A kedves fiatal pár, Jim és Kat reggel elbúcsúzik egymástól, indul a szokásos napi munka. Nem is sejtik, hogy a mostanság lanyhuló influenza-szerű járvány mutálódni kezdett és hamarosan elszabadul a pokol. Míg Kat a metrón kapja telibe a mészárlást, úgy Jim egy kis kajáldában szembesül a betegség következményeivel. A vírus ugyanis megtámadja az agresszióért és a szexért felelős agyi területeket és őrjöngő ragadozókká változtatja az embereket, akik megállíthatatlan vérengzésben és szexben keresik a kielégülésüket... Kat egy kórházban keres menedéket, Jim-et pedig várja a feladat, hogy érte menjen, átvágva az erőszakba fúló városon...
Egyértelműen a COVID okozta félelmek inspirálták a történetet, bár a fantázia messzire elszabadult. A producer Hollywood koronavírusnak köszönhető lerobbanásának hírére reagálva döntött úgy, hogy ideje megmutatni a világnak, mi fán terem a horror. Finanszírozásnak megtette egy halom kriptovaluta és szexkamera-iparágból befolyó pénz - ezúton is üdvözlőm a piszkos bevétel jóra fordításának eme módját. Író-rendezője a kanadai Rob Jabbaz, aki autodidakta módon tanulta ki a filmes szakmát és nagy kanállal merített a "Crossed" című képregénysorozatból, amelyben a fertőzöttekből szintén nem agyatlan agyzabáló válik, hanem egyszerűen gonosszá konvertálódnak.
Ez a film brutális és kegyetlen, maga az elszabadult téboly, olyan, mint egy rémálom. A vérmennyiség és a durvulás olyan, mintha egy szimpla sufni-gore filmet látnánk, de semmiféle amatőrizmus nincs és nem öncélú, hanem a történetnek alárendelt erőszak ül tort. Magas színvonalú rendezéssel és képekkel mutatja meg, milyen is a zombi-apokalipszis, ahol intelligens és szexéhes tébolyultak veszik át a hatalmat. Nincsenek határok, kegyetlen és offenzív, miközben egy szerelmespár kapcsolatának romantikája is beleszövődik, az érzelmek, a féltés és a szeretet. Jut még benne kritika a politikusok irányába is, emelve a pallérozott sztori fényét. Nem sorolom, miféle extrém pillanatok tudnak megdöbbenésre késztetni megtekintés közben, van benne bőségesen, igen magasra téve a lécet. Olykor nyugalommal telített időszakok törik meg a lendületet, de szemét módon mindez csak azért van, hogy utána még durvábban rohanjanak le az iszonyattal. De mint mondtam, nem primitív gore, hanem magas szintű mozi, amely ügyesen játszik a feszültséggel és az izgalommal is. Itt nem tinifilmes faszméregetésről van szó, mint a "Szerb film" esetében, amely csak botránykeltő célzattal készült, hanem egy szépen megfaragott, a végsőkig elmenő horrorról beszélhetünk. Vérpezsdítő és gonosz alkotás, a gyomor hol a feszültségtől, hol az undortól mered kővé. Olykor stimulálja az ember hüllőagyát is, ahogyan az alapvető ösztönök burjánzását kibontakoztatja és pozitívnak tűnő jelenségként mutatja be. Hiszen kinek nem fordulnak meg ilyen gondolatok a fejében, olykor elnyomhatatlanul?
Zárom soraim, ki ne hagyd, búcsúzóul a Rue Morgue Magazin szavaival élnék: "a valaha készült legerőszakosabb és legelvetemültebb zombifilm". Remélem nem kell több noszogatás.
