Dániában járunk, egy fiatal párnál. Mia és Thomas Lindbergh élete nem éppen a legboldogabb. A nő gyermeket akar, ám férjével eme témában nincs közös platformon. Thomas ráadásul egy nagy cég feje, amely hamarosan megrengeti a világot a fiatalítás terén elért csodaszerével. Mindennek természetesen van egy sötét oldala, amelyről a fickó nem akar tudni, miszerint ehhez az esszenciához őssejtekre van szükség, amihez viszont csecsemők kellenek. Mindehhez pedig terhes anyukák is, akik viszont nem szívesen dobnák oda csemetéjüket vágóhídra. Így a leghumánusabb (haha) megoldás az emberrablás marad. Dr. Isabel Ruben, a főkutató, -aki egy imádni való gonosz kurva- nem csinál különösebb lelkiismereti kérdést ezzel kapcsolatban, két pszichopata segédjével tehát fiatal nőket zsákolnak be, majd valami gyárépületben drótketrecekben tartva őket, megtermékenyítés után elkobozzák a szükséges alkatrészeket. Mia azonban gyanút fog és ellátogat az intézménybe - vesztére. Foglyul ejtik és ugyanolyan megaláztatásokon végigmenve, mint a többiek, rab marad. Thomas utána indul, hogy kiszabadítsa a saját beosztottjától (!), de nem töri össze magát nagy igyekezetében. Innentől nézegethetünk megalázott és megvert, megkínzott nőket -már akinek erre van gusztusa- majd "izgulhatunk", vajon sikerül-e a komplexumból kimenekülnie a rabláncon tartott hölgyeknek.
Nem ért annyit ez a film, hogy ennyit pötyögjek róla. Olyan, mintha valami filmszakos vizsgamunka lenne. A képi világ kimondottan amatőr és erősíti az érzésünket, hogy ezt az egészet nem gondolták komolyan. Mintha az alkotók ki akarták volna élni a szenvedélyeiket, lehugyozott nőkről, meg mocsokban fetrengő fehér bugyis lotyókról... A történet cseppet sem eredeti, mintha csak úgy maguktól alakulnának az események, forgatókönyv nélkül. Szereplőink sem robbantják magukra az Oscar-díjas szekrényt, kimondottan kifordult a szemem néha, ahogyan a Thomas Lindbergh-et alakító Anders Heinrichsen csak topogott szerepében, mint Travolta a nagyszobában. A karaktere is tesze-tosza volt, alakításával meg azt az érzést generálta bennem, hogy most nem is tudja, egyáltalán kell-e neki valamit csinálni, megzavarhatja-e jelenlétével a kamerát, netán csak bebotorkált a "csapó" felkiáltást követően véletlenül a képbe. A "The Dog" nevű elmebeteg úgy-ahogy szimpatikus volt, amikor főhősnőnket fojtogatta, kimondottan drukkoltam neki, mert több, mint másfél órát vett el az életemből az a hisztérikus kurva, igazán megérdemelné, ha elpusztulna, én meg végre szabad lennék, nem meríteném a távirányítót a percenkénti "sok van még ebből???" nézegetésemmel. Azt a pár száz korona költségvetést (nem hiszem, hogy több lett volna...) inkább költhették volna Hønsekødssuppere, netán Smørrebrødra. Egy gagyi torture porn, ráadásul elnyújtva, mint a rétestészta, dögunalmas klisékkel, logikátlansággal, értékelhetetlen színészi munkával, értéktelen rendezői semmitmondással, fos fénybeállításokkal, olyan, mint egy hosszúra nyúlt várakozás a fogorvosi rendelőben. Volt benne pozitívum is: vége lett, túl vagyok rajta. Ne kövessétek el a hibám, kerüljétek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése