A Quatermass kísérlet keretein belül...
Egy kisváros kapja az áldást, szerencsére az űrhajó valami tanyán zuhan le. Az izgatott nézelődők után hamarosan megérkezik maga a tervezet megalkotója, Bernard Quatermass, a morózus és határozott professzor, a brit űrprogram úttörője, aki hamar kezébe veszi a gyeplőt. Meglepetésére a három felküldött asztronauta helyett csak egyetlen ember tántorog elő, Victor Carroon, aki viszont teljesen vegetatív állapotban van. A járműben sincs senki, szőrén-szálán eltűntek a többiek.
A túlélőt Quatermass saját vizsgálatra Londonba viteti, ahol a fickó tovább folytatja a növényi állapotot, csak néz ki a fejéből, feleségére sem reagál. Bőre azonban változni kezd, sőt, mintha arccsontjai is formálódnának. Időközben megérkezik Lomax nyomozó, aki mélyen beleássa magát az ügybe, majd a proffal a rakétában különös szerves anyagot találnak. A fedélzeti felvételeket megtekintve ráébrednek: valami földönkívüli erővel találkoztak a brit pilóták a végtelenben. Carroon felesége az időközben kórházba szállított férje megszöktetésére felfogad valakit, aki ugyan sikerrel jár, ám csúnyán végzi, testnedvei nélkül. A testében idegent hordozó, átalakuló szökevény elszabadul a nagyvárosban, egyre eltorzultabb állapotban és egyre éhesebben. Quatermass feladata megtalálni és kiiktatni, mielőtt spóráival elárasztja egész Nagy-Britanniát...
A film meglepően kellemes szórakozást nyújt. Az akkori eszközökkel is sikerült kellemesen komor hangulatot injektálni az egészbe. Megmosolyogtató ugyan néha a naivitás és a tudományos tévedések, de igyekezzünk félredobni a jelenkor szemüvegét. A dialógusok meglepően jók, olykor sötét humor ragyog fel, amit mindenképpen értékelek. Nem egy monumentális alkotás, hiszen díszletei nagyon stúdióízűek, ugyanakkor vegyük számításba, hogy nem is arra készült, hogy námber ván kasszasikerként vonuljon be a történelembe, ráadásul egy 1953-as filmsorozat moziverziója a Hammer stúdió kezei közül. Érdekesség, hogy abban az érában a horror még szinte csak két kis éren csordogált, a szörnyfilmek és a gótikus rémtörténetek irányába. Általában az előbbiek (főleg Amerikában) a hadsereg bevetésével, a tömegjelenetekkel érnek véget, a harcias és büszke nemzetet megtapsolva, az utóbbiak már magányos hősöket, túlélőket ünnepelnek a befejezésekben. És itt áll az angol Quartermass, amely mindkettőt ötvözi, gondolom a trendi újvilágit ötvözve egy karizmatikus főhőssel. A kérlelhetetlen és karakteres professzor olyannyira elnyerte a nézők szívét, hogy további folytatásokban is színre léphetett, a "Quatermass II (1957)", a "Quatermass és a pokol (1967)", majd újabb többrészes széria után 2005-ben remake-elte a BBC Jason Flemyng-gel. A body horror egyik előfutára is lehet, az ártalmatlan űrhajós transzformálódásával, ahogyan a rátörő pusztító ösztönnek igyekszik ellenállni. Természetesen a gyilkosságok a fantáziánkra vannak bízva, a kamera illedelmesen félrenéz, napjaink vérfürdős alkotásai még messze vannak. Unatkozni nem lehet, felesleges szálak nem kerültek bele, ellentétben a mai horrorokkal, nem kell fél órás bulizásokat és romantikus nyammogásokat végigszenvednünk. A zene nagyszerű, jól kíséri a hangulatot, amely néha nyomasztóan feszült, a története pedig inkább sci-fi és szinte krimi, mint akcióval telepakolt horror. A Hammer stúdió nagyon jó érzékkel dobta el ezt a petárdát és indította el a horror-lavinát Európában és a klasszikus rémfilmeket is előkotorhatták a farzsebből, amellyel évekre meghatározhatták a vén kontinens mozi-irányát. A visszatérő űrhajóval bolygónkra látogató idegen témája azóta már beépült a zsánerbe, de gyökerei innen is eredeztetnek. Bájos, de ugyanakkor nem buta mű, néhány tanulság és konzekvens megállapítás szereplőinktől kimondottan okos és előremutató. Érdekes és érdemes ezáltal a megtekintésre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése