Laura kettesben él Daviddel, a kisfiával. Mint később kiderül, mindezt azért, mert egy szektából szökött el, gyermekét menekülés közben megszülve. Emlékeit azonban az azt követő gyógyszeres kezelés elmosta, végre majdhogynem nyugis világban éldegélnek. Ám egy éjszakán a fiú szobájába benézve embereket lát, majd az ajtó bezáródik. Pánikban hívja ki a rendőröket, ám a szobában nincs Daviden kívül senki. Paul a zsaru, társával ellentétben nem szkeptikus, figyelmesen hallgatja a kiborult nőt. Később a srác rosszul lesz, szinte haldoklik, ám a kórházban semmiféle vizsgálat nem jut eredményre, mi lehet a baja. Laura-t utoléri a sorsa: a szekta a fiát akarja. Elmenekül vele, ám míg gyermekét magára hagyja a szomszédasszonnyal, David megöli a hölgyet és eszik belőle. Meg van hát a gyógyszer, nem Algopyrin kell, hanem emberhús. A gyilkosság után menekülőre fogják, nyomukban a rendőrség, Paul-lal, akivel összemelegedett, és a kultusz... Válaszokra és emlékekre van szükség, miközben gyermeke egyre csillapíthatatlanabb éhségét is orvosolnia kell. Úticéljuk a szekta központja, ahonnan elindult minden, ott majd talán be is fejeződik.
Mint fentebb megemlítettem, voltak lehetőségek, hogy komolyabb gondolatiságot szőjenek a történetbe, de csak a felszínt kapargatták. Sok aspektusa van egy ilyen dolognak, meddig terjed az anyai szeretet, komolyabb és intenzívebb dilemmák merülhettek volna fel, mint amik esetünkben megjelentek. Persze ne büntessünk olyan szigorúan, nem lehet minden horrorfilm pszichológiai tanulmány, és nem is várjuk el... De kicsit hitelesebb lehetett volna, ha már ez a központi téma. A költségvetés is szegényes lehetett, igyekezvén ezáltal a legnéptelenebb helyeket kiaknázni és két darab zsaru üldözi a brutális sorozatgyilkosnak vehető párost. Magányos műfaj a nyomozóké, de annyira nem, hogy ilyen esetekre csak két embert mozgassanak meg. A végjáték pedig egy gyakorlott horroristának semmiféle meglepetést nem fog okozni. A felsorolt negatívumok mellett azért a mérlegre dobhatunk ám kellemes dolgokat is. A film fojtogató: halovány neonfényes kórházfolyosók, sötét motelszobák, állandóan borult időjárás. Szinte kényelmetlenséget okoz a nézőnek a légköre, ezáltal könnyebben simulunk a láttatni kívánt reménytelenséget sugalló világba. A kialakított keretsztori is élvezhető, vegyesen operál ismertebb panelek és kevésbé használt ötletek összeillesztésével. Ha belegondolok, akár lehetne folytatása egy nagyon ismert filmnek is, de tannis-gyökér legyek, ha elárulom melyiké! Mindvégig sikeresen lekötött, bár lassan indul, azért magával tud ragadni, szóval a mérleg nyelve már középen áll. Nincs hónaljszaga, nem erőltetett, van benne potenciál, valamivel gyorsabb ütem és pénz, jobb kidolgozottság mellett egy igen sikeres alkotás lenne. Talán a szereplőknél éreztem némi gyengélkedést, haloványabb beleélést, de nem zökkent ki, tulajdonképpen szerethetőek, ahogyan az egész az. A téma túl komoly, belegondolni a belegondolhatatlanba, a szülő-gyermek viszony ilyetén alakulásába túl nagy kaliber egy egyszerűbb horror kereteihez. De nem rossz próbálkozás, nem untam, nem röhögtem rajta, az előforduló logikátlanságok (a strici hülyesége, a bankkártya használata menekülés közben...) néha felriasztanak, de meg kell mondanom, azért a jó kategóriába esik, érdemes próbálkozni vele...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése