Valahol a vietnami-kambodzsai határon járunk, egy apró falucskában a dzsungel mélyén. A férfilakosság kábítószer-készítéssel foglalkozik, miközben családtagjaik körülöttük lábatlankodnak. Itt van a kiugrott tengerészgyalogos, Mason is, aki valahogyan itt lelt magának helyet a világ elől. Ide érkezik véletlenül valami orvostanhallgatók jó szándékú csapata is, hogy nagyobb forgalom legyen és a Nyugati-pályaudvarhoz hasonlatos nyüzsgést produkáljanak. Hogy a kép teljes legyen, 4 darab harci robot is megérkezik, egyenesen Ámerikából, próbabevetésre, a tök egyszerű paranccsal: lemészárolni a drogtermesztőket. A kezdő terminátorokat három programozó irányítja, akik közvetlen felügyelete alá kerülnek egy mániákus katonának. Minden adott a mészárláshoz, ám hiba csúszik a titkos eseménybe, az egyik gépnek kiesik a modulja, amely által irányítják és nekiáll tanulni. Sok szépet nem szed össze, az emberiség történelme ugyanis állandó harcból áll. Megindul az akció, és az időközben felfedezett asszonyok, gyerekek és USA-állampolgárok kellemetlen szemtanúvá válásuk okán halálra lesznek jelölve. A kegyetlenül gyilkolászó fémemberek programozóik lelkiismeret-furdalásától mentesen hajtják végre a parancsot. Az akció pedig az elmenekülő túlélők miatt szinte kudarccá válik, el kell tüntetni a nyomokat, és megállítani a hülye robotot, aki elszabadul. Kíméletlen harc kezdődik a szinte legyőzhetetlen gépek és a szerencsétlen embercsapat között, akik hála Mason kiképzésének, némi eséllyel néznek szembe a gyilkosokkal.
Sok mindent kihagytam, hogy ne legyen spoiler, de érnek majd meglepetések. A film igazi frissítő limonádé, egy kis költségvetésű akció-horror (bár az imdb-n a sci-fi bélyeget kapta...). Az ötlet mindent visz, némi Predator-nosztalgia keverve a Terminatorral. Az év első mozija részemről, és ennél már csak rosszabbat kívánok magamnak. Akció, izgalom, feszültség. Külön emeli fényét a két szálon futó eseménysor, a programozók kialakuló ellenállása és bűntudata, miközben a dzsungelben élet-halálharc folyik. Karakterfejlődés is történik benne, nem is egy, sőt, megható pillanatoknak is szemtanúi lehetünk. A 2 óra 11 perces játékidő talán soknak és merésznek tűnik, de sikeresen elkerülték az unalomba fulladást. Ha igazán szőrszálhasogató akarnék lenni, felemlíthetném a néha butuska forgatókönyvet. De nem akarok az lenni, én ezt kikapcsolódásként néztem meg, nem matematikai fejtörőként. Nem lehet mindig csirkepörköltet enni, néha a mekis kaja is kurva jól tud esni. Meglepő, de ausztrál az alkotás, még meglepőbb, hogy a főgonosz Joe Biden fiatalabb ikertestvére is lehetne. (Tudom, hogy ez képzavar, na...). Az effektek igazán jól sikeredtek, persze ez manapság már nem kunszt, de mégis jól esik egy ilyen filmben. A "gyilkos robotok"-történet nem tűnik újdonságnak, de ebben a formában kimondottan élvezetes és ötletes. Engem aztán megnyert, jó munka, ügyes és izgalmas. Ajánlom figyelmetekbe.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése