Watchers Reborn (1998)

  Luke Skywalker a dühös wuki ellen!!!

Corman cége még egy bőrt lenyúz arról a nyüves kutyáról, de immáron beszállt mellé társproducernek és főszereplőnek maga Mark Hamill!

 Úgyhogy a széria utolsó része következik: negyedszerre is belevágunk, az úgy látszik megunhatatlan kutya versus szörnyeteg, vagy a szakavatottaknak "Einstein vs. Outsider" kerettörténetbe. Kísérleti laborból szabadulnak egyszerre a géntechnikával előállított kurva-intelligens golden retriever (legalábbis kutya szinten okos, azért gyököt biztos nem tud vonni...) és a pusztító monszter, amik pszichikailag össze van kötve egymással. Afféle "Search & Destroy" üzemmódban vannak, eb keres, lény öl. A nemzetvédelmisek szintén ugyanerre rendezkedtek be, kegyetlen parancsot kapnak, a titkos alanyokat el kell pusztítani. Dr. Grace Hunter, aki volt szíves mindkettőt előállítani, erősen ódzkodik kedvencei kinyíratásától, különösen Buksi miatt. A szörny gyorsan meggyilkol valami állatkerti őrt, biztos felbaszta a zoocsemege ára, ide érkezik helyszínelni másnap Murphy és Gus nyomozó. A kutya tapad Murphy-re, de az leszarja, átpasszolja kollégájának, vigye haza, ő úgysem főszereplő. Az ebet követő Outsider végez Gus-sal, majd társától, Murphy-től elveszik a nyomozás jogát, egyenesen a rohadék ügynökök. Ám belebotlik Einstein-be és hazaviszi, ahol ráébred, hogy a blöki le tudja írni saját nevét barbecue szósszal, meg tud ugatni, tehát egy zseni. Az állatkertben megismerkedett Grace doktornővel, őt hívja a bolhabusz sérülését megvizsgálni, nem sejtvén, milyen szerepet játszik a hölgy az ügyben. A lány vonakodik beavatni az igazságba a zsarut, de ez csak addig tart, míg jól meg nem támadja őt a fenevad, aztán már kiteríti kártyáit megmentőjének... Ez pedig azzal jár, hogy villámgyorsan nyúlcipőt húznak és kutyafuttában (haha) menekülésbe kezdenek. Természetesen egy hegyvidéki kis kellemes fakunyhóba rejtőznek hármasban, ahol végre Murphy detektív meghághatja Grace-t - a kutyát kizárják az ajtó elé... Pedig milyen perverz dolog lenne úgy szexelni, hogy egy intelligens hím kutya néz közben... Na, szóval a gátlástalan nemzetvédelmisek is nyomukba erednek a bestia mellett, aki időnként azért kitép néhány szemet. A golyóálló lény pusztításba kezd az ügynökök között, ám elrabolja a doktornőt - Luke Skyw... Murphy-re hárul a feladat, hogy alaposan megmentse.

Kellemes csalódást okozott a film, azt hittem, hogy a harmadik rész után még lefelé ívelőbb lesz a színvonal, de nem. Bár tegyük hozzá, az előzőhöz képest még egy chilis-hasmenés is kellemesebb élmény... A forgatókönyv komplexebb, a szórakoztatófaktor magas és cseppet sem unalmas. Jópofa társalgások, sok poénnal fűszerezve, ráadásul tele akcióval és sok-sok vérrel. Valószínűleg Mark Hamill tiszteletére vettek erőt magukon és összeszögeltek egy tisztességes szkriptet, amely ugyan nem hibátlan, jó pár logikai error életleníti, ez azonban nem megy a kellemes kikapcsolódás kárára, amelyet okoz. A rém kissé nevetségesen van megalkotva, olyan, mintha Alf és Chewbacca szerelemgyermeke lenne - de így legalább Hamill hazai pályán mozoghat. Megható befejezésére pedig cuki Moncsicsivé válik, amikor megszólal a molycsemege és mi megbocsájtjuk neki a lemészárolt fél várost. A másik főszereplőnk Lisa Wilcox, a szakavatottaknak ismerősen cseng a neve (nem japán!) a Rémálom az Elm Utcában 4. és 5. részében alakítja Alice-t. Ő is hozza a az elvártat, csinos, aranyos, szóval nem lehet panaszunk. Kedvenc Jedi lovagunk pedig lazán nyomja az egysoros poénokat, bár kissé fáradtnak tűnik, mint aki egy hónapja nem aludt, és ugyanaz a hülyegyerek frizurája van, mint fénykorában, amikor még a Dagonya-rendszerben fénykaszát élezett. Az igazi antihős Lem ügynök, akit Stephen Macht alakít, méghozzá karizmatikusan, komoly teljesítményt nyújt, igazi rohadékságával nagyban emeli a film fényét. Néha kissé bugyutábbak az akciós részek és érthetetlenek, de ennyi belefér, na. Egy nem túl nagy költségvetésű, cseppet sem unalmas kimondottan élvezetes horror, számomra helyrehozta a sorozat renoméját, amelyet a harmadik rész tönkretett. Ajánlom mindenkinek, természetesen önállóan is nézhető. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül nézd meg, hanem más részektől független...

Watchers 3. (1994)

 Meg is érkeztünk a harmadik részhez, amit, jól tudom, már alig vártatok.. (Haha.) Összefoglalva: Benji vs. Predator. Lássunk neki!

A producer Roger Corman úgy látszik, még mindig látott potenciált a sztoriban, vagy csak maradt a vágóasztalról lehullva néhány filmkocka, netán még szerződése volt az Einsteint játszó kutyával, amit ki akart használni, úgyis csak 10 kiló debreceniért vállalta a főszerepet. Azt hiszitek, vicceltem az újrafelhasználással, de nem: költséghatékonyság van, ezért mindenféle szégyenérzet nélkül az előző rész elejét láthatjuk újra. Persze nem kell csodálkozni Corman valóban így dolgozik. A folytatás azonban már másképpen alakul, ugyanis a városból egyszerre áthelyeződtünk a dzsungelbe, valahol Közép-Amerikába, mert annyira, de annyira inspiráló volt a Predator, húzzunk le még egy bőrt róla. Tehát egy repülőről "orvosi segédeszközök" feliratú ládában ejtőernyővel lehullik a nagyokos eb és génpajtása az Outsider nevezetű szörnyeteg. Aki lemaradt volna az előző részekről, annak röviden: A hadsereg nagy találmánya volt, hogy a kutya felkutatja az ellenfelet, majd a gyilkológép szörny követi, mert "érzik" egymást, ezáltal hullik majd az ellen. (Már ez a harmadik próbálkozásuk, ezek kurvára semmiből sem tanulnak.) Szóval csahosunk, Einstein hamar összehaverkodik egy néma ifjúval, míg a monszter heveny halálozási-ráta növelésbe kezd valami katonai táborban. Aztán egy börtönben találjuk magunkat, ahonnan régi ismerősünk kerül elő, Paul Ferguson őrnagy, a második részből. Igaz, már más játssza a szerepét, de a nevéről felismerjük a fickót. Fejes érkezik a seregből vagy honnan, és felkéri hősünket, mert igen, ő lesz az, hogy ugyan csalinkázna el a kellemetlen éghajlatú erdőségekbe valahol Perunál jobbra fordulva, mert megszakadt a kapcsolatuk az ottani osztagukkal. Senki más nem alkalmas erre, csak a jó Paul, továbbá rajta kívül még pár fegyenc, na ez lesz a koszos tizenkettő, illetve ötös. A női kvóta már a 90-es években is létezett, ezért a kis csapatba került egy hölgy is, csak mert miért ne, kell még plusz konfliktusforrás. Kedvenc csapatunk tehát megérkezik az erdőbe, de meg kell mondanom, ezek a tapasztalt harcosok olyan idegenül téblábolnak a dzsungelben, mint hetero a Rudas Fürdőben. Megtalálják a holttesteket, amelyet meglepő higgadtsággal vesznek tudomásul, bár tartani kezdenek valami ellenséges tevékenységtől, feltételezvén, hogy nem kollektív öngyilkosságot követtek el az áldozatok, saját fejüket letépvén. Nekiállnak bolyongani az őserdőben, mert nincs jobb dolguk, miközben a kutya - aki neve ellenére most nem villant valami baszott nagy IQ-t - meg a kiskölök néha feltűnik, néha meg nem. Hogy miért nem csatlakoznak a "katonákhoz", azt nem tudom, mert hát Einstennek nem csak az E = mc^2-t kellene tudnia, hanem felismerni volt társát, Paul-t, de úgy látszik ő nem látta az előző részt. Aztán a legellenszenvesebb karakter belefut a gyilkos lénybe - aki leginkább egy gumitestű Süsüre hasonlít - és az jól megfossza a fejétől, a testét meg felakasztja egy fára, mert ő szorgalmasan nézte a "Ragadozót". Időközben megtudjuk, hogy műholdról figyelik őket, a rohadt megbízójuk, aki csak azért küldte oda őket, hogy csemegeként szolgáljanak a perui vendégmunkások után, desszert gyanánt Süsünek. Végre megtörténik a szívmelengető találkozás, a csapat tagjai immár a kiscsávó meg az ebe is, bár őszintén szólva egyik sem túl informatív. Beugrik az is, hogy a szörnyeteg nem bírja a fényt, ezért elvonulnak a barlangjához, hogy elkenjék a száját, de az éppen most elfeledkezett foto-allergiájáról, úgyhogy nem a répáját hegyezi a hűvös kis otthonában, hanem csavarog, lehet, hogy csak a Coop-ba ugrott le egy üveg borért, meg asztali sóért. Csapdát állítanak neki, aztán amikor hazaér a házigazda, naná, hogy dühében jól megöli a csajt, mivel valószínűleg a lény antifeminista és nem bírja a női kvótát. Megkezdődik a menekülés, melynek során a fekete karaktert megujjazza, azaz átszúrja gumiujjaival a mellkasát, ezzel elárulja, hogy nem híve a BLM-nek sem. El kell érni a helikoptert, ahol az utolsó mellékszereplő is elpusztul, ettől annyira berág Paul, hogy esze ágában sincs kimenekíteni a gyereket-kutyát-önmagát, hanem bosszút esküszik. Újabb csapdát állít egy félig felépített díszlet faluban, mindent bevetve. Farönkök, kilométer kötél, a kölök is belelkesül és percek alatt kiás egy négy méter hosszú és fél méter mély csapdát. Klasszik fakaróhegyezés, majd meglepő módon a kézigránátok tetejét csak úgy lecsavarva, mint egy kóla kupakját, lőport is előszednek. Jön a végjáték, minden úgy megy, ahogy eltervezték, lépésről lépésre, majd szarva a kényelmes helikopterre, lecsorognak az alkonyi folyón kenuban a fasztuggyahova.

Mint szavaimból kiolvashattátok, nem voltam megelégedve ezzel az egésszel. A második rész után beléptünk a tékás hulladék korszakba, a "Watchers" kereteibe beleszuszakolták a Predatort. Bánná a franc, ha jól sikerült volna. de nem. Semmi eredeti nincs már benne, ötlettelen forgatókönyv, bugyuta sztorilájn, erőltetett, mint szex az aranylakodalmon. Semmi értelme nem volt elkészíteni, mert nem tartalmaz sem izgalmat, sem feszültséget, no meg speciális effektet sem. Pénzt sem sokat áldoztak bele, amit mondjuk megértek, mert a forgatókönyvet gyanítom valaki szarás közben firkanthatta wc papírra, ha szerencsénk van, tintával... Nem kellett volna elkészülnie, több bőrt már nem lehet lenyúzni erről a kutyáról, hogy stílszerű legyek ismét, mint mindig. Kimondottan untam, nem tudott lekötni, hosszúnak találtam az 1 óra 20 perces játékidőt, még úgy is, hogy munkaidőben néztem! A logikai bakugrásokon majdnem lábamat törtem, a sok agyatlanságról nem is beszélve. Az Outsider valóban borzalmasra sikerült, csak nem ijesztően, hanem röhejesen. Gumiujjai és egyéb függelékei hajlanak jobbra-balra, a feje pedig akkora, mint Csányi Sándor színművész úrnak. Veszélyes, mert halálra röhögtet. Egyedül talán Wings Hauser, aki ismeri a színészmesterséget - bár főszerepében még így is mesterkéltnek tűnik, talán kínos is volt ebben a gagyiban részt vennie. Mindent összevetve ez egy csapnivaló film, Predator rip-off a rosszabb fajtából. De ne csüggedjünk... Hiszen ott van még a negyedik rész is! Jaj.

Watchers 2. (1990)

 

...ééés ismét itt van a szuper-intelligens (mármint kutyához képest) eb, no meg az "Outsider" szörnyeteg, hála annak, hogy munkaidőmben filmet nézhetek és írhatok is róla! 😃

Az előző részt mintha rebootolták volna, tehát nem tűnik folytatásnak, ezért az alaphang ugyanaz. Egy titkos állami kísérleti laboratóriumban vagyunk. Kutyusunk, immáron Einstein néven (ahogyan Koontz eredeti könyvében is...) tanulgatja mindazt, ami egy csahosnak rohadtul nem is kellene tudnia, ebben partnere Barbara, a cuki állatpszichológus. Az alsóbb szinteken azonban sötétebb titkok lapulnak, Steve Malceno professzor jóvoltából, akinek saját teremtménye mind Einstein, mind pedig az "Outsider"-nek keresztelt (bár, lehet, hogy buddhista...) gyilkos monszter is. Amikor a doki megtudja, hogy a kísérletnek fuccs, mert szeretett hibridje megölt két embert, úgy dönt, nem adja fel. Néhány vízfejű grínpíszes kreténnel zavart keltet, amelynek leple alatt el akarja lopni a szörnyeteget. Rosszul sül el, kiszabadul a gyilkológép, meg a kutya is.

Éppen a közelben, egy dzsipben két katonai rendőr szállít egy tengerészgyalogost, Paul-t, akinek meggyűlt a baja felettesével. Baleset történik Einstein jóvoltából, és Outsider kinyírja az őröket, miközben foglyuk lelécel a golden retrieverrel. A lény genetikailag kódolt feladata a kutya követése és a körülötte lévők elpusztítása. Paul volt feleségéhez állít be éjnek évadján, menekülve, mert tudja, ő a gyanúsított a gyilkosságokban. Másnap a zsarukat lerázva útnak indul, bele a vakvilágba, majd egy motelben ráébred négylábú társa intelligenciájára, aki felhívatja vele Barbarát a csini pszichomókust. Elmennek hozzá, ahol szembesülnek a ténnyel, miszerint a bestia a nyomukban van, útját pedig hullák szegélyezik. Örökké nem lehet menekülni - azért próbálkoznak vele, de aztán megunják és ellenállást kívánnak tanúsítani.

Ez a rész akciósabb és horrorosabb az elsőnél, a hangvétel azonban még fesztelenebb lett, a dialógusok humorosak és élvezetesek. A kisebb költségvetés is meglátszik rajta valamennyire, teszem hozzá, de nem szembetűnően. Nem bánom, hogy egy második bőrt is leszedtek a sztoriról, mert csak a keret volt ugyanaz, az események és karakterek egészen mások voltak. Például jóval hihetőbb egy tengerészgyalogosról az ellenállás képessége ilyen helyzetben, mint egy iskolásé - lássuk be. Jóval több véres részlettel szembesülünk, jóval "videóbarátibb" lett az alkotás, a nyomkövetős részben még a "Bolygó neve: Halál" is felrémlik... Kicsit sötétebb, izgalmasabb, brutálisabb és pörgősebb, az alkotók nem félnek szimpatikus figurákat sem feláldozni... Mindez beleillik a 90-es évek eleji mozisémába, kevesebb naivitás és báj, mint az előző évtizedben. Megkapó, ahogyan a végén teremtmény lelke is megmutatkozik, jelezvén: ő nem akart ilyen lenni, ilyenné tették, jó utalás az emberiség gonoszságára, mert végül is mi alkottuk ilyenné. A film zenéje néha meglepő és furcsa, amikor indiai boltban járunk még el is röhögtem magam a torz keleti dallamokon, valahogy néha nem találja el a hangulatot. Főhősünk, Paul, annyira főhős, hogy amint megpillantjuk, tudjuk; ő a bajnok, aki majd jól megcuccolja a szörnyet, szóval igazi daliás vitéz, jó szövegekkel és kellő lazasággal. Meglepő, de második részként - szinte annak ellenére, hogy az előző által hozott sztorit adja majdnem újra - nagyon is nézhető, ízig-vérig 90-es évek sci-fi - horror. Nézd.

Könyv: Jay R. Bonansinga: Agyrém

 A regikonyvek.hu oldalán akadtam többek között erre a regényre. Azonnal felrémlett borítójáról, hányszor álltam a könyvesbolt előtt, ahol egy dobozban ez is ki volt rakva a placcra a kirakat elé, akciósan. Sajnos a '90-es évek közepén anyagi lehetőségeim folytán csak vágyakozva néztem a keménytáblás kötet íncsiklandóan horroros figyelemfelkeltő rajzát... Most csakis a hivatalos tartalmat pakolnám ide, egyszerűen nem akarok a sztoriból semmi bővebb információt megosztani, mert ezt így kell elolvasni. Tehát:

 "Sarah – foglalkozására nézve sztriptíztáncosnő és álmodozó – beteg. Az orvosok azt mondják, daganat. Nem tudják, hogy Sarah fejében nem egy rakoncátlan húsdarab növekszik, hanem valami förtelmes és embertelen élőlény. Az orvosi kezelés és Sarah tudatának ereje segít a bajon, sőt úgy tűnik, el is mulasztja. De Sarah-nak és a mit sem sejtő áldozatokkal teli városnak hamarosan rá kell jönnie, hogy a gyógyulás pusztítóbb, mint a kór…"

  Bonansinga neve talán nem ismeretlen az Olvasók előtt: leginkább a "Walking Dead" képregényen alapuló könyvek írójaként merülhet fel agyunk mélyéről. Magyarországon még a "Száguldás ​a halálba" szerzőjeként lehet megemlíteni az amúgy termékeny írót, aki leginkább rémregényekben utazik, csak ugye hazánkba nehezen csordogál a mi kedvenc műfajunk irodalma. Nem akarok általánosítani egyetlen általam ismert műve alapján, ám, ha a többi is ilyen, akkor én mindenképpen vevő leszek rájuk. A fentebb ismertetett szinopszis ugyanis olyan, mintha egy labirintusba löknének be bennünket, annyi segítséggel, hogy az első kanyarnál fordulj jobbra. A történet nincs túlbonyolítva, sőt, meglehetősen lineáris, mégis jól adagolja a rejtélyeket és válaszokat, hogy a végén összefutó szálakból kapjuk meg a teljes megoldást. Elhúzza néha a mézesmadzagot előttünk, azt hisszük, sejtjük már, merre is tartunk, de nem ilyen könnyű eset, elkanyarodik és robog tovább. Stílusában annyira filmszerű, hogy szinte úgy látom magam előtt, ha élhetek példával, mint egy echte 1995-ös direct-to-video műremeket, mondjuk a Carolco jóvoltából. Meg van benne az a szellemiség, az a hangulat, az a varázslat, az az egyszerűség, ami azt a korszakot jellemezte és amiért oda voltunk. Jó a tempója, visz magával, az utolsó harmadtól már letehetetlen, egyre brutálisabb, véresebb, akciódúsabb és "húsba vágóbb" eseményeken rángat a titkok megfejtésének irányába. Unatkozás kizárva, mellékszálak, fölös kitérők nélkül koncentrál a fővonalra. Feszültség helyett inkább az izgalmak dominálnak, nem afféle borongós-gótikus horror, inkább kalandos-lendületes. Tökéletes esszenciája a videó-korszak mozijainak - egy könnyed rémtörténet. A karakterek nincsenek olyan mélyen ábrázolva, hogy keszon-betegséget kapjunk, de pont nem is kell egy ilyenben, kellő mértékletességgel kell középen maradni a hangvételben. Csakis ajánlani tudom, szerezd meg és kapsz egy nagyszerű olvasmányt!

Hellbound - Út a pokolba (1994)

 Chuck Norris napjainkra már intézménnyé vált, hála a mémgyárosoknak. A szinte egyetlen karaktert felvonultató színész-akcióhőst mindig elkerülte a szerencse. Filmjei általában újrahasznosított forgatókönyvek eredményei, a másodvonalbeli stúdiókból sosem tudott az nb 1-be kerülni. Mégis szerethető, és a rejtélyes okból előrébb törő Seagal-hoz képest még mimikával és úgy-ahogy színészi eszköztárral is rendelkezik. Kétrendbeli találkozása van a horrorral: az 1982-es "Néma düh" és kis irományunk alanya.

 1186-ban járunk a Szentföldön. A pokol kapuinak megnyitása Prosatanosra vár, aki a gonosz küldötte. Jogara segítségével és egy királyi sarj vérével hozná el földi infernót. Készen áll az áldozat, azonban váratlanul megérkezik Oroszlánszívű Richárd és harcosaival véget vetve a szertartásnak, a sátán szolgáját szent ereklyékkel lezárt szarkofágba zárják. Jogarát pedig a király kilenc darabba vágja, amelyet később a világ minden táján különböző hitű szent emberek őriznek , hogy soha ne lehessen összerakni. 

 Ám eljön az idő és sírrablóknak köszönhetően Prosatanos kiszabadul, hogy megkaparintsa a kirakós összes részét és részabadítsa a gonoszt az emberiségre. A szinte halhatatlan figura Chicagóban bonyolít üzletet egy rabbival, aki elhozza ugyan az egyik hiányzó fémneműt, de tőrbe akarja csalni, hogy megölje. Persze ez meghiúsul és itt lép közbe a két zsaru, Shatter (Norris) és Jackson. Shatter hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy ellenfelét nem fogja a golyó, viszont ott marad nekik egy kitépett szívű rabbi hullája és a jogar feje is. Izraelbe kell utazniuk, beszámolni az esetről. Ott aztán a tiltás ellenére természetesen nyomozásba kezdenek. Megismerik a tárgy történetét és ráébrednek, hogy egy természetfeletti lényt üldöznek, ráadásul már csak az utolsó részlet hiányzik, hogy a világunk pusztulásba merüljön. Mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Ráadásul a királyi vér is helyben van egy vonzó amerikai régészasszisztens személyében... 

 A szkriptje olyan, mint egy zárás előtti kocsmai mix: összeöntve minden. Leginkább a klasszikus akciófilm mezsgyén mozgó misztikus horror, tűzdelve a buddy cop-os humorral. A zsarupáros felállása: Shatter a munkamániás fickó, erős és igazságos, míg társa a link feka, Jackson, aki végignyafogja a filmet. Naná, hogy működik. Nincs túlbonyolítva a sztori, enyhén szólva, ráadásul a VHS-korszak és a b-kategóriás mozik összes bárányhimlője pöttyözi. Klisés és kiszámítható, de mégis olyan, amihez szívesen tér vissza az ember időnként, mert szórakoztató. Megmosolyogtató, mégis szívmelengető, mint egy kedves nagymama. A színészi játék olykor egyenesen röhejes, a szekrényből előhúzott egyetlen Chuck Norris karakter-gúnya viszont kényelmes. A néha előtörő izgalom inkább az akció részének szól, semmint a horrornak. Gyilkosságok, kitépett szív persze előfordul, ahogyan túlvilági szál is, a tónusok és a beállítások sötétek, de nem koncentráltak különösebben erre a vonalra, így hátborzongást, borsódzást és egyéb félelem okozta testi tevékenységet nem okoz nekünk. A fő gonosz, Prosztatánusz, vagy ki, igen jól adja szerepét, őt kiemelném. Kis költségvetésű alkotás, elhasznált panelekkel, mégis nagyon élvezetes, meg kell nézned. Ha idősebb vagy, akkor nosztalgia miatt, ha fiatalabb, akkor meg látnod kell, ahogyan Norris a sátán szolgáját is arcon rúgja!!!