Tribal Get Out Alive (2020)

 

Az egzotikus szépségű Caitlin visszatért a háborúból (nemtom melyikből), és magával hozott egy csinos poszttraumás stressz szindrómát, hogy megszínezze itthoni életét. Mivel nem arra termett, hogy hintaszékben kötögessen, ezért volt katonatársával, Brad-del egy biztonsági cégnél dolgoznak. Egy kellemetlen esetük után, szinte pihenésképpen, azt a feladatot kapják, hogy egy birtokot és az azon álló épületeket pucolják ki az ott kolbászoló csövesektől, és segítsenek felderíteni a hely örökösének, Richard Kenning-nek az egész hóbelevancot. A könnyűnek tűnő eset máris próbára teszi őket a bugris Kenning elviselhetetlenül arrogáns személyében, de ez még csak a kezdet. Néhány rendőr kíséretében egy kisebb csapattal belevágnak a nagy hodály felderítésébe. Különös dolgok folyhattak ott, furcsa jegyzeteket lelnek a kellemetlen kisugárzású helyen. Majd váratlanul rájuk zárul az egész objektum, és támadás éri őket. Kiutat keresvén a csapat kettészakad, no meg marad valaki az egyik sebesülttel. Egy föld alatti folyosórendszerben kóvályognak, miközben bizarr, elborult elméjű zombiszerű figurák akarják miszlikbe és még kisebbe aprítani őket. Kiderül: az öreg Kenning hajléktalanokon végzett kísérleteinek eredményei, akik valamiféle törzsbe tömörültek. A közönséges embereknél gyorsabbak, erősebbek, az agyuk viszont betonrépa. Hőseinknek a túlélés érdekében végig kell verekedniük magukat a halálos labirintuson.

 Mindig is odavoltam az ilyen tökös nőkért. (Már nem a szó szerinti értelemben...) Oda vagyok Cynthia Rothrock-ért, vagy Sarah Connor karakteréért, nem beszélve Ripley-ről. Vagy Veszprémi Lindáról. Zara Phythian pedig most elrabolta a szívemet főszerepében. Nem véletlen: a hölgy erősebb, vagányabb és brutálisabb bármelyik férfitársánál. (Valóban harcművész, nem csak a filmben művészkedik.) Mert ez az egész több mint felében akciófilm, amelyben eszelősen mészárolnak. A történet nemhogy több sebből vérzik, de egyenesen spriccel az életadó nedű belőle. Inkább csak laza keretet ad a forgatókönyv a kegyetlen vérengzésnek és az ügyesen megkoreografált kung-fu jeleneteknek. A szereplők nagyrészt műkedvelőknek tűnnek, a kis költségvetés pedig erősen rányomja a bélyegét az alkotásra. Van azonban varázsa, a folyamatosan fenntartott izgalom, no meg a humorral átitatott dialógusok kiemelik a gagyihorrorok közül. A hangsúly a szórakoztatáson van, kicsit kikapcsolja az elmét, amelyet ugyan néha visszaránt egy-egy rosszabb alakítás, hülye fordulat. Síkegyszerű, de van zamata. Most őszintén, öröm volt nézni az őrült gyilkos kannibálokkal karatézó párductestű nőt. A harcjelenetek nem csak esztétikailag, hanem kidolgozottságban és vérmennyiségben is tetszetősek, pörgősek. A trailer alapján valami überfosra számítottam, de élvezetes és vérpezsdítő, amikor beindul, akkor gyors és ütős. Kapcsolódj ki, vedd takaréklángra az agyad, és dőlj hátra: endzsoj.

UI.: A forgatókönyvet - amely valószínűleg méretileg nem vetekedik a hongkongi telefonkönyvvel... - egy bizonyos Johnny Walker írta. Ezt ismerem, előfordul, hogy itt is Arany Ászok diktál, Unicum segédasszisztenssel. Na és most megyek, beírom minden cél nélkül csak úgy a keresőbe, hogy "Zara Phythian nude". Szeretnék a karaktere mélyére hatolni. 🙂