Robbanás történik egy kísérleti laborban: innen kiszabadul egy emberi intelligenciával rendelkező kutya és egy szörnyeteg, amely tökéletes gyilkológép, hála az amerikai kormány gátlástalanságának. Az ifjú Travis éppen egy kis pásztorórát tervez szép barátnőjével, Tracy-vel, annak pajtájában, ám megérkezik a lány apja és jobbnak látja lelépni. Nemsokára azonban újabb váratlan vendég érkezik: az elszabadult gonosz lény is, akit egy rövidítés okán OXCOM-nak (Outside Experimental Combat Mammal) is neveznek. Tracy apját megöli, a lány pedig a nemzetbiztonságiak foglya lesz. Az erről mit sem sejtő tini lovag pedig befogadja a kutyát, akit szégyenszemre "szőrpofának" (Furface) nevez el. Az OXCOM valamilyen módon genetikailag össze van kötve az ebbel és egyetlen célja, hogy azt megtalálja és átsegítse a túlvilágra. Nem elég ám, hogy egy szörnyeteg van a nyomában, mert az ő nyomában meg a teljesen gátlástalan Johnson kormányzati ügynök, aki ha lehet, még rosszabb, mert nem ösztönből öl, hanem tudatosan.
Furface új otthonában hamar kiderül milyen okos is, majd követve gazdiját az iskolába figyelmezteti: veszélyben vannak. persze nem csak ő fárad be a tanodába, hanem a szörnyeteg is, ahol jól megöli Travis tanárát és egy gondnokot is. A fiú és anyja menekülőre fogja, amikor a házukban is lemészárol egy "házibarátot", aki szárítót szerel és anyut kúrogatja néha. A gyilkost követő gyilkos ügynök sem kispályás, nem tudni, melyik veszélyesebb, így kocsival veszik fel a nyúlcipőt, ha élhetek ekkora hülye képzavarral... A végjátékra egy erdei házikónál kerül sor.
Dean R. Koontz regénye Magyarországon "Virrasztók" címen került a könyvesboltokba először 1994-ben. Aki olvasta, csalódni fog, olyan szinten átírták a sztorit, szinte még az alapokba is belenyúltak, lásd a fiatal nézőknek kedvezve a tinisztár Corey Haim lett a főhős az ex-terrorelhárító férfi helyett... Koontz akkoriban még jó regényeket írt, nem önmaga wishes kiadása volt, aki mára csak botegyszerűségű történeket ír, az együgyűségig tiszta lelkű főhőssel meg szinte zoofil vonzalommal a golden retrieverek irányába. Az alapanyag tehát nem túlbonyolított, mégis ütősre sikeredett, amelyet sikerült igazán jól megfilmesíteni, még, ha erősen át is dolgozták. Komolyan azt vártam, hogy csalódni fogok, mint néhány régen imádott mozi esetében (nemrég jöttem rá például, hogy az amerikai nindzsa nagymenő viselkedése csak bunkóság. 😃 ), de szerencsére nem így történt. A végig feszített tempójú film ügyesen manipulál némi cukisággal (bár kimondottan macskás vagyok...), kis humorral és izgalmakkal. Nincs nagyon mellékszál sem,, a jó 80-as évek stílusában nem kalandozik mindenfelé, szigorúan az eseményekre koncentrál. Témája ellenére érezhető a korszak horrorjait átható könnyedség, fesztelenség és játékosság. Látszik, hogy nem kimondottan tékák számára készült harmadrangú múvi - annak ellenére, hogy B-kategóriás, szereplőit ismert színészek formázzák meg, főszerepben a laza, de tökös Heim, a jéghideg szívű gonosz Johnsont pedig perfektül alakítja Michael Ironside, aki zseniális antagonista karakterek bőrében. Negatív kritikáit a regénytől való eltérés okán kapta, mind a rendező, mind az operatőr jómunkásember, zenéje pedig sokat emel az izgalmakon. Sajnos (?) a szörny nincs sokat mutatva, és amit látunk belőle, az inkább valami hosszú szőrű majomra hajaz, de lássuk be, akkoriban még nem volt CGI. Semmit nem von le értékéből ez a mozzanat, sőt, csak növeli titokzatosságát és rémisztőfaktorát, ha nem tolják fél percenként a pofánkba premier plánban. Meg van a varázsa, örülök, hogy ismét megnéztem (úgyis éppen melózok...), kíváncsi vagyok a második részre, tudtommal azt még nem láttam, bár gyanítom nem lesz ilyen első osztályú kis filmecske. De reménykedem - ahogyan abban is, hogy gyorsan beszerzitek ezt és odaszögezitek magatokat a képernyő elé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése