A Németországban élő vietnámi származású Huan Wu úgy gondolta mindössze 28 évesen, hogy forgat egy, a "Warhammer 40000" - univerzumában játszódó fan-filmet, majd immáron tapasztalatokkal megizmosodva, és Lovecraft elbeszélését elolvasva, megírta eme forgatókönyvét, és direktorálta is az egészet 2010-ben, a festői Baden-Württemberg - ben. Mivel valószínűleg nem igazán lelt amerikai színészekre maga körül, és gyaníthatólag anyagilag sem volt eleresztve annyira, így került az egész történet Amerikából a mi kontinensünkre. Némi furcsa mellékízt adva a dolognak, meg hát legalább bele lehetett emelni a ll. világháborút is, amely az önkorbácsolást imádó európaiak kedvenc traumája. (Emlékezzünk csak vissza, a spanyol készítésű "Colour From The Dark" - ra, amely valamiért szintén akkortájt játszódik.)
Eme projektjére összekapott jó néhány, mondhatni a rendező úr mértékében tapasztalt színészt, akikből csak egy-kettő látott valaha kamerát közelről. Úgy hallatszik, mintha panaszkodnék, de valójában ezen a színvonalon ez éppen elég volt. Az ember tudta mit kap, hát nem várt el hollywood-i sztárokat, akciókat, látványorgiát.
A sztori többszörös idősíkban játszódik. Az ifjú Jonathan Davis két hete eltűnt apja nyomait követve USA-ból utazik Németországba, egy kihalófélben lévő kicsiny faluba, ahol apja a 2. világégés idején szanitécként katonáskodott. Kérdezősködve ráakad az idős Pierske-re, aki elmeséli neki az egész történetet. Itt ugrunk vissza 1945-be, amikor a frontról hazatérő fickó a birtokán amerikai katonákat talál, és hiába inti óvva őket, hogy a völgyben lévő farmra ne menjenek át, még őt is magukkal cipelik oda. Innen csúszunk át a kétszeres kerettörténetből még régebbre, hogy végre kezdődjenek az események.
Ezt pedig csak rövid címszavakban, mert végre egy olyan filmet láthatunk, amely hűen követi az eredeti históriát. Szóval: Farm, család, meteor lezuhan, vizsgálják, mutáns nagy gyümölcsök, de ehetetlenek, anya megőrül, aztán a familia követi ez ügyben, majd még rosszabb lesz.
Ezek után visszatérünk '45 - be, és ott fejeződnek be a Lovecraft által írottak, hogy onnan pedig a jelenbe ugorjunk a hitetlenkedő Jonathan Davis - re. És az utolsó egy perc tartalmaz egy érdekes csavart, amelyet őszintén szólva nekem kétszer is meg kellett néznem, hogy felfogjam, pedig nem vagyok annyira csekély értelmű.
Mindenképpen pozitívum a szinte egyenes követése a leírt eseményeknek, valószínűleg azonban ilyennel csakis az ehhez hasonló félamatőr filmekben találkozhatunk, hiszen a kassza csengése nagyrészt mindig bevonzza a minél elszálltabb forgatókönyveket. Szóval dicséretes, és mint fentebb kijelentettem, a színészektől ezen alapon nem is várok Oscar-díjas alakítást, (bár olykor a túlzó teatralitás versengett a totális kezdőséggel...) és persze horror-rajongóként elmondhatom láttam már százszor rosszabbat is. Hogy ne érjen senkit meglepetésként, elárulom: a film fekete-fehér. Kivéve az űrből érkezett romlást hozó ragyogó fényt, valahogy viszont ezzel a kontraszttal jól érzékeltették a mi világunktól idegen színt, hogy mennyire különös látvány az egy földi embernek. De ezen túl minimalista, szinte dokumentarista puritánság jellemzi az egészet, Összevetve másik két mozival, részemről a gejl "The Curse-nél" jobb, de a spanyol verzió (Colour from the Dark) jóval félelmetesebb, ám abban az eredeti elbeszélés fundamentális, azaz inkább sci-fi mozzanatai abszolút nem jelennek meg. És a kevesebb néha több: ha nem is sokkal, de lehetett volna rövidebb, időnként bizony leállósávba hajt, de olyan szinten, hogy elkalandoztam közben. Ez nagy hiba, kicsit pergőbbé is lehetett volna tenni, mindössze annyival, hogy nem botorkál főhősünk szinte hosszú és nyúlós perceken át a szomszéd farmházában. Pedig az a rész pont a felfelé ívelő drámai feszültséggel teli csúcspont kellene, hogy legyen. Adrenalin-túltengést senki ne várjon, vérnyomás-gyógyszert sem kell bekészíteni megtekintése előtt. Inkább esetleírás, mint borzongást kiváltó horror. Ugyan Lovecraft is gyakorta száraz és dokumentarista, de borzongató köpönyege hiányzik a "Die Farbe" - ról. Mindenesetre fekete-fehér film létére színesíti a palettát - ha már színekről van szó.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése