Adam váratlanul látogatóba érkezik bátyjához és annak családjához. 15 éve nem találkoztak, ám gyermekkori eltávolodásuk a jelenben is érezhető. Szarvasvadászatra indulnak fel a hegyekbe, ahonnan a szóbeszéd szerint előfordult már, hogy nem tért vissza ember. Egyre elhagyatottabb helyeken járnak, miközben gyakran különös üvöltés zaklatja fel őket, és ha ez nem lenne elég, az öccsnek állandó rémálmai vannak arról, amikor 4 éves korában elszakadt a vadonban apjuktól és fivérétől. Bátyja a makacs és kissé fensőbbséges Clint is úgy érzi, ideje felvenni a nyúlcipőt, amikor egy agancsok százaival körberakott barlangra bukkannak. Valami gonosz lapul a sötétségben, amely magával akarja ragadni Adam-et...
Nem nevezném tv múvisnak, de van valami családi mozis érzés is benne. Számomra tetszetősre sikeredett az elhidegült testvérek története, melynek okai a régmúltban gyökeredznek. Clint, a báty, apa kedvence, a gyakorlatias, felnőtten már atyáskodó, enyhén lenéző karaktere, és Adam aki gyermekkorában inkább a képregényeket bújja, aki nem akar a család férfitagjaival együtt vadászni, sem az erdőt járni. Kettőjük különbözőségét nagyon ügyesen ragadják meg az alkotók, dialógusokkal, sőt még azzal is, hogy míg a családos és felelősségteljes Clint pick up-ot, addig öccse sportkocsit vezet. Ordít a különbség Adam másnapos túrára indulásában és testvére fittségében, aki mindenre felkészül, még rendes csomagot is összekészít neki. A fiatalabb fivért már afféle bizonyítási vágy hajtja, mert egyszerű kirándulásra készült, míg Clint a felkérést nagyszabású szarvasvadászatra konvertálja. A viszontagságos barangolás a nyomasztó erdőben csak még jobban kidomborítja a kontrasztot, de a várt összemelegedés csak húzódik. Nehéz megfogalmazni, mi is ragadott meg benne, de amikor az 50. percben sem történt még komolyabb dolog, nem éreztem türelmetlenséget. A maga módján tartalmasnak tűnt, miközben a színtér a komor és feszélyező kanadai rengeteg. Nagyszerű vágóképeket láthatunk, amelyek nyílt terükkel valamiért mégis klausztrofóbiát tudnak sugallni, a zene pedig mindenhol nagyon odaillő. A színészek nem kezdők, teljesen elégedettek lehetünk a játékkal. A borzalom váratlanul érkezik, és onnantól kezdve már annak narratívájában alakulnak az események, vége a ki sem bontakozó idillnek. Különösebb célzás sincs a gonosz eredetére, de mi ugye kiműveltek vagyunk, és tudjuk, hogy ez egy wendigo... Adósunk marad azonban a film Adam gyermekkori traumája ügyében. A felpörgő utolsó fél óra már adja a valódi rémfilmes tempót, ahogyan a befejezés is. Nem teljesen horror, nem teljesen dráma, egyedi és nehezen beskatulyázható és megosztó film, sokan nem tudnak ráhangolódni, hiányolván a brutálisabb hangvételt, amelyek jogosak a trailer alapján. Ha nem várod tőle, hogy lavór kelljen a televízió képernyője alá a vérnek, csak egy szórakoztató alkotásra vágysz, érdemes megnézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése