Dr. Donald Blake, a Dunsford egyetem professzora nagyszerű szemléltetőeszközt kapott, hogy diákjait és önmagát is elkápráztassa, egy Coelacanth-ot, azaz egy bojtosúszós halat, amelyet Madagaszkár partjainál fogtak. Eme hal jellegzetessége, hogy szinte élő kövület, amely évmilliók alatt nem változva, az evolúciónak ellenállva, ritkán ugyan, de fellelhető még bolygónkon. A lefagyasztott élőlényt egy diák szállítja, akinek szerencsétlenségére kutyája belelefetyel a kiolvadó véres vízébe... Samson innentől kezdve megvadul, még fogai is farkasszerűvé válnak. Másnapra visszaváltozik szokásos önmagává. Blake azonban megsérül, miközben a Coelacanth-ot helyezi el a hűtőkamrájába, rögtön rosszul lesz, szerencsére (?) ott van Molly, aki a kampusz orvosának asszisztense és felajánlja neki, hogy hazaszállítja. A segítséget hívni akaró hölgyet azonban valami iszonyatos dolog megrémiszti... Később Madeleine, a prof gyönyörű menyasszonya, vőlegényét eszméletét vesztve fedezi fel a ház mellett, és a halott Molly-t, akit a hajánál fogva felakasztottak egy fára. A rendőrség tanácstalan, ám egy azonosítatlan és deformált kézlenyomatot lelve letesz arról, hogy Blake lenne a gyilkos, aki semmire sem emlékszik. Majd kiderül: az asszisztens szívelégtelenségben hunyt el, azaz halálra rémült. Később, a hal vizsgálata során, annak egy, a véréből lakmározó elhessegetett szitakötő visszatér, méghozzá úgy, ahogyan évmilliókkal ezelőtt kinézett faja, hatalmas és ijesztő formában. Miután levadássza, vére óvatlanul belecsöpög a professzor pipájába, aki rágyújtás után újra csak úgy eszmél, hogy a testőrének kiutalt Daniels nagyon halott, ő meg ismét emlékek nélkül ébred, zilált állapotban. Innentől kezdve megszállottja lesz a gyilkosnak, aki lábnyomai alapján egy valódi antropoid ősember. Mígnem ráébred a rettenetes valóságra, majd, hogy teóriáját bizonyítsa, félrevonul egy hegyi nyaralóba... Madeleine viszont aggódik és szerelme után indul...
Egyre jobban elbűvölnek az '50-es évek mozijai. Nincsenek fél filmen át bulizó fiatalok, dagályos lelkizések, legnagyobb veszélyek közötti múltba révedések. Itt lakonikus módon csakis a horror töltet körül bonyolódik a helyzet, nyílegyenes vonalon, kitérő nélkül tisztán csak horror, olyan mint egy novella, amely nem engedheti meg magának a mellékvágányokat. Mintha manifesztálódna egy "Weird Tales" sztori, a maga töménységében, olyan ritka manapság, hogy "feloldó" képsorok nélkül pusztán az esetre koncentráljunk. Konzervatív ember lévén engem kimondottan csak ez érdekel. Szinte azonnal a helyzet közepébe helyeződünk, és ott is maradunk végig.
Míg Európában mítoszok kerülnek elő a rémfilmekben, Amerika jövőbe vetett steril hittel előre menekül a fantázia világában. Míg mi a világégés után visszavonulnánk nosztalgiával sebeinket nyalogatni, addig a bántatlan és kissé naiv Újvilág laborokban merészen a jövőt kotorássza. Tökéletes ellenpontja a nemrég boncolt Drakulának, szikár tudomány a ködös és gótikus rémmesékkel szemben, mintha nem is egy évben készültek volna, míg nálunk fokhagyma és kereszt, ott mikroszkóp és fehér köpeny. Nem írok nagy szpojlert azzal, amikor leleplezem, hősünk az ősi hal vérétől időlegesen átalakul az evolúciót megelőző majomszerű ösztönlénnyé. Érdekes kis plusz, hogy tartósítás okán gamma-sugárral kezelt élőlény okozza Blake metamorfózisát szörnyeteggé, ahogyan a 4 évvel később megszülető Hulk is ettől a behatástól avanzsál félállattá. Nem tudom, vajon Stan Lee látta-e a "Monster In The Campus"-t, de ez csak egy egyszerű találgatás részemről. A professzor itt sem gonosz, egyszerűen megszállottja a tudománynak, ezért is fájó pont a tragikus végkifejlet, amely felé expresszvonatként robog a történet. Nem bonyolult sztori, hiszen Dr. Jekyll és Mr. Hyde óta már ezt is panelekbe foglalták, mégis, kiszámíthatósága ellenére érdekes és tartogat izgalmakat, ötletes és különös. Kiemelkedik a földönkívüliek által lefoglalt és rádióaktív szörnyektől uralt sci-fi dömpingből, amely jellemezte a korszakot. Fényképezési stílusában és elkészítésében azonban nem púposkodik, egészen hétköznapiak a beállítások és szinte dokumentarista szikárság jellemzi, amely megbocsájtható. Hogy nem színes filmként került elénk, az a költségvetésére is rámutat. Az átalakult ősmajmos maszk sajnos nem erős, sőt kicsit mókás, ahogyan a mozgása is, ám lényegtelenné válik az akciók mozgalmassága láttán. Zeneileg a kor terméke teljesen, de azért bőven működik. Még annyit el kell árulnom: a filmet félbe kellett szakítanom, mert dolgom volt, viszont alig vártam, hogy tovább nézhessem. Van benne spiritusz és várakozásommal ellentétben nem volt komolytalan, semmilyen lóláb nem lógott ki, behúzós és élvezetes mozi.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése