A pusztuló Detroitban éldegél Phoenix, a fiatal lányka és az első részből megismert férfi. A gyermek azt hiszi, az öreg a valódi apja, ezért ha örömmel nem is, de végigcsinálja a rátukmált "túlélő-leckéket". Valójában egy égő házból menekült el 8 évvel ezelőtt és a Vak Ember talált rá. Ahogy tinisedik Phoenix, úgy vágyik mások társaságára, ezért kikönyörgi, hogy Hernandez, nevelőapja segítője bevigye egy kicsit a városba. Ott egy nyilvános wc-ben belefut egy férfiba, aki furán és tolakodón viselkedik vele, szerencséjére Árnyék, a kutyája elég visszatartó erő ahhoz, hogy bármi baj történjen... Ahhoz viszont nem, hogy hazáig kövessék őket és este akcióba lépjenek, ráadásul egy különös okból akarják elrabolni a gyermeket.
A Vak Ember azonban alaposan keresztbe tesz a társaságnak, a kezében minden gyilkos fegyverré válik, pillanatragasztó, turistagázpalack, kerti szerszámok... De ez vajon ahhoz elég lesz-e, hogy a kislány megtudván az igazat, mellette akarjon-e maradni...? Az gyerekrablók viszont nem adják fel, minden erővel akarják Phoenix-et, méghozzá igen nyomós indokból van szükségük rá.
A vártnál jobban teljesít a film minden téren. A folytatások hagyománya szerint nagyobb a tét, több az akció, több a brutalitás és magasabb szintre helyezi az egészet azzal, hogy itt az ellenfelek már nem kisstílű betörők, hanem komoly és profi gengszterek. Kissé meglepett ez a történet, meg voltam győződve az előző rész befejezését látva, hogy az a szál folytatódik, de egy teljesen új vonal bontakozik ki. Remek feszültségkeltő jelenetek borzolják az idegeket, felváltva a véres pillanatokkal, és jót tesznek a csavarok is a sztoriban. Kellemes ötlet az elbizonytalanítás, amelyet alkalmaznak és néha az ember már nem tudja ki mellett foglaljon állást, morálisan kinek adjon igazat - na persze a végjáték feloldja a dilemmát. Egyetlen ártatlan ember a gonoszok tengerében a kislány, akit szinte folyamatos érzelmi sokkhatás ér, miközben maga sem tudja, hová akar sodródni. A Vak Ember pedig végzi a dolgát, amit elvárunk tőle, olyan, mint Daredevil, érzékszervei már-már szuperhősiek, továbbá mint a Terminator, még ronccsá zúzva is hajtja a "programja". Persze kerültek homokszemek a gépezetbe, mint olyan logikátlanságok, miszerint, ha élve kell a gyermek, akkor miért akarja az egyik támadó egy vízzel teli szekrénybe dobott elektromos kábellel kinyírni, vagy legalábbis 99%-ban halálos veszélybe keverni... Ami pedig még zavaróbb, hogy az öreg, aki olyan természetességgel pusztítja az embereket, mint ahogyan lélegzik, miért nem képes egy rá támadó acsargó kutyát kivégezni, miért hagyja életben... Persze később fény vetül arra, miért így alakult a forgatókönyv, de ezt a fordulatot ettől még erőltetettebbnek éreztem. Spojlerezés nélkül pedig le sem írhatom, miért is kétséges számomra a gyerek birtoklásának az OKA, azaz mindennek az oka.
De ettől függetlenül egy kegyetlenül izgalmas és sokszor felfokozott suspense vár a nézőre, jól sodor, csak indokolt esetben pihen meg pár percre. Vérben és kegyetlenségben nincs hiány, a rendezés profi a vágások jó ütemben lökik a sztorit. A vége kissé szirupos az én ízlésemnek, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom.
