2040-ben járunk, mint említettem, a Mars felszínén. A kutatóbázis nyolc tagú legénységének mindössze 19 órája van hátra a hazautazásig, az ott töltött 6 hónap végéig. (Figyelitek, egy mondatba belepakoltam 3 számot is! - Ebbe pedig kettőt!) Érezhetőek az összezártság következményei, kis klikkekre szakad a brigád, majdnem-szerelem és utálat cikázik ide-oda. Marko Petrović, a csapat tudósa a vizsgált mintáiban élet jelét leli. Felfedezését titokban tartja, hamis indokkal kér maga mellé egy embert Brunel kapitánytól, hogy a helyszínre vonulhasson. Kiérkezve azonban a gyűjtés során a laza talaj beszakad alatta és elnyeli egy mély üreg. A parancsnok megítélése szerint veszélyes lenne lemászni érte, ezért otthagyják Dalby-t a helyszínen, amíg vissza nem térnek komolyabb felszereléssel, ám ő is eltűnik addigra. Campbell leereszkedik a lyukba, de egy élő gombatelepen kívül semmit nem talál lent, maximum önnön komoly klausztrofóbiáját.
A zaklatott társaság felfedezi a két ember lábnyomát és követni kezdik és a megpróbáltatások csak most kezdődnek. Petrović és Dalby megjelenik a támaszponton, ahol csak ketten tartózkodnak és óvatlanul beengedik őket. A pokol elszabadul, agresszív és intelligens zombikká alakultak a különös marsi organizmussal megfertőzve terjesztik a gyilkos kórt, amely a legapróbb sérülés során is könnyen átadható bárkinek. A visszatérő csapat szembetalálja magát utolsó napjuk poklával, lelkialkattól függően reagálva a szörnyű veszélyre. Sikerül túlélni az életveszélyes környezetben, ahol pusztán csak a gépek jelentik a védelmet és szolgáltatják az életet adó oxigént, sikerül-e megakadályozni, hogy az érkező szállítóhajó ne vigye a Földre a halálos vírust...?
Majd meglátjátok, én mindenesetre ajánlom. Űrzombik, haha, milyen ötletes, kacarászhatnánk, ha a port.hu-n tanyázó, olykor a felületességtől üvöltő kommentelők lennénk. Mi azonban mélyebbre ásunk, és nem, nem riaszt meg, hogy az alapozás több, mint fél óráig tart. Ennek ez a módja, igenis tisztában kell lennünk a viszonyokkal, a karakterekkel, hogy egy fikarcnyit is együtt tudjunk érezni velük. És igen, a marsi-zombi van olyan ötletes, mint a dögfárasztó kísértetházas elnyűtt ócska mesék. A helyszín már maga kényelmetlen gondolatokat okoz, ha képes vagy belépni a történetbe. Az emberiség távol, cirka 80millió kilométerre, nincs rendőr, hadsereg, nincs, aki megvéd. Lépést nem tehetsz az életben tartó készülékek és masinák nélkül, egy rossz lépés és véged. Totálisan idegen világon lépdelsz, nincs veszély nélküli másodperced sem, rá vagy utalva a körülötted lévő számítógépekre, energiára. Ilyen környezet már maga a horror, maga a bezártság félelmetes, majd mindezt megfejeli valami idegen organizmus, amely a szinte családoddá vált összezárt csapatodat emlékek nélküli gyilkos lényekké változtatja.
Színészeink nagyszerűen váltják valóra ezt a rémálmot, a kedvencem Kim, akit utál az egész állomás, mert szigorú, szarkasztikus, szabályokhoz ragaszkodó és KIMéletlen (haha, szar szóvicc, na.) Imádtam, zseniális és egyedi karakter, legszívesebben megkérném a kezét. A jól ábrázolt pszichológiai szabásminta emeli a fényét a történetnek, sok pluszt ad azoknak, akik képesek továbbtekinteni a "walking dead" egyszerűségén. Persze nem egy Dosztojevszkij, de nem is hiányzik, hogy olyan legyen. Egy ügyes sci-fi - horror, amely el tud tölteni feszültséggel, legalábbis, magamon tapasztaltam ezt a jelenséget.
A díszlet is perfekt, ügyesen láttatják, hogy nem a távoli jövőben járunk, nem rozsdás űrhajók rutinos legénységét látjuk, hanem a maitól szinte alig modernebb technikával éppen a Mars felfedező-fázisában járunk. Alapvetően realista és prózai, még erősebben közeledve a valósághoz. A Mars ábrázolása is nagyon szép és baljós, persze hibát találhatunk, amelyek pusztán a hangulatemelés miatt történhettek meg, mint például lábdobogás a légüres térben, de ez engem nem érdekel különösebben, egy olyan filmes világban, ahol kiöregedett feminista csillagharcosnők csak úgy úszkálnak az űrben hajóról - hajóra. Néha ugyan alig látunk valamit a vészlámpák villogásától, vagy a marsi vihar ködében, de hát nem pont ilyen a valóság is? Jót tett neki, hogy brit film, némi mélységet kapott ezáltal, súlyt és karaktert. Hogy sablonos? Mit várunk a "Nyolcadik utas" után? El tudsz képzelni másféle űrsztorit?
Ügyes munka, hangulatos és pörgős másfél óra.
Mars megnézni!!! (jóvanna, ezt nem hagyhattam ki...)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése