Lovecraft nevével évek óta fémjelezgetnek filmeket, hogy na majd most ez, az lesz az igazi, vagy majd akkor ez... Különösképpen elrettentő példa a 2007-es "Cthulhu", amely felháborító megrontása az egész ikonikus mítosznak. Túlságosan gyakran élnek vissza a mester nevével a filmkészítők, és hogy ők olyankor valóban elhiszik önmagukról, hogy "megcsinálták a frankót", netán egyszerűen csak magával a nagy név vonzó hatásával akarják-e a nézőket moziba ráncigálni, azt nem tudom. Viszont azt hiszem, elégedetten bólinthatunk, és hátradőlhetünk, mert a "The Void" tökéletesen ötvözi a modern borzalmakat az író kozmikus horrorjával, méghozzá igen ügyesen. Az író - rendező páros Jeremy Gillespie és Steven Kostanski mindeddig Hollywoodban ügyködtek, szinte minden műfajban, a sminkestől a producerségig, mígnem előrántották ezt a forgatókönyvet, amely szemmel láthatóan főhajtás eme zsáner nagyjai előtt, mégis egyedi jelleget és afféle igazi rémfilmes hangulatot tudtak teremteni.
A sztorit magát csak egészen röviden írhatom le, hiszen nagyrészt nekünk is csak a végére derül ki a maga teljességében minden, ami viszont pozitív, ahogyan kézen fogva vezetnek bennünket, így az izgalmak mellett még a kíváncsiságunk is a szereplőkével együtt elégül ki, mintha a valóságban történne. Megvallom egyébként eleinte elfogott a félsz, hogy nem lesz magyarázat, nem lesz igazi keret, amibe belefoglaltatnak az események, de szerencsére ezen nem kell aggódni. Vágjunk is neki.
Carter seriff az éjszaka közepén egy sérült, drogosnak látszó fickót szed össze az úton. Elviszi a megyei kórházba, amely kissé kihalt, mivel egy tűzeset megrongálta, de még üzemel, ám igencsak lecsökkentett létszámmal. Ott természetesen van mindenórás kismama a papájával, két nővérke, doktornő (aki a seriff exe), és főorvos. Később persze toppannak még be váratlan vendégek. Carter az egyik kórterembe benézve éppen szemtanúja lesz, ahogyan az egyik ápolónő "szemműtétet végez" ollóval egy betegen, majd rá is támad, miközben érthetetlen dolgokról hadovál. Kénytelen lepuffantani, ám ez rendkívül sokkolja őt. Hamarosan befut egy állami rendőr is, és kiderül, a drogos ügyében jött, mert az egy mészárlás ügyében gyanúsított. Időközben kiderül, nem működnek a telefonok, el vannak vágva a külvilágtól, sőt, az egész gyógyintézetet körülvették furcsa fehér leplekbe öltözött figurák, tőrökkel a kezükben. Ám, ha ez nem lenne elég, a lelőtt nővérke holtteste átalakul valami szörnyűséges csápos lénnyé. Innentől kezdve elszabadul a pokol.
A tartalomról szinte csak ennyit mondhatok el, mivel nem akarok spoiler-ezni, és mint fentebb említettem, krimi-szerű rejtélyek közepette derül ki, mire is megy ki a játék. És be kell vallanom, a film egyszerűen elbűvölt. Egyértelműen felfedezhető végre Lovecraft lenyomata a sztoriban, mint ahogy idevehetjük a "A dolog" című Carpenter mozit, de leltem még a Hellraiser 2. részéből is néhány motívumot. És mégsem egy ócska utánzattal, másolattal van dolgunk. A máshonnan kiemelt szálakból sikerült egy nagyszerű alkotást, egy igazi homázst a horror irányába tenni. Az egészre ránehezedik ama nyomasztó légkör, mint mondjuk az Evil Dead remake-re, vagy az eredetijére. Ahogyan az első másodperc elindul, máris tudod, baj lesz, méghozzá komoly. Végig tudja tartani a nézőben ezt a szorongást, ráadásul a lassan kibontakozó magyarázatok okán folyton váratlan eseményekkel lepnek meg bennünket. A színészekre nem lehet panasz, egyszer sem szúrt szemet semmiféle "lazsálás" pedig kétszer néztem meg. A legkritikusabb pont sajnos azért a többi hasonló filmhez hasonlóan, a túltolt suspense, a szokásos alagsorban lopakodunk a sötétben, amiből elég lett volna egy perc is, hogy felfokozza a hangulatot. Persze gondolom, ki kellett tölteni az időt valamivel, úgyhogy toleránsan elfogadom, lehet, hogy másnak ez tetszik. Mert egy horrorban, ha egy percig borzolják ilyen dolgokkal az elménket az jó, és lelkesítő. A másodiknál már kissé zavaró, a harmadiknál már egyenesen félre-félre nézegetünk. Ha egy hal a horgodon van, csak húzd ki szimplán, ne akard a bottal még feljebb emelni, mert az könnyedén visszaeshet... Persze ezt csak úgy általánosságban említem, nem kimondottan a boncolt remekműre, ennyit itt igazán el tudunk viselni, mivel a kapcsolt részek pedig igen vonzóak. Nincs agyonbonyolítva, de a legtöbb jó mozihoz hasonlóan ez pozitív latba esik, persze esetleg egy "Halloween"-hez képest Révai-lexikon (ezt nem megvetően mondom...). Szórakoztató (már annak, akit szórakoztat másfél óra szorongás és borzalom...), akciódús, nem nagyon ül le a cselekmény, mindössze pár perces "szokásos" magánbeszélgetésnek lehetünk szemtanúi, ellenben néhány más rémfilmmel, ahol a legnagyobb zombiinvázió közepén nekiállnak lelkizni a hőseink... Mindent ötvözött nekem, amit én kimondottan szeretek, méghozzá a kedvem szerint.
Nekem az utóbbi évek legjobb "Lovecraftian" mozija. Kötelező!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése