Blood Vessel (2020)


 Az Atlanti óceán északi részén kis mentőcsónak ringatózik, időben pedig a második világháború vége felé járunk... Egy kórházhajó túlélői az utasok. Van itt minden: ausztrál katona, orosz lövész, ápolónő, hajószakácsok, gyáva sebesült, csak egyvalami nincs: esély a túlélésre, ha továbbra is ebben a reménytelen helyzetben maradnak. Ám megérkezik a megmentő, amely nem éppen álmaikból lépett elő: egy német aknakereső hajó, amelyre sikerül felkapaszkodni. Baljós némaság fogadja őket, úgy tűnik, egy lélek sincs körülöttük. Találnak viszont hullákat, majd egy kislányt is. Odalent a lezárt raktárban egy félelemtől félőrült német katona is van, aki retteg a lelenc gyermektől, önvédelemből megölik. Rejtekhelyén aztán különös leletek várják őket: aranyrudak, egy furcsa ősi könyv és leláncolt fémkoporsók. Később az egyik mohó társuk kinyitja az egyiket: vesztére. A pokol elszabadul, és hőseink tudják, nem szabad a világra is rászabadítani a démoni gonoszt.

 Az ausztrál film nálam már előnnyel indult, szeretem, ha egy horror történelmi kontextusba kerül. Sokkal több ilyenre lenne szükség véleményem szerint, érdekesebb, mint a bulizó fiatalok jelenkori lemészárlása. Persze érthető: a díszlet, az öltözékek, hiteles korrajz és annak szakértői jóval drágábbak, mint egy autó, meg egy erdei kunyhó bérlése. Bár a "náci - okkult - kísérletek" sztorikkal meg Dunát-lehetne rekeszteni... A kissé dramatikus történet a felétől pörög fel, a hajó tökéletes hely a borzongásra. A szűk terek, a sötétség, mindentől távol az óceán végtelennek tűnő víztömegén, szorongatott helyzetben egy kis társaság, amelyek tagjai nagyon különböző figurák - bár illik hozzátennem, hogy így is sablonosak... Jót tett a misztikum, örömmel üdvözöltem a természetfeletti lényeket. Végre a vámpírok nem az elcsépelt köntösükben lépnek elénk, nem a sablonos elegáns sima modorú gróf, nem a manapság divatos szerelmes-nyálaskodó vérszívók, hanem igazi ősi denevérszerű szörnyetegek. Minden adott egy élvezetes filmhez, bár a spanyolviaszt nem fedezték ugyan fel a forgatókönyvvel, de egy ilyen nem túl nagy költségvetésű mozihoz éppen elég. A végére persze bedurvul, sajnos felróható hibája, hogy a zenéje nem játszik az idegeinkkel különösebben, a leginkább bűnügyi-drámához illő muzsika elveszi a felfokozott izgalmak élét. A közepe táján kicsit megpihen, mielőtt nagyobb sebességbe kapcsol, ott egy kicsit már türelmetlenebb lettem, de ezektől függetlenül szórakoztató, nagy gondolatokkal nem erőlködő horror, biztonsági játék nem sok meglepetéssel, de az átlagnál jobb iparosmunka.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur