Talán ismerősebb lesz, ha a könyv alapján készült film, a "Down A Dark Hall" címén említem...
A tinédzser Kathryn-t édesanyja új párjával egy távoli magániskolába viszi, mert ők éppen nászútra készülnek. A Blackwood igazi ijesztő épület, egy régi kastély, amely sötét és komor. Sem internet, sem térerő, továbbá az első napon még tanulók sincsenek. Másnapra meglepetés éri Kathrynt, ugyanis mindössze három osztálytársa lesz ebben a különös iskolában. Mindannyiukat nyomasztó álmok gyötrik, kísérteties jelenések borzolják a kedélyeket, majd rájönnek, hogy van közös vonásuk: mind a négyen érzékenyebbek az átlagnál a túlvilági jelenésekre. Az egyre rosszabb közérzetű, fáradtabb, étvágytalanabb lányok egyszerre csak minden előjel nélkül furcsa tehetséget kezdenek mutatni a művészetek terén. Ki fantasztikusan rajzol, ki matematikai zsenivé válik, ki verseket ír és Kathryn álmait csodálatos zongoraszó kísérti, mígnem el is játssza azokat. Vajon mi lehet a háttérben, hogyan és miért lettek csak ők kiválogatva a magániskola világtól elzárt és rossz hírű kastélyába...? Vajon veszélyben vannak...?
A könyvet Lois Duncan írta, aki a '70-es évek végén a "Tudom, mit tettél tavaly nyáron"-t is papírra vetette, melyet modernizáltak tinihorrorként filmen. Meglepő, de ezt is akkortájt írta, ám 2014-ben modernizálta és újra piacra adta, így már szerepelt laptop és mobiltelefon is a történetben. No persze mindkettő hasznavehetetlen a külvilág eléréséhez. Nagyon könnyed olvasmány, a mindössze 190 oldal pár óra alatt letudható. Ebből következik, hogy nincs benne unalmas perc, folyton haladunk. Olvasmányosan van megírva, talán, hogy a "young-adult" kategóriába beleférjen. Különösebb rémségek nem fagyasszák a vérünket, de egészen kellemes gótikus hangulatot sikerült teremtenie az írónőnek, aki maga is sokat foglalkozott parapszichológiával, miután tizenéves lányát meggyilkolták... Némileg érződik az "ifjúsági" meghatározás vattacukor íze a regényen, de bőven olvasható felnőttként is. A szellős lapokon sikerül sötét atmoszférát teremteni, és maga az ötlet is érdekes, amelyre ki van hegyezve a sztori. Ellentmondásos, hogy felületesnek tűnik a mese, azonban feszültséget és hangulatot is csihol, részemről elégedetten tettem le a kötetet. Most már jöhet a film is...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése