Phillip G. Carrol Jr. író, rendező, producer és még számtalan más filmes foglalatosság avatott mestere elérkezettnek látta az időt, hogy tizenegy rövidfilm után végre egy nagyjátékfilmet is rendezzen, jelezve, hogy ő is helyet követel magának a nap alatt. Ha már elfér ott lassan minden futóbolond, miért éppen ő maradna ki a gyöngyvásznak világából. Nagyon cselesen be is csempészte első mozijába a szintén igencsak sokoldalú (író, rendező, színész, producer) feleségét, Chloe Carollt, de nem ám holmi mellékszerepre, hanem egyenesen a női főszerepet kapta a közepesen csinos ara, aki szintén rövidfilmekben utazott ezidáig. De mire nem jó egy rendező férj, nesze egyből egy főszerep a szupermozijában. A férfi főszerepet elnyerő Jim Schubinról nem tudni milyen kapcsolatban állhat a rendezővel, ám mivel csak tv-sorozatokban (Gengszterkorzó, Különleges ügyosztály) villantotta meg tehetségét nem kizárt, hogy ez esetben sem a színészi képesség döntött a kiválasztásánál. De legyünk korrektek. Sem az Evet alakító Chloe Caroll, sem a Tom szerepében feltűnő Jim Schubin játékával nem volt probléma. Ismeretlen, vagy legalábbis kevésbé ismert színészekhez képest nagyon is helytálltak a könnyűnek nem mondható szerepükben. Hogy az Összezárva mégsem lett egy maradandó filmes élmény az nem a kettőjük hibája. A forgatókönyv helyenként rendkívül ostoba megoldásai, logikátlansága, blődsége az, amin ez a film elhasalt. Talán kár volt megpróbálni túllépni a horror-thriller keretein és a sci-fi felé kacsintgatni. A film tudományos-fantasztikus része még egy Búvár zsebkönyv szintjét és tudományosságát sem éri el. Így az egész mélyebb gondolatiságot le is lehet húzni a klotyón és marad egy egészen szórakoztató másfél óra, amin isten ments, hogy elkezdjünk gondolkodni, mert több sebből vérzik, mint szerencsétlen Tom (Jim Schubin) film végén. Az alapötlet még rendben is lenne, hogy egy komolyabb összeg fejében (50.000 dollár) összezárnak fiatal házasokat 30 napra egy bekamerázott okos-otthonba, hogy kamerákon keresztül nyomon követhessék egy friss kapcsolat viszontagságait és rájöjjenek mi az, amiért egy idő után minden szerelem kihűl, bármilyen erősen is izzott az elején. Mondjuk 30 nap erre kevés, de ez nem fontos. Eve (Chloe Caroll) rábeszéli a párját, Tomot (Jim Schubin), hogy jelentkezzenek a programra, így szerezve kellő pénzt a közös életük alapjaihoz. Hogy utána a hobbijuknak élhessenek, Tom könyvet írjon, Eve pedig a leendő regények borítóját készítené. Nagyon cuki kis elképzelés. Bökkenő, hogy nem házasok, így nem is vehetnének részt a programban. Egy kis hazugság nem a világ, gondolják és házaspárnak adják ki magukat, amit el is hisznek, sőt még be is válogatják őket azok közé a "szerencsések" közé, aki utána egy hónapig egy bekamerázott házban, kutatók, tudósok szeme láttára élik a "házaséletüket".
A dolgok nagyon jól indulnak. Az okos-otthonban mindenük megvan, amire szükségük van, ami meg még sincs azt valahogyan odateleportálják nekik a konyhába. Ha vodka kell, akkor vodka, ha popcorn, akkor popcorn, ha pezsgő, akkor pezsgő varázsolódik a szerkezetbe. Így azért ki lehet bírni egymást, bár egyikük sem túl érdekfeszítő figura. De ezt is át lehet hidalni egy kis LSD-s sütivel, amit becsempésztek magukkal, majd, amit első nap el is majszolnak, amitől Eve azt hallucinálja, hogy egy másik versenyzőpár férfi tagja megöli a feleségét, aki kétségbeesetten segítségért könyörög. Azonban rajta kívül ezt sem Tom, sem a program kiötlői nem látták, és még őt vádolják gyengeelméjűséggel, amire gyógyszereket is teleportálnak neki. A bonyodalmaknak azonban nincs vége, mert Eve zavarodottsága csak fokozódik, Tomban is egy idegent vélt felfedezni, aki csak eljátssza, hogy a párja, csak úgy néz ki, de nem ő. A kezdeti boldog "villaélet" előbb elhidegüléssé, majd őrületté és ámokfutássá fajul. Eve ki akar lépni a programból, legszívesebben megölné már a valaha szeretett párját, főleg, hogy szerinte nem is ő az, csak egy hasonmása. Tom pedig egy zsarnoki figurává válik, a kenyérre kenhető zugfirkászból.
Teljesen korrekt is thriller lehetett volna az Összezárva, ha nem akarnak nagyobbat, többet, és legfőképpen tudományosabbat mondani egy szimpla párkapcsolati krízisnél, egy összezártságból adódó pániknál. Igaz, akkor viszont tizenkilenc, egy híján húsz lett volna a The Honeymoon Phase a többi hasonló filmmel együtt. Így azonban bár eredeti, de nagyon sok helyen elvérző mozi. Nem tudom melyik a jobb. Ha csak egy másfél órás kikapcsolódásnak tekintjük, de egy percig sem próbáljuk komolyan venni, akkor azért mégsem jártunk olyan rosszul a kissé átgondolatlan, de cserébe nem is tucat-forgatókönyvvel. Soha rosszabb filmet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése