Két helyi fiatal lány pechjére éppen a bankban tartózkodik, amikor egy amerikai Bonnie és Clyde páros neki áll rabolni. Túszként magukkal cipelik őket, majd az odarendelt Uber-es kölköt is, aki elmenekíti a kis csapatot az üldöző rendőrök elől. Látványos száguldás és lövöldözés után az egyik leányzó menekülési kísérletéből beleset történik. Az összetört autó környékén heverő társaság lassan feleszmél, és a felállás maradt a régi, két fegyveres, három túsz, csak az egyik közülük durva sebet kapott a combján. Egy nagy kúriára bukkannak, ahol villámlás háttérrel beveszik magukat. A peches hármas megkötözésre kerül, míg a bűnözők pásztorórára vonulnak félre. Sikerül kiszabadulni, és sebesült társukat egy szobában hagyva elindulnak segítségért, ám furcsa módon nincs menekvés, folyton a házba botlanak minden irányban, miközben egy csuklyás figura ijesztgeti őket. Hátrahagyott barátnőjük eltűnik, a gonosztevő páros pedig felfedezi szökésüket. Hogy a rémisztő részek se maradjanak ki, víziók, furcsa flashback-ek gyötrik őket, sőt, a nélkülözhetetlen kísértetkislány is előkerül, továbbá az ilyen filmekben esszenciális zenedobozka is. Történik mindenféle ijesztő esemény, harc és sebesülés, miközben a hely titkára is félhomály derül.
Nem fényt írok, mert bár érteni vélem a befejezést, kissé mégis sötétben ülve hagytak bennünket. Lehet, hogy Thaiföldön van ennek az egésznek valami világos magyarázata, én viszont a fejemben nem tudom összepakolni rendesen a kirakóst, illetve, ami kijön, az sem teljes értékű számomra. Hiányérzetem maradt, de az utólagos gondolkodás nem azért van, mert elgondolkodtató, hanem mert olyan, mintha rám borítottak volna valami moslékos vödröt, amiben aztán minden volt és nehéz kihámoznom az alapanyagokat. Pedig szeretem ám az olyan történeteket, ahol váratlan dolgok történnek, lásd az "Alkonyattól pirkadatig"-ot. Belecsöppenünk egy akciófilmbe, aztán emlékeztetnek, hogy ez azért mégis csak egy horror. Ez abban a pillanatban villan be, amikor meglátjuk a baljós kúriát a hangulatot biztosító időjárással és egyebekkel megtámasztva. Az alapszituáció érdekes és izgalmas, a horror csak megkoronázásként hatna, ha nem kerülnének elő a klisék, amelyek ráadásul kaotikusan vannak felhasználva. Amúgy is, kísértetesnél már egy gyilkos nokedliszaggatóról szóló filmet is szívesebben ülnék végig, totál overdóz. Vannak értékelhető mozzanatok, de a szomorú az, hogy ezek pont azoknál az eseményeknél keltenek feszültséget, amelyek nem a túlvilági részhez kötődnek. Ami Tarantino fentebb említett filmjében megtervezett volt, itt inkább ötletszerűnek tűnik. Mintha a forgatókönyv menet közben formálódott volna, amolyan ötletgellerekkel lökődve, ráadásul a színészi játék néha bántóan amatőr. Nem sok feszültség akad, vérszegény a szó minden értelmében, katyvasz-szerű sztorival, idegesítő logikátlanságokkal. Mint például lábujjhegyen járás, nehogy a bűnöző páros meghalljon, miközben sikítoznak, lámpák robbannak szét, magáról a túszszedés indokolatlanságáról már nem is beszélve. Még szerencse, hogy a házban minden szobában ég a lámpa, amikor megérkeznek, legalább 10 asztali és állólámpa, amik épp arra elegek, hogy 3 centis körben világítsanak. Jól indul, aztán a végére egy beleerőltetett múltidézés keretében átalakul egy nehezen megmagyarázható és indokolatlan eseménybe a karmikus végzetről próbálva valamit sugallni. De nem jött át.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése