Visszatérünk a kiindulási pontunkhoz. Újra az előző részben megismert reggellel kezdünk, de most Carter szobatársának, Ryan-nek a napja végződik halállal, és ébred ismét. Tree szerencsére ismeri a csíziót, és gyorsan rájönnek, magát az egész időhurkot Ryan-ék iskolai kísérletével hozták létre véletlenül. Helyre lehetne hozni a problémát - de baleset történik az okvetetlenkedő dékán miatt... És Tree újra a koleszban ébred, ahogyan eddig oly sokszor. iszonyúan csalódott, hogy újfent kezdődik elölről az őrület, nem is vesztegeti az időt, máris azonnal elrángatja Ryan-t a laborba, hogy visszatérhessen a rendes kerékvágásba. Időközben megtudja, hogy egyúttal egy párhuzamos dimenzióba is átkerült, ahol Carter-nek van már barátnője, méghozzá a kiállhatatlan Danielle. És kiderül: itt más a gyilkos személye. Továbbá, mert az időhurok véletlenül jött létre, ki kell kísérletezni a lezárását. Ennek érdekében Tree-nek minden nap végére be kell magolnia az algoritmusokat és meg kell halnia. Egy idő után eljön a pillanat, amikor választania kell: marad-e ebben a dimenzióban, ahol négy éve meghalt édesanyja most él, vagy visszatér Carter-hez a normál világba? Ráadásként meg kell mentenie a jelenlegi gyilkos kiszemelt áldozatait is.
Ahogyan a folytatásoknál kötelező, még elszálltabb és őrültebb, mint az előző. Nagyobb löket izgalmakat is adagolnak, és szerencsére újabb rejtélyekről is gondoskodnak. Pozitívum, hogy szereplőinkre már "régi ismerősként" tekinthetünk, bár az újonnan bevontak nem nagyon vannak kidolgozva és nem sok vizet zavarnak. Rá lehet kattanni, mert olyan, mint egy sorozat, már érdekel hőseink élete, sorsának alakulása, hiszen elmondhatjuk, annyiszor láttuk már őket meghalni... 🙂 Még több humorral van töltve, de sajnos elkerülhetetlenül belekerült néhány bárgyú karakter és bugyuta eseménysor. Ugyanaz a könnyed szórakozás, mint az első, olyan szinten leköt, hogy szinte csalódottság öntött el, amikor a végére értem. Folyamatos történések, nem sok leállással, és még mindig toronymagasan viccesebb egy "Zombieland"-nél, nem beszélve a "Haláli hullák..." élvezhetetlen ingerszegénységéről, mivel nem idióták botorkálnak benne a történet kereteibe zárva, hanem maga a sztori és a szituáció humoros, amelyben a szereplők életképesek és emberiek. Ami külön dicséretes, Jessica Rothe, Tree szerepében, aki lenyűgöző mimikájával és színészi tehetségével viszi a filmet. Kedélyes horror-thriller, még mindig pozitív sávban a mérleg nyelve folytatásként is, valamivel több hibával, de lendületesen és profin. Rebesgetnek harmadik részt is... Én kíváncsian várom...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése