De íme az esetleírás:
Adott egy öt tagú család. Egy bigottan vallásos mostohaapuka, egy kielégítetlen anyuka, jó fej kölyök, édes húgocskával, és egy keményen debil báttyal. Életükbe szép ívet húz a váratlanul farmjukra zuhanó meteor, amely meglepően nem ráz meg különösebben senkit. Még az sem, milyen undorító lesz a zöldség, amely ezután terem, és a víz, amelynek az íze is megváltozik. Zack, a középső gyermek meglepődve, de némi szolgai alázattal figyel a körülötte folyó eseményekre. Idióta testvérét lovaik támadják meg, húgát pedig a tyúkok, miután a meteor "levet ereszt". Bele a földbe, ahonnan a kis kutacskából minden növény és állat kapja az éltető nedvet... Anyuka egyre torzabb (bár puritánságuk ellenére a szemöldöke szépen ki van szedve...), apuka egyre bigottabb, aki már az elején, amikor semmi sem esett még meg, már párja közeledésére is egy Bibliai szónoklattal válaszolt, szóval terhelt mindenképpen. Egyedül a szomszéd, Dr. Forbes kezd el az ügyben tenni valamit egy lanyha vizsgálattal, sem NASA, sem CIA, sem FBI, vagy Nemzeti Gárda. Mindeközben a katasztrófafilmekből jól ismerhető igazi panelfigura (nem zárhatjuk le XY-t, mert éppen kell a farm, vagy fesztivál közeledik...) igyekszik eltussolni az ügyet. A 2008-as "Colour From The Dark" sötétségétől igen messze vagyunk, vagy csak az eredeti történettől is, hangulatban egyszerűen nem tudja tompítani a jó "80-as évek atmoszféráját, ezért kissé komolytalan mű. Anyuka megőrül, ezért a pincébe zárattatik, míg ifjú főhősünk a húgocskáját igyekszik menteni leginkább, és történik egy-két haláleset, de ez mindenképpen várható, hiszen mégiscsak egy horrorról van itt szó.
Mégsem teljesen reménytelen az eset. Legalábbis nekünk. Ha nem ragaszkodunk Lovecraft varázsához, azért érdekes események rázhatnak meg bennünket. Az egész magán viseli az olasz kézjegyet, a zenétől a rendezésig, sőt kimondottan akad némi fricska az úgynevezett "amerikai álom" irányába, de mi, a modern idők gyermekei csak visszafogottan érzékelhetjük ezt. Egy percre sem szorul össze gyomrunk, és egy percre sem látjuk, hogy egyáltalán Lovecraft művéhez sok köze lenne, bár néha nyomasztóan hat. Megszokhattuk már. A színészek kissé bágyadtan játszanak, sajnos butuskává faragott meseszövés, némi mesterkélt és teátrális hangulat, de jó ember lévén tudom értékelni a képi világot, meg hát mégiscsak próbálkoztak valamivel. Ami kevés ugyan, de egye fene, azért elfogadható. Egyszer élvezhető, főként a mániákusoknak, mint én, de másodszorra is végignéztem, hogy alapos legyek. Többször soha. Enyhén komolytalan, gyengécske próbálkozás, a sokat említett „rettenet” itt csak botegyszerűvé avanzsált bolondozás. Lehet akár a korszellem is a fanyalgásom oka, bár Fulci minden filmje nagyszerű nekem, (még, ha csak producer is…) de ezen ügyben ki kell jelentenem: akkor már inkább a „Colour From The Dark” 2008-ból. Szebb, élénkebb, félelmetesebb, nélkülözi azt a pantomimos és gyengécske humort, amit itt láthatunk. Ha megnézed, Te is láthatod, Kedves Olvasó. Mai szemmel már túl vagyunk a régimódi ijesztgetéseken.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése