De nem minden horror, amiben zombik vannak, lásd "Walking Dead".
Tartalom: Három ember szemszögéből, váltott nézetből élhetünk át egy zombiapokalipszist. (Vazz, az utóbbi hetekben hányszor írtam már le ezt az elcsépelt szót?)
Scarlet, a kórházi asszisztens, Nathan az elhagyott férj gyermekével és Miranda a fiatal lány. A kitört járványban mind egy helyre igyekeznek, a Red Hill farmra, ahol fegyver, étek tömérdek, esély a túlélésre, miegyéb. Ki magányosan, ki csapatban indul és érkezik oda. Scarlet üzenetet hagy két kislányának, hova is menjenek utána, mert elvált apjuknál töltötték a hétvégét, Nathan csak Zoe nevű kislányát menekíti, Miranda pedig egy egész elbaszott társaságot, amely kiegészül Joey-val, az Afganisztánt megjárt csinos, jóképű, izmos, csodálatos, izgató fiatalemberrel. Megérkezve a ranchra kezdődnek a romantikus konfliktusok, aztán úgy tűnik, hogy írónőnk megunta az egészet, és a fél brigádot kinyírja, már neki is sok volt.
Nem is kellett volna megemlíteni a belső borítón, hogy Jamie McGuire eleddig romantikus limonádékkal kereste mindennapi betevőjét. Mondhatnánk átnyergelésnek is, ha nem lenne az egész egy amolyan "Romana" vagy "Denise" szintű szirupba áztatva. Megérkezik az új fiú a gimibe, ja nem a disztópiába, és szívek csábulnak, törnek össze és beteljesedett szerelmek vs. be nem teljesedettek érzékenyítenek. Nagyon jól látható, hogy írónőnk alig várta, hogy megérkezzenek szereplőink a menedékbe, ahol bele lehet kezdeni az átizzadt bugyik szenvedéllyel átitatott félrehúzásába, mennyei boldogságot okozó baszásokba és hányatott sorsú kapcsolatok szálainak ide-oda rángatásába. A karakterek olyan szinten vannak kidolgozva, hogy az egyik temetésén elhangzik, hogy ő volt a legjobb közöttünk, én meg kotorászni kezdtem agyam zeg-zugaiban, ki a faszom is volt ez a figura? Nincs idő itt kérem vastagabb vonásokkal felvázolni embereket, jön a szerelemvonat, az a lényeg. Apuka kicsi lánya, akit annyira imádnak, állandóan magára maradva, teljesen kidolgozatlanul, hacsak azt nem vesszük karakternek, hogy kicsit autista. Scarlet, aki leányait várja, képes feláldozni őrültségében mindenkit, aki ott éldegél és még szeretnünk is kellene a gyökeret. Nathan pedig, míg új szerelme zombikat mészárol őrültségében, otthon süti a csirkegrillt, és aggódva szereti. Szent ember. Áldozatos szerető, szenvedő anya, csalfa leány - ezek elbeszélőink. Tök egyenes az egész, a kényszerbefejezésig semmi meglepi, előre látható. Aztán McGuire írónő rájött, hogy szar az egész, és mindent lever a francba, mint hülye gyerek a csillárboltban, nem kímélve narrátort sem, ripsz-ropsz kinyírja a zavaró figurákat, csak tudnám, minek kellett végigszenvednünk a romantikázásaikat, és elérkezünk a "Farm ahol élünk" idill világába. Most komolyan mondom: a legtöbb történés az utolsó 5 oldalon esik meg, de csak olyan említés szinten. Ja, hogy zombik: itten kérem ötletes módon "hatott" a nevük, jól megtárgyalják, mert ez kurva fontos, hogy ne zombik legyenek, az nem elég modern, kerülni kell, továbbá mellékszereplők, konfliktusgerjesztő bábként funkcionálnak. Amúgy hamar kiolvasható, és nem szörnyen rossz az egész, de a befejezés agyrém, ragacsos nyál, mintha rájöttek volna, hogy "hagyd a picsába Jamie, lefújták, hogy sorozat legyen, zárd le gyorsan...". És meg is teszi. Amíg olvastam nem fájt ennyire, de most, hogy túl vagyok rajta már igen. Van ám másik része, amely Scarlet két kislányának kálváriáját meséli el. Inkább lemondok róla, amúgy is egyelőre magyarul még nem tolták ki...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése