Könyv: Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

 Az év elején jelent meg az ismert horrorfilm könyvváltozata. Azt hiszem, a történetet nem kell senkinek bemutatni, de azért gyorsan idemásolom, a biztonság kedvéért: "A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba. Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt." 

 A regény szinte szóról-szóra leképezi a képernyőn látottakat, mivel a film alapján készült. Sokat nem tesz hozzá, bár a karaktereket természetesen jobban kibontja, ahogyan a motivációkat is, mondjuk ez elvárható, hiszen ezért olvas az ember könyvverziót. Nagyon érzékletes, mondanivalója is van, meglepően életigenlő (miközben ezerszámra hullanak benne az emberek), mert a fenyegető halál árnyékában derül ki, mi is igazán fontos az életben, miért is érdemes élni, miért becsüljük meg szeretteinket jobban... Olyan örök és megmásíthatatlan emberi törvényeket emel piedesztálra, mint a szülői szeretet, az önfeláldozás. Ha lehet fokozni, érzelmileg még a filmnél is súlyosabban hat, erős a meghatódási-faktor, néha könnybelábadó szem - na, nem szégyen ezt bevallani. 🙂 Kiterjedése okán kicsit gyorsan lett felfestve minden, de talán hosszasabb leírások tompították volna a pörgését. Valahogy nem estek volna jól Tolkienes 3 oldalas tájleírások, ott, ahol minden villámgyorsan történik, pihenő nélkül. Sallangmentes, izgalmas, sikerül a különböző embertípusok összekovácsolódását és okait ügyesen felvázolni, ahogyan a negatív szereplő szomorú útját is, hogyan vált ilyenné. Sajnos nem tudom "szűz szemmel" nézni, mert láttam a filmet, így ha valami hiányzott is, az agyam lehívta a kiegészítéseket a látvány és leírások tekintetében. Azon túl semmi extra, stílusában ugyanaz a keményen feszes ritmusú zombis horror-dráma, mint a mozi, felkap, mint a hurrikán, és csak a végállomáson tesz le. Pár óra alatt kiolvasható, ami bántó, hogy 220 oldallá nyújtották betűmérettel és vastag lapszélekkel, holott 70-ben is elég lett volna, külsejében is egyszerű, de mindig a tartalom a fontos, és az megéri az árát.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur