Két évvel később Mia és Max, az extrém sport kedvelő amerikai pár jelentkezik be egy ottani szállodába, nagy élményt remélve a "Fekete gerinc" nevű lejtőtől. Itt azonban megtudják, hogy le van zárva, nem ajánlott arra járni, mert sorra tűnnek el ott emberek, vagy éppen holtan találják őket. Az arrogáns férfit persze nem lehet meggyőzni, helikoptert bérel, hogy odaszállítsák őket a csúcsra. Belevágnak a nagy kalandba, elindulnak lefelé deszkáikon, ám egyszer csak valaki rájuk támad egy motoros szánon ülve és elszakítja őket egymástól. Itt kezdődnek meg Mia megpróbáltatásai, egyedül a hegyen, miközben a legváratlanabb pillanatokban bukkan elő a gonosz hómotoros figura, hogy életét akár lavinával is veszélyeztesse. Egy öregember hazaviszi, ápolgatja, akiről megtudhatjuk, hogy a film elején elhunyt gyermek nagyapja. Az nem akar ártani neki, de felfedezve Max kesztyűjét a kunyhónál, innen is menekülőre fogja. Keresi szerelmét, napok óta fagyban, hóban, miközben a veszély nem hárul el a feje fölül.
A Grúziai Turisztikai Hivatal hirdetését láthattuk. A hegyek lenyűgözően szépek, végigvándorolhatjuk hősünkkel szinte az egészet, 4 napon keresztül. (Sőt van ötödik nap is ám, a stáblistába rejtve...). Szegény Max egy igazi seggfej, így egy könnyet sem ejtünk érte, ellentétben kedvesével, aki viszont folyamatosan flashbackekkel szórakoztat bennünket meghitt, ámde felettébb unalmas évődéseikről. Nincsenek különösebben kiaknázva a lehetőségek, egy ilyen helyszín magában rejti a sivár, nyomasztó, reménytelen hangulatot - ellenben itt leginkább szereplőinkre koncentrál a történet, kevéssé az atmoszférára. Ennek hiányában a havas pusztában való vándorlás, sőt vánszorgás heves türelmetlenséget vált ki a nézőből (belőlem mindenképp), szinte ugyanazt a fáradtságot érezve, mint Mia a 4. napon. Kálváriája nem tölti ki a játékidőt, talán más áldozatoknak is lehetett volna helyet adni a sztoriban, mert ez így nagyon kevés lett. Amúgy igen jól indul, de aztán átvált, pont ott, amikor izgalmasnak kellene lennie, letargikus, nyögvenyelős, sarki felfedezős dokumentumfilmbe. Egyszer lefelé, egyszer fölfelé bolyong a nő, semmi logika nem volt benne, maximum az operatőrnek szép vizsgamunka... A meghatónak szánt jeleneteknél már kimondottan ideges lettem, na ez az, ahogyan tönkre kell vágni egy jónak induló thrillert. Mert horrornak nem tudnám lelkiismeret-furdalás nélkül címkézni. Nyitott könyv természetesen ki a gyilkos, de van egy picike csavar is benne, ami teljesen lényegtelen. Nem nézhetetlen, nem annyira rossz, de a végére már gyakran nyomkodtam a távirányítón a gombot, amely a hátralévő időt megmutatja.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése