Louise és Michael testvérek, hazatérnek szüleik farmjára, mert apjuk haldoklik. Igyekeznek besegíteni a ház körüli teendőkbe, de arra ébrednek hamarosan, hogy anyjuk felakasztotta magát a birkaistállóban. Furcsa látomások gyötrik őket és különös jelenlétet éreznek. Egy meglelt naplóban öngyilkos szülőjük magának az ördögnek közeledtét érzi, aki az agonizáló apjuk lelkére éhezik. Megjelenik egy furcsa lelkész, aki szintén figyelmezteti őket, hagyják el a helyet, mert a gonosz már ott van. Csapdába kerültek: nem hagyhatják magára a végét járót, ám a sötét erő egyre erőszakosabb és egyre inkább kimutatja a foga fehérjét...
A lassan induló film már az első másodperctől nyomasztó, amely végigkíséri a másfél órát, töretlenül. Így van ez általában, ha csak szinte hegedűszó mélyen búgó hangja kísér egy történetet... Kimondottan idegesítő, olyan érzés, mintha egy bogár mászna az emberen. Rideg és sötét képi világ, baljós sivársága kanalanként adagolt méreg. Fakó és komor színeivel nem ad egy pillanatnyi feloldozást sem, itt nincsenek ellazító könnyed momentumok, olyan, mint egy rémálom, amely ránk nehezedik és lehetetlen felébredni belőle. Komótos léptei ellenére nem lassú, a ránk boruló folyamatos fenyegetettség leple hátborzongató. A szereplők nagyszerű alakítást nyújtanak, a sejtelmes kísérőzajok csak még egy lapáttal dobnak az atmoszférára... Üzennek: az ördög játszóterén az ember nem nagyon rúg labdába... Tökéletes kelléke a szép vizualitás, a kirívó színek és fények mellőzése csak fokozza a vészjósló légkört, ügyesen operálva az érzékekkel.
Minden adott egy horrorhoz, gondolhatnánk, de felróható némi felemás érzés kíséretében a forgatókönyv katarzist nélkülöző és szinte befejezetlenséget sugalló kifutása. Egyszerűen minden csak úgy megtörténik, amely ugyan racionális, hiszen a világ ilyen, de hiányosság is, mert egy filmtől a "zátlagember" elvárna valami beteljesülést. Kapunk továbbá néhány szálat még a sztoriban, amik sehová nem vezetnek, csak felesleges fejtöréshez, mert azt hinnénk, akar valamit, de valójában nincs végállomásuk. Perfekt rémfilm, ám említhető a koherencia és a vezérszál elvarrásának, továbbá az alapos történet kibontakoztatásának hiánya, amely némileg gyengíti a benyomásokat. Szép független mozi, érdemes megnézni, a tartalma természetesen jóval több az általam leírtaknál, és a "Memento Mori" motoszkáló érzését ébreszti a nézőben...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése