Azért dobok egy tartalmat, azoknak, akik az én cipőmben járva valami rossz érzés miatt kerülték.
Tehát. Tree igazi hülyepicsa. Beképzelt, önző, felszínes, elitista. Másnaposan riad fel születésnapján egy általa lúzernek tartott srác, Carter kollégiumi szobájában, buli után. Összekapja magát, és belekezd a napjába, amely csupa rá jellemző jellegzetességet tartalmaz, mint mások megalázása és saját, individuális igényei kielégítése. Miután a számunkra egocentrikus ámokfutásnak tűnő napon túl vagyunk, egyszerre csak egy álarcos fickó meggyilkolja. Ahogyan a székelyek mondják: "Nincs végzet, csak, ha bevégzed", így újra reggeli eszmélés következik, ugyanott, ugyanúgy. Minden hasonlóan folyik, és a deja vu - érzés még nem annyira erős, ám a végeredmény megint csak halál. Következnek újabb ébredések, amelyek leginkább a kivégzési módokban nyújtanak nagyobb változást az eddigiekhez képest. Tree próbálja kideríteni, ki a gyilkosa, szinte rutinszerűen végzi be esténként, miközben egyre jobban alakul át a jelleme és kerül közelebb hozzá Carter is.
Az "Időtlen időkig" parafrázisa, horrorként való interpretálása meglepően jól sikerült. Említhetném még az alapilag azonos "Esély a halálra ", vagy a "Wake Up and Die" filmeket is, bár itt inkább a legelsőként említetthez hasonlatos, könnyedsége és mondanivalója terén. Rossz tapasztalataimból adódó távolságtartásom hamar feladtam, és élvezettel merültem el a fesztelen mókába. Varázsa abban áll, hogy nincsenek izzadtságszagú idiótán botorkáló Spongyabob-féle szereplők, és nem gondolták úgy, hogy minél több paradicsomlé és disznóbél a humorforrás. Nem a moralizálás és humortalan balfaszoskodás, nem a viccelődés és kreténkedés, hanem az egyszerű horrorra épült laza hangvétel emeli a vicsorogva vigyorgó komédiák fölé, amelyek halovány mosolyt sem tudnak kierőszakolni fáradt arcunkból. Ügyesen egyensúlyoz a nagyrészt komoly téma pengeélén a vidám percekkel, nem fogod a hasad a röhögéstől, de értékeled a humort, amely kivételesen nem bazári idiotizmus. Kellemes tinihorror, szívmelengető jellemfejlődéssel, a gyilkos kilétének titka kíváncsiságfokozóként, ráadásként szimpatikus szereplőkkel. Inkább a talányok okoznak izgalmat, mint az akciók, noha az is akad benne + néhány meglepő megoldás. Távolról sem hibátlan a forgatókönyv, elég egyszerű, de a tempója jó, behúz és felüdít. Profi munka minden tekintetben, szerethető karakterek, bár kissé sablonosak, némi vagánysággal megspékelve. Könnyed szórakozás, néha ilyen is kell, a folytatás is remélem ilyesmi.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése