Könyv: Jay R. Bonansinga: Agyrém



 A regikonyvek.hu oldalán akadtam többek között erre a regényre. Azonnal felrémlett borítójáról, hányszor álltam a könyvesbolt előtt, ahol egy dobozban ez is ki volt rakva a placcra a kirakat elé, akciósan. Sajnos a '90-es évek közepén anyagi lehetőségeim folytán csak vágyakozva néztem a keménytáblás kötet íncsiklandóan horroros figyelemfelkeltő rajzát... Most csakis a hivatalos tartalmat pakolnám ide, egyszerűen nem akarok a sztoriból semmi bővebb információt megosztani, mert ezt így kell elolvasni. Tehát:

 "Sarah – foglalkozására nézve sztriptíztáncosnő és álmodozó – beteg. Az orvosok azt mondják, daganat. Nem tudják, hogy Sarah fejében nem egy rakoncátlan húsdarab növekszik, hanem valami förtelmes és embertelen élőlény. Az orvosi kezelés és Sarah tudatának ereje segít a bajon, sőt úgy tűnik, el is mulasztja. De Sarah-nak és a mit sem sejtő áldozatokkal teli városnak hamarosan rá kell jönnie, hogy a gyógyulás pusztítóbb, mint a kór…"

  Bonansinga neve talán nem ismeretlen az Olvasók előtt: leginkább a "Walking Dead" képregényen alapuló könyvek írójaként merülhet fel agyunk mélyéről. Magyarországon még a "Száguldás ​a halálba" szerzőjeként lehet megemlíteni az amúgy termékeny írót, aki leginkább rémregényekben utazik, csak ugye hazánkba nehezen csordogál a mi kedvenc műfajunk irodalma. Nem akarok általánosítani egyetlen általam ismert műve alapján, ám, ha a többi is ilyen, akkor én mindenképpen vevő leszek rájuk. A fentebb ismertetett szinopszis ugyanis olyan, mintha egy labirintusba löknének be bennünket, annyi segítséggel, hogy az első kanyarnál fordulj jobbra. A történet nincs túlbonyolítva, sőt, meglehetősen lineáris, mégis jól adagolja a rejtélyeket és válaszokat, hogy a végén összefutó szálakból kapjuk meg a teljes megoldást. Elhúzza néha a mézesmadzagot előttünk, azt hisszük, sejtjük már, merre is tartunk, de nem ilyen könnyű eset, elkanyarodik és robog tovább. Stílusában annyira filmszerű, hogy szinte úgy látom magam előtt, ha élhetek példával, mint egy echte 1995-ös direct-to-video műremeket, mondjuk a Carolco jóvoltából. Meg van benne az a szellemiség, az a hangulat, az a varázslat, az az egyszerűség, ami azt a korszakot jellemezte és amiért oda voltunk. Jó a tempója, visz magával, az utolsó harmadtól már letehetetlen, egyre brutálisabb, véresebb, akciódúsabb és "húsba vágóbb" eseményeken rángat a titkok megfejtésének irányába. Unatkozás kizárva, mellékszálak, fölös kitérők nélkül koncentrál a fővonalra. Feszültség helyett inkább az izgalmak dominálnak, nem afféle borongós-gótikus horror, inkább kalandos-lendületes. Tökéletes esszenciája a videó-korszak mozijainak - egy könnyed rémtörténet. A karakterek nincsenek olyan mélyen ábrázolva, hogy keszon-betegséget kapjunk, de pont nem is kell egy ilyenben, kellő mértékletességgel kell középen maradni a hangvételben. Csakis ajánlani tudom, szerezd meg és kapsz egy nagyszerű olvasmányt!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur