Az Usher-ház bukása - House of Usher (1960)

  Az ifjú Philip Winthrop Bostonból az Usher-házhoz utazik, amely egy kopár és riasztó mocsaras területen álló elhanyagolt kúria. Útjának célja, hogy menyasszonyát, Madeline-t végre hazahívja onnan és összeházasodjanak. Különös körülmények fogadják, ahogyan párjának bátyja Roderick is extravagáns figura. Nem bírja a zajokat, az érintést, az erős fényt, az illatokat és az ízes ételeket. A férfi teljes elutasítással fogadja Philip ötletét, miszerint a lányt magával vigye a városba - azt állítja, Madeline nagyon beteges. Ráadásul utal arra, hogy családjukat elátkozott vérvonal sújtja, amely minden felmenőjüket őrületbe és gyilkolásba taszította - és amely gonoszság beivódott magába az épületbe is, amelyben élnek. Nem akarja hagyni, hogy következő generációkra hagyatékozódjon ez a sötét örökség. 

 A fiatalember természetesen nem lett meggyőzve és határozottan ragaszkodik terveihez, még a szabódó és valóban kissé betegnek tűnő Madeline-t is meggyőzi, milyen szép jövő vár rájuk... Ám a lány egy, a bátyjával folytatott heves vita után állítólag szívgyengeségben elhalálozik. Roderick késlekedés nélkül a családi kriptába zárja a holttestet, majd felszólítja a gyászoló vőlegényt, hagyja el a házat. Philip azonban megtudja az inastól: szerelme hajlamos a katalepsziára, amely miatt a megtévesztésig a halálhoz hasonló tüneteket produkálhat. Koporsóját üresen találja, ezért őrjöngve keresi kedvesét, ám az egyre zaklatottabbnak és őrültebbnek tűnő Roderick nem hajlandó elárulni, hol a lány. Csak annyi szakad ki belőle, hogy az élve eltemetés Madeline-t megőrjítette... Aki aztán végzetet hoz az elátkozott Usher-házra és lakóira... 

 Válaszként a televízió elterjedésére, megszületett a futószalagos olcsó mozifilmek gyártása, amelyek nem a megszokott témákat boncolgatták, inkább erotikával, vérrel és egyéb prüdériát elvető témákkal csalogatták a filmszínházakba a nézőket. Erre a hullámra kapaszkodott fel az AIP (American International Pictures), hogy low budget alkotásaival minél nagyobb haszon fejében szinte hetek alatt leszállítsanak egy-egy "remekművet"... Naná, hogy a produceri és rendezői nyeregbe maga Roger Corman pattant, hogy a Hammer Studio sikeres gótikus horrorjainak a mintájára előrántsa Edgar Allan Poe remekeit és megfilmesítse azokat. Döntésének legnagyobb motivációját leginkább az adta, hogy Poe művei nem voltak jogdíjasak, így kézben voltak a jó sztorik, nem túl hosszú forgatási idővel máris hullott a Hammer-utánzatokból a pénzeső. Megszületett a Poe-ciklus, ami nyolc részből állt, és amely erős minőségi ugrás az addig sokad rangú szörnyfilmes gagyikban utazó AIP-nek. A lelkesedés olyan pozitívumokat hozott magával, hogy ezek már színesben készültek, továbbá sikerült a nagy nevű Vincent Price-ot is alkalmazniuk, amely tény szintén erősen emelte az alkotások fényét.

 Ennek a ciklusnak az első része a "House of Usher", forgatókönyvét a neves sci-fi/horror író Richard Matheson vetette papírra, hogy aztán laza három hét alatt el is készítsék. A mindössze négy szereplővel rendelkező történet valóban erős gótikus légkörrel rendelkezik, el kell ismerni, ügyesen importálták az angol stúdió borzongató stílusjegyeit. A ködös és sivár mocsár, a baljós épület a homályban, a pókhálós kazamaták, csontvázak, koporsók, kripta, furcsa szereplők és beteges festmények együttesen felelősek a nyomasztó atmoszféra megteremtéséért. Poe eredetijéhez képest csupán a viszonyok változtak, hiszen az elbeszélésben a vendég maga Roderick régi barátjaként jön a kúriába, Lady Madeleine-t nem is ismeri meg igazán, míg itt kimondottan hozzá érkezik a jegyeseként. Ezáltal belefűztek egy romantikus szálat, amely a prózai művet elevenebbé, közelebbivé hozta a nézők számára. A hátborzongató rejtély felkelti a kíváncsiságot, bár egy bizonyos ponton túl már kimondottan idegesítővé válnak a semmitmondó válaszok, amelyet mi nézők az ifjú Philippel együtt kapunk, "Úgysem értené", "Jobban tenné, ha távozna"... Mindvégig bizonytalanságban hagynak bennünket, vajon valós-e az elátkozott család mendemondája, vagy csak bebeszélik maguknak fatalista módon az ott élők eme determinált végzetet. Price brilliroz Roderick szerepében, a túlfinomodott család hiperérzékeny tagjaként olyan, mint egy meleg kutyapedikűrös, szigorú báty - mégis gyenge ember, mintha némi vérfertőző féltékenység is lángolna benne húga irányába. Poe zaklatott és lidércnyomásos írásmódja átüt a filmkockákon, az operatőr munkájától a díszletekig mindenütt, Corman pedig ragyogóan rendez. Nem sokkolni kívánnak, hanem megmeríteni bennünket a melankolikusan sötét hangulatban, a reményveszettségben, amely őrületben csúcsosodik ki. A befejezés után pedig el lehet gondolkodni azon, vajon egy önbeteljesítő jóslat, vagy egy valódi átok okozta-e a szörnyű véget... 

Az ügyesen összerakott és hangulatos film tartalmaz bizonyos túlzásokat, mint például a hosszas kutatás a lány után, amely bolyongás nyilván az épület borzadályos labirintusát akarja bemutatni, de egy percnél tovább tartóan már kínosan feszengünk, vagy Philip technicolor színekben tündöklő álma, amely szintén a kelleténél jóval tovább tart. Mindezek persze apróságok ahhoz képest, hogy egy feltűnően jó Poe-adaptációt láthatunk, nagyon hatásosan bemutatva, kiemelkedő színészi munkával és rémálom-szerű környezetben.  

Bad Apples (2018)

 

  Amikor a "Baphomet" című semmiséget szakajtó szarként aposztrofáltam, még nem tudtam, hogy hamarosan egy medencényi ürülékbe ugrok fejest... Pedig le is írtam: nem szabad olyan filmet nézni, amelyet ugyanaz az ember írt, rendezett és még szerepel is benne. Szolgáljon mentségemre, hogy nem nagyon szeretek előre kotorászni, kedvelem, ha egy alkotás meglep. Hát ez most aztán sikerült. Ilyen fáradt émelygést nem is tudom, éreztem-e eddig horror láttán, s mivel munkahelyen szenvedtem végig, még a levelezésemet is 5 percenként néztem, hátha akad valami meló, bármi, csak kilábalhassak ebből a szeméthalomból. Na de lássuk, miért is nem szabad bele sem nézni - szubjektíven:

 Biztató kezdés, Halloween van, ami azt jelenti, hogy gyilkosság lesz, mert ilyenkor lehet csak igazán, Eugén névnapon például nem menő. Egy ikrekkel terhes nőt hasba szurkálnak a saját konyhájában, majd gyilkosa átvágja a saját torkát is. (Eme incidensre a végén egy rettentően idegesítő, szekunder szégyent elménkbe égető társalgás ad magyarázatot, ahol három ütni való ostoba picsa ijesztgeti egymást szintén Halloween idején.) Naná, hogy a "gyomorműtétet" követően holtan gyorsan a padlócsempére szül két magzatot, amelyek élnek. Valóságos csoda, adjunk hálát az Úrnak. Hirtelen nagyon meglepő ugrással a gyerekek felnőttek, ők az ikerlányok, akik folyton álarcban vannak. Hogy ez milyen koncepció, mit akar ezzel mondani az alkotó és akar-e egyáltalán mondani valamit ezzel az az állat, ne firtassuk. Két műanyag maszkban vannak otthon, abban kerékpároznak, sőt, az iskolába is viselik, mindössze az ötödik perc és máris emelkedik a vérnyomásom ekkora faszság láttán. Huszáros vágással megismerjük a kisváros új tanárnőjét, Ellát, akiért kínosan hosszú és érdektelen állásinterjún izgulhatunk, hátha gyorsan kinyírják, de sajnos nem. Ő lesz az egyébként, aki a 85 perc kilencven százalékát vontatott és lapos társalgással tölti ki férjével, akit még a mentőben is ütnék. Most érkeztek a városba és a dobozokból kicsomagolni is lusták, helyette megállíthatatlanul pofázzák át a filmet, elképesztően érdektelen és fárasztó dialógusokkal. Vérben forgó szemekkel hallgattam a locsogásukat, azt hiszem ilyentájt volt az első alkalom, hogy körülnéztem, hátha van egy kis munka, hogy megacélozzam magam, mert itt már az agyam leadta a vészjelzéseket. Időközben az iskola igazgatóját a maszkos tesók lemészárolják, majd beletűznek egy amerikai zászlót a gyomrába, nem tudom, milyen elgondolásból. Ha azt hiszed, hogy a felfedezett holttest miatt lezárnák a várost, keresnék a gyilkosokat, szirénák hangja és villogók fényének tömkelege árasztana el mindent, nagyot tévedsz. Semmi ilyesmi nem történik, hiszen a forgatókönyv író-rendező gyermeteg álmába csöppentünk, hagyni kell kibontakozni a két testvérke ótvar sztoriját. Akik ráadásul idétlenül pukedlizgetnek, meg táncikálnak állandóan, hogy még feszültebbé váljon a néző az idegtől. A cselekmény fő vonala ugye Ella és párja csevegése, ám eközben az ikrek nekiállnak mellékesen a szomszédságot gyilkolászni. Kicsit érthetetlen, hogy egy város közepén hogy a faszba laknak emberek lakókocsiban és miért hagyják, hogy két süldőlányka megölje őket, de ez a film már az elkészülte okán is rejtély számomra. Tanárnőnk kávét készít, beszélgetnek, tököt faragnak, beszélgetnek, fürdik, beszélgetnek. És itt jött el az a pont, hogy a kezem az "ugrás" billentyűre helyeztem, mert már nyüszítettem a kíntól. Férjura, a jópofizós debil végre eltakarodik dolgozni a kórházba, ahol első napját tölti, s rögvest megjelennek a küszöbön a fantáziadús "csokit vagy csalunk" kiáltással a gyilkos kis picsák. Mivel nem kapnak csokit, elhatározzák, hogy behatolnak a házba, amelyet eddig mindenhol játszi könnyedséggel megtettek, így itt is. Eközben az egyik szomszédot mentő viszi be, mert élve maradt. Erre Ella férje izgulni kezd, mert becses neje egyedül van otthon, ezért hazaindulna. Ennek érdekében egy kb. húsz (!!!) perces beszélgetésbe merülve elmeséli az életüket egy kolléganőjének. Igazi stresszfaktor ez a film. A gonosz lányok tányérokat törnek, miközben hősnőnk sikoltozva ül a földön, lehet már unta az anyóstól kapott étkészletet, mert jól láthatóan nem tesz semmit a dolog ellen. Kap egy kést a hátába, mire eszébe jut, hogy be kellene zárkózni a fürdőszobába, amiért nem hibáztathatjuk, hiszen ettől a filmtől nekem is gyomorgörcsöm lett. Fickója hazatér, akinek a mellkasába faragnak egy töklámpás mintát és a gyomrába gyertyát helyeznek. Biztos vagyok benne, tévedhetetlenül érzem, hogy az egész szar emiatt a momentum miatt készült el, ez volt a fő vízió, ami köré épült a rengeteg haszontalan sallang. Megmutatják kintről, bentről, minden irányból, büszkén és sokáig. Kitalált az író egy ilyen hullát, aztán rittyentett mellé egy foshabos körítést. Ella ezt meglátva szépen megöli az ellenállást nem mutató maszkos idiótákat, akik csak úgy hagyják magukat. Ennyi? Nem. Jön az ígért kurva idegesítő fecsegés, pár év múlva ugyanabban a házban, egy terhes nő és két barátnője között. Ha éltél már át mesterkéltebb és tenyérbemászóbb diskurálást, akkor térdet hajtok előtted. Az egész film megölt, de az utolsó 15 perc még meg is basz. Hú, ki ne hagyjam, kiderül, hogy a torkon szúrt ikrek élnek. 

 Bumm, teljesen a padlón vagyok, kiütöttek. Sok szart láttam már, de ez korona a kupac tetején. Még ma, másnap is ökölbe szorul a kezem, ha visszagondolok erre a filmszemétre. Gagyi, érdektelen, és a gyilkosságokat erőltetett művészkedő effektekkel nézhetetlenné tevő, elképesztően elviselhetetlen végtermék. Mindenki hülye, ellenszenves, ráadásul ripacsok, tehetség szikráját lehugyozó amatőrök, a forgatókönyv csapnivaló, arra jó, hogy zsíros kenyeret csomagoljanak bele, a rendezés szörnyű. A zene nem illik hozzá, kicsi a költségvetés, fantáziátlan, egy másfél órás üresjárat. Azt hiszed jó poén lesz megnézni, mert szereted a trash múvikat? Hát tévedsz, ez mindennek a legalja, nem szórakoztatóan köpet, hanem idegesítően. Na tessék, már reggelről idegbe rakott. Kerüld el.

Baphomet (2021)

 

 A filmnek becézett szakajtó szar - ahogyan én láttam:

 Komoly sátánisták kántálnak baljósan egy ronda fogsorú, ebay-ről vásárolt fordított keresztet viselő faszi vezetésével. Gyorsan eret vágnak egy fiatal lányon, hogy megadják az alaphangulatot az ezt követő idill képsorokhoz. (A végére már mi magunkon is szívesen megejtenénk eme szuicid műtétet...) Bemutatják nekünk az ideális családot, lepkék, napsütés, minden. Rebecca állapotos, szüleinél tartózkodik éppen, míg párja, Mark Malibuban van távol, valami sintértelepen dolgozva. Egyszer csak megérkezik egy szarrágó mosolyú fiatalember, aki echte Jehova Tanúja és azt kéri Jacob-tól, a családfőtől, miszerint a hátsó csalitost, ja nem, a bírtokát házastól cakompakk adja már el nekik, akikről csak mi nézők tudjuk, hogy a gonosz szolgái. Nincs az a pénz - hangzik a válasz, de tudjuk, ez nem marad ennyiben, mert a kisköcsög még csúnyán visszanéz. Ettől kezdve mintha megátkozták volna őket. Mark-ot szörfözés közben megeszi félig egy cápa és jobblétre szenderül, míg anyósát az ágyban torkon harapja egy kígyó, de nem úgy, ahogy gondoljuk. Fogyatkozik a família, Rebecca elvetél, meg valami gyanús gyertyákat kap, amelyek meggyújtása után bevesz 30 maréknyi szőlőcukor tablettát borral, majd megjárja a túlvilágot, ahol a pokolban ismerősökkel fut össze, a sátánistákkal. Sajnos felébred a kórházban és most már tudja, kiknek köszönhető a sorozatos tragédia, amin végigmennek. Talán eme percig félkomolyan is vehettük volna az egészet, de innentől a film teljesen elborul, mint a trágyás talicska és folyamatos agyrém baromságokkal bombázzák agysejtjeinket. A rendőrök tényleg ki lettek rendelve, hogy átok esetén vigyázzanak rájuk? (Valahogy így hangozhatott: Adam2, Adam 2, Neville-éknél 666-os eset van, ismétlem 666-os... - Vettem főnök, már megint a jó öreg sötét mágia, indulok is és őrködöm...). Rebecca nem szarozik, felkeres egy helyi boszorkányt, mert minden városban laknak ilyenek, de nem értem, a rendőröknek mennyire esik hatáskörébe boszorkánytaxi? Hősnőnk kitervelte, hogy mert nem bírja a fickója nélkül, ezért támasszák fel neki, természetesen ezt lazán meg lehet ejteni, csak akkor az homályos nekem, ha úgy hipp-hopp meg lehet ezt csinálni, akkor mi a lófaszért nem szaladgál itt körülöttünk a fél túlvilág? Rebecca édesapját totál idiótának nézi, amikor az szkeptikusan fogadja a feltámasztási maszlagot, olyan fejjel néz rá, mint egy hülye gyerekre. Mit meg nem tesz a szülő a kölke kedvéért, van aki xbox-ot vesz, van aki megcsócsált vízi hullát ás ki a temetőből... Abrakadabra, Márknak visszanőnek a testrészei haza lehet vinni, bár még egy ideig szunyókálni fog. Marybeth, a boszorkány ránézésből megállapítja, hogy a garázs alatt el van temetve valami szörnyű. Vajon kútásásban is tudna segédkezni? A lelkükre köti, mindenáron védjék meg a kutat a gonosz követőitől, aztán otthagyja őket a francba, elpályázik, biztos tilosban parkol a seprűjével. Mark visszatérése után az eddig is csak épphogy totyogó sztori végképp megpihen, nekiállnak irritálóan enyelegni és gondold el, hogy ezzel basszák el az időt, holott az egész filmszenny összesen 70 perc!

 Erősítés érkezik, a helyi zsaruk, mert a sátánista munkásbrigád annyira kutat akar ásni a lebetonozott garázs közepén, hogy képesek ostrom alá venni hőseinket. Nem hiszek a szememnek, amikor az egyik zsaru előhúz a gatyájából egy halom dinamitot. És itt valódira gondoltam, nem a farkára! Aszongya, gondolta magával hozza, ha már volt otthon egy pár darab. Bazmeg, örülök, hogy nem állt éppen a kikötőjükben egy csatahajó, mert akkor azzal érkezett volna. A halottaiból feléledt Mark megmutatja magát a rendőröknek, akik hamar napirendre térnek a sétáló hulla fölött, sőt, még fegyvert is adnak neki - de tudjuk, arrafelé még szavazni is elmennek... Mark valószínűleg a túlvilágon lőgyakorlatot vett, mert a sétáló sátánistákat úgy lövi, mint a céllövöldében a kakasos nyalóka pálcikáját, de Rebecca is pusztító. Persze legyűrik őket, de elámulsz, milyen szöveget tol a lekötözött Rebinek az egyik gonoszov, idézem: "-Te naiv kis számító kurva." Az agyam elhajítom, most akkor baszki naiv, vagy számító??? Ez a két dolog éles ellentéte egymásnak, de nem is értem ezen a faszságon miért is akadok fel, hiszen az őrület folytatódik. Marybeth visszatért (minek ment el, tamponért???) és kiszabadítja őket, Mark pedig úgy gondolja ma is meg akar halni, talán rutint akar szerezni, ezért bemerészkedik a garázsba, ahol mindössze fél óra alatt feltörték a betont és el is szállították, mivel csak egy kis földkupac áll a lyuk mellett... Kötélen leereszkedik egy helységbe (ez van a föld alatt, gondolom betonozáskor nem vették észre, alapásásról meg nem is hallottak még ottan a távoli Ámerikában) megdobálja dinamittal a gonoszt feltámasztó népséget, amik maximum egy szilveszteri petárda hatékonyságát mutatják, bár még a környékbeli ebek miatt sem írnak haragos faszbúk posztokat a mániákus kutyatartók... De minden hiába, Baphomet feltámad és jól megrak mindenkit, mint a szénásszekeret.

Na ennyi volt a film, teljesen legyalulta az elmém, ha nincs rutinom az ilyenekben már habzó szájú idióta lennék. Ja, az is vagyok... Többek között azt nem értem, hogy ha a végén erőszakkal rontanak a házra, tűzharcba keveredve a rendőrökkel - akkor mi a lófaszért volt az egész hókuszpókusz csörgőkígyóstól-cápástól meg vásárlási ajánlatostól??? Nem így kellett volna kezdeni? Mindenki jobban járt volna, főleg a nézők. Nem mehetünk el szó nélkül a színészek, különösen a Rebeccát játszó Rebecca Weaver mellett sem: idegesítő és tehetségtelen ripacsok. A hölgy rémisztően antipatikus, pezsgőt bontottam volna, ha megböki valamelyik rohadék, de még ehhez is balfaszok voltak. Írta és rendezte Matthan Harris, akit a nyálas szájú Mark-ként is láthatunk a filmben. Tanulság, sokadjára: nem szabad olyan filmet nézni, amit ugyanaz az ember ír - rendez és bohóckodik is benne. Ezek csak valami gyermeki álmot akarnak megvalósítani, mindegy milyen szarral, csak minél többet lássák a nevüket kiírva a képernyőre. Ez az alkotás olyan, mint egy pöcegödör: eleinte bokáig belelépve még kibírod, de aztán villámgyorsan elviselhetetlenné válik. Réges-régen a Szív TV-n adtak ilyeneket, amely még a 90-es években megbocsájtható volt, ma már viszont felháborító időtolvajlásnak érzem. Nézd meg, ha akarod, ne csak én szenvedjek.