horrorszerző vetette papírra, "Casting the Runes" címen. Ezáltal nem egy egyszerű forgatókönyvíró álma került leforgatásra, hanem egy valódi érdekes  sztori. Élő és eleven, jól ütemezett története van, pergő párbeszédei, jóval komolyan vehetőbb, mint az Amerikában éppen városokat romboló óriásszörnyek. Nincs ok panaszra, ha nem is mestermunka, de azért kiemelkedik korának filmjei közül, ha eltekintünk az akkoriban valamiért jellemző infantilizmus beleszövésétől. Érdekes és ébren is tart, valóban van egy fő szála, ami megragadja a nézőt és fenntartja a figyelmét. Ha ma forgatnák le, garantáltan sikere lenne a megfelelő effektekkel és plusz még néhány áldozattal, mivel megfelelően sötét és rejtélyes. Ügyesen kerüli az unalmas pillanatokat, a rendezés teljes mértékben megfelelő, ahogyan színészeink is. Kimondottan kiemelkedő a hidegvérű és vérbeli amerikai Holden szerepében Dana Andrews, nagyon karakteres és profi, leginkább Sean Connery ugrik be róla, korai James Bond szerepeiben. A zene a szokásos fülsértő vonós-trombitás feszültségkeltő, olykor túl sok is már, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Nyilván a megjelenő démon nem fogja összeszorítani szívünket, hiszen 1957-ben örülhetünk még egy ilyen kidolgozottságú pokolbéli szörnynek is. Tekinthetjük elődnek is, az olyan horroroknak, ahol "határidős halál" áll a középpontban, mint "A kör", az "Üres ember", vagy a "Halálod appja". Nem kell gyanakvással közeledni felé, nem az a dohos és ósdi mozi, inkább modern és mozgalmas, a mai napig lazán megállja a helyét. Csakis ajánlani tudom, nem fogsz csalódni.