Peninsula - Holtak szigete - Train to Busan 2. (2020)

 A 2016-os Vonat Busanba: Zombi expressz folytatása végre megérkezett hazánkba is... Ígéretem szerint jöjjön a beszámoló..

 Ahogyan a valóságban, úgy itt is 4 év telt el a kitörő gyilkos járvány óta. Az ex-katona Jung Seok és sógora, miután súlyos árat fizettek kimenekítésükért cserébe, már csak megvetett menekültekként tengődnek Hong-Kongban. Kapnak egy esélyt a normális életre, ha cserébe visszatérnek még pár helyivel Dél-Koreába, a félszigetükre, amelyet jelenleg karanténban tartanak, hajóblokáddal körülvéve. Egy pénzszállító autót kell megkeresniük, amely 20 millió dollárt rejt, majd a megbeszélt időben a kikötőbe hajtani vele. A feladat egyszerűnek tűnik az éj leple alatt, hiszen a fertőzöttek látása olyankor nagyon korlátozott, szinte csak a hangok és fények alapján tájékozódnak. Persze minden rosszul sül el, a csapat megmaradt két tagja elszakad egymástól. Jung Seok-ot megmenti két gyereklány, akik rejtekhelyükre viszik őt anyjukhoz és nagyapjukhoz, míg ex-sógorát foglyul ejti egy csapat volt menekítő-katona, akik azonban jelenleg lezüllve-portyázva élnek túl egy saját kis erődítményfélében. Ott gladiátorharcokat rendeznek a városban foglyul ejtett ú.n. vadkutyák (azaz túlélők) és a zombik között. Hirtelen mindenkinek a pénzszállítóra kezd fájni a foga, miután kiderül, hogy lehetséges mentőöv a pokoli helyről. Jung Seok újonnan megismert kis csapatával, szemben az elfajult katonákkal versengésbe kezdenek, hogy megszerezzék a pénzt, amely a kilépőjük a lepusztult és halálos városból. És persze az élőhalottak kifogyhatatlan seregéről se feledkezzünk meg...

 Mindenképpen érdemes filmvásznon megtekinteni, látványvilágában lenyűgöző, akár az első rész. A halott nagyváros elképesztően van ábrázolva, az éjszakai jelenetek elismerésre méltóan hangulatosak. Ahogyan azt az előzményben is megszokhattuk, a tömegjelenetek szívdobogtatóak és nem hagyják békén az adrenalinszintünket. Mint ahogyan a kalandok sem, ritkán ül le egy kicsit a történet, néha alig bírja megállni az ember az elismerő fejcsóválását egy-egy szépen kivitelezett akció láttán, mert csak hülyének néztek volna a moziban... Mind a 7 ember... Az előzményhez képest itt nem a horrorra és borzongásra van a hangsúly helyezve, inkább a kalandokra. Autós száguldások, a túlélők harca, az emberi aljasság kidomborítása. A zombik itt már csak indokok és eszközök, szinte csak hőseinket zavaró tereptárgyaknak éreztem őket. Mert minden székhez ragasztó izgalma ellenére a sztori a gyenge pontja. Végig az az érzés motoszkált bennem, mintha egy élvezhető horror game lenne a sztori alapján, Xbox-ra, vagy PC-re. A forgatókönyv itt egy zombis Halálos iramban & Mad Max kombó, hiányzik a mélység, az, amely az előzményen jelentősen rajta hagyta bélyegét. Ez egy eszeveszett akcióhalmaz, amely inkább a szem rágógumija, mint az agyé. Hátrébb lépett a tucat irányába - persze még így is kiemelkedő, de karakterfejlődése kiszámítható, sablonos. Kicsit meseszerű is, néha kétkedve nézzük a sok "isteni gondviselés" kipúposodását, jó néhány kérdést nyomunk el a popcornos vödör mélyére már kibontakozásuk pillanatában, csak, hogy élvezhessük a pörgést. A szokásos ázsiai érzékenység a tragédiákra és a heroikus pillanatokra itt kissé fals hangon szól, túl sokat akarják a könnyzacskóinkat markolni, a vége felé már komolyan féltettem legfiatalabb szereplőnket a kiszáradástól. Ennek ellenére igazi guilty pleasure, megéri bőven a ráfordított pénzt és időt. Csak ajánlani tudom, garantált kikapcsolódás, nagyot villant, megmutatva, hogy zombi vonalon Dél-Korea még mindig a dobogó tetején, Hollywood nagyrészt csak megemelheti kalapját, tisztelettel.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur