1186-ban járunk a Szentföldön. A pokol kapuinak megnyitása Prosatanosra vár, aki a gonosz küldötte. Jogara segítségével és egy királyi sarj vérével hozná el földi infernót. Készen áll az áldozat, azonban váratlanul megérkezik Oroszlánszívű Richárd és harcosaival véget vetve a szertartásnak, a sátán szolgáját szent ereklyékkel lezárt szarkofágba zárják. Jogarát pedig a király kilenc darabba vágja, amelyet később a világ minden táján különböző hitű szent emberek őriznek , hogy soha ne lehessen összerakni.
Ám eljön az idő és sírrablóknak köszönhetően Prosatanos kiszabadul, hogy megkaparintsa a kirakós összes részét és részabadítsa a gonoszt az emberiségre. A szinte halhatatlan figura Chicagóban bonyolít üzletet egy rabbival, aki elhozza ugyan az egyik hiányzó fémneműt, de tőrbe akarja csalni, hogy megölje. Persze ez meghiúsul és itt lép közbe a két zsaru, Shatter (Norris) és Jackson. Shatter hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy ellenfelét nem fogja a golyó, viszont ott marad nekik egy kitépett szívű rabbi hullája és a jogar feje is. Izraelbe kell utazniuk, beszámolni az esetről. Ott aztán a tiltás ellenére természetesen nyomozásba kezdenek. Megismerik a tárgy történetét és ráébrednek, hogy egy természetfeletti lényt üldöznek, ráadásul már csak az utolsó részlet hiányzik, hogy a világunk pusztulásba merüljön. Mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Ráadásul a királyi vér is helyben van egy vonzó amerikai régészasszisztens személyében...
A szkriptje olyan, mint egy zárás előtti kocsmai mix: összeöntve minden. Leginkább a klasszikus akciófilm mezsgyén mozgó misztikus horror, tűzdelve a buddy cop-os humorral. A zsarupáros felállása: Shatter a munkamániás fickó, erős és igazságos, míg társa a link feka, Jackson, aki végignyafogja a filmet. Naná, hogy működik. Nincs túlbonyolítva a sztori, enyhén szólva, ráadásul a VHS-korszak és a b-kategóriás mozik összes bárányhimlője pöttyözi. Klisés és kiszámítható, de mégis olyan, amihez szívesen tér vissza az ember időnként, mert szórakoztató. Megmosolyogtató, mégis szívmelengető, mint egy kedves nagymama. A színészi játék olykor egyenesen röhejes, a szekrényből előhúzott egyetlen Chuck Norris karakter-gúnya viszont kényelmes. A néha előtörő izgalom inkább az akció részének szól, semmint a horrornak. Gyilkosságok, kitépett szív persze előfordul, ahogyan túlvilági szál is, a tónusok és a beállítások sötétek, de nem koncentráltak különösebben erre a vonalra, így hátborzongást, borsódzást és egyéb félelem okozta testi tevékenységet nem okoz nekünk. A fő gonosz, Prosztatánusz, vagy ki, igen jól adja szerepét, őt kiemelném. Kis költségvetésű alkotás, elhasznált panelekkel, mégis nagyon élvezetes, meg kell nézned. Ha idősebb vagy, akkor nosztalgia miatt, ha fiatalabb, akkor meg látnod kell, ahogyan Norris a sátán szolgáját is arcon rúgja!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése