The Barge People (2019)

  Hirtelenjében nem is tudom, kit küldjek el a kurva anyjába, vajon a rendezőt, aki egyben producere is ennek a mocsoknak, vagy a forgatókönyv íróját, netán a szereplőgárdát....? Úgy döntöttem, kollektíve üzenem mindannyiuknak.

 Angliában járunk, valahol vidéken, ahol négyesben, egy lánytestvér páros és fickóik nagy utazásra készülnek. Illetve csak valami szennycsatorna-szerű nagyobb patakon indulnak útnak egy lakóhajóval. Az idilli romantikát némiképp megzavarja, amikor valami helyi sutyerák-família hajóját súrolják, azok meg jól kiakadnak a városi görényekre. Partra kötve túlesünk a már éppen aktuális öregemberen, aki figyelmezteti a kis csapatot, hogy húzzanak el a környékről. Baszki, lehet, ha egyszer nem őrült csövesnek öltözve, érthetően adnák elő ezek a fazonok a mondanivalójukat a filmekben, mindenki szépen visszafordulna. Ám rettenthetetlen módon maradnak és bolyonganak, mígnem egy kocsmára találnak. Hamarosan persze megjönnek a bugrisok, akikkel összekülönböztek, a csata ugyan elmarad, de azok titokban követik őket a bárkájukig. Ott jól rájuk törnek, megkötözik őket, esküszöm nem tudtam, hogy egy karcolás ilyen vérbosszút igényel, persze nem ismerem a tengerész-etikát, kocsiknál ilyenkor csak betétlap-csere van... De persze kollektíve megszívják, mert egyszerre csak megjelenik néhány kétéltű mutáns, gumimaszkkal a fején, akik fel akarják falni az időközben már hatos csomagolásúra emelkedett számú husit. Elszabadul a pokol, de szó szerint, mindenki öl mindenkit, miközben a rohadt lámpák valamiért csak villognak és filmzeneként valami idegesítő egyre erősebb huppogás hegedül idegszálainkon, mindenhol vér és ordítozás. Én is legszívesebben ordítanék. Úgy látszik megölhetetlenek a szörnyetegek, mert szegény faszikám már legalább a 117. késszúrást ejti rajta, de az továbbra is csak az éhségével foglalkozik. A hős férfiú az életben maradt piciny csapatkát elküldi a kocsmába, amit igen helyes megoldásnak vélek, ki ne szeretne oda menni, csak nem értem, mire volt jó különválni. Illetve értem, ezáltal aztán még bonyolultabbá válik a cselekmény, amely eddig is egy féltégla komplexitásával rendelkezett. Szaladgálnak az erdőben, köd van, amelyet számomra rejtélyes módon reflektorok világítanak meg. Ezek a mutánsok meg lépten-nyomon ott vannak, számon sem tudom tartani, mennyi az összlétszámuk, persze ez nem okoz különösebb lelkifurkát. Hőseink menekülnek, majd a hátuk mögött üvöltő monszternél sokkal fontosabb dologgal törődnek: megvitatják a társadalmi osztálykülönbségeket és versenyezni kezdenek, ki veszített el több hozzátartozót. Az izgalom a tetőfokára hág, minek következtében elkezdtem rendet rakni a szobában, megnézni a leveleimet, kiugrottam némi rágcsálnivalóért. Az idő relatív - mondotta Einstein és valóban, a zsigereimben érzem, míg kint voltam a konyhában, továbbra is alig haladunk, pedig már nagyon szeretném, ha ez az amatőr színjátszókör ketchupba fulladna gyorsan. Felmerül bennem az a buta optimista gondolat, amikor az elején azt gondoltam: ó, ez csak 78 perces, vajon lesz idejük rendesen kibontani egy jó történetet? Aztán amikor a 20. percben még mindig csak beszélgettek, gyötrelmesen unalmas módon, meglegyintett a reménytelen érzés, hogy ezt már baszhatom, itt már semmiféle sztori nem lesz. Végre, az egyetlen olyan esemény ezzel a filmmel kapcsolatban, amely nem okozott csalódást. Külön fájdalommal töltött el a színészi játék megrázó hiátusa, mintha a nemesrempehollósi kiscsoportosok betlehemi előadását kellene nagy kínban végigszenvednem - bár azok legalább nem több hektó vérrel próbálják a figyelmet elterelni arról, hogy ez egy rakás szar, amely fos párbeszédek, gagyi szörnyek és kb. cigisdobozra firkált forgatókönyv freakshow-ja. Az összes karakter ellenszenves és erőltetett, a kellő pillanatokban úgy viselkednek, ahogyan a filmekben kötelező, megmagyarázhatatlanul késlekednek olykor a cselekvésben, továbbá indokolatlanul bonyolítanak mindent. Minden ízében amatőr és irritáló baromság, értékelhetetlen és érdektelen nulla. Nagy ívben kerülendő, mint a csípős vazelin..

Bad Apples (2018)

 

  Amikor a "Baphomet" című semmiséget szakajtó szarként aposztrofáltam, még nem tudtam, hogy hamarosan egy medencényi ürülékbe ugrok fejest... Pedig le is írtam: nem szabad olyan filmet nézni, amelyet ugyanaz az ember írt, rendezett és még szerepel is benne. Szolgáljon mentségemre, hogy nem nagyon szeretek előre kotorászni, kedvelem, ha egy alkotás meglep. Hát ez most aztán sikerült. Ilyen fáradt émelygést nem is tudom, éreztem-e eddig horror láttán, s mivel munkahelyen szenvedtem végig, még a levelezésemet is 5 percenként néztem, hátha akad valami meló, bármi, csak kilábalhassak ebből a szeméthalomból. Na de lássuk, miért is nem szabad bele sem nézni - szubjektíven:

 Biztató kezdés, Halloween van, ami azt jelenti, hogy gyilkosság lesz, mert ilyenkor lehet csak igazán, Eugén névnapon például nem menő. Egy ikrekkel terhes nőt hasba szurkálnak a saját konyhájában, majd gyilkosa átvágja a saját torkát is. (Eme incidensre a végén egy rettentően idegesítő, szekunder szégyent elménkbe égető társalgás ad magyarázatot, ahol három ütni való ostoba picsa ijesztgeti egymást szintén Halloween idején.) Naná, hogy a "gyomorműtétet" követően holtan gyorsan a padlócsempére szül két magzatot, amelyek élnek. Valóságos csoda, adjunk hálát az Úrnak. Hirtelen nagyon meglepő ugrással a gyerekek felnőttek, ők az ikerlányok, akik folyton álarcban vannak. Hogy ez milyen koncepció, mit akar ezzel mondani az alkotó és akar-e egyáltalán mondani valamit ezzel az az állat, ne firtassuk. Két műanyag maszkban vannak otthon, abban kerékpároznak, sőt, az iskolába is viselik, mindössze az ötödik perc és máris emelkedik a vérnyomásom ekkora faszság láttán. Huszáros vágással megismerjük a kisváros új tanárnőjét, Ellát, akiért kínosan hosszú és érdektelen állásinterjún izgulhatunk, hátha gyorsan kinyírják, de sajnos nem. Ő lesz az egyébként, aki a 85 perc kilencven százalékát vontatott és lapos társalgással tölti ki férjével, akit még a mentőben is ütnék. Most érkeztek a városba és a dobozokból kicsomagolni is lusták, helyette megállíthatatlanul pofázzák át a filmet, elképesztően érdektelen és fárasztó dialógusokkal. Vérben forgó szemekkel hallgattam a locsogásukat, azt hiszem ilyentájt volt az első alkalom, hogy körülnéztem, hátha van egy kis munka, hogy megacélozzam magam, mert itt már az agyam leadta a vészjelzéseket. Időközben az iskola igazgatóját a maszkos tesók lemészárolják, majd beletűznek egy amerikai zászlót a gyomrába, nem tudom, milyen elgondolásból. Ha azt hiszed, hogy a felfedezett holttest miatt lezárnák a várost, keresnék a gyilkosokat, szirénák hangja és villogók fényének tömkelege árasztana el mindent, nagyot tévedsz. Semmi ilyesmi nem történik, hiszen a forgatókönyv író-rendező gyermeteg álmába csöppentünk, hagyni kell kibontakozni a két testvérke ótvar sztoriját. Akik ráadásul idétlenül pukedlizgetnek, meg táncikálnak állandóan, hogy még feszültebbé váljon a néző az idegtől. A cselekmény fő vonala ugye Ella és párja csevegése, ám eközben az ikrek nekiállnak mellékesen a szomszédságot gyilkolászni. Kicsit érthetetlen, hogy egy város közepén hogy a faszba laknak emberek lakókocsiban és miért hagyják, hogy két süldőlányka megölje őket, de ez a film már az elkészülte okán is rejtély számomra. Tanárnőnk kávét készít, beszélgetnek, tököt faragnak, beszélgetnek, fürdik, beszélgetnek. És itt jött el az a pont, hogy a kezem az "ugrás" billentyűre helyeztem, mert már nyüszítettem a kíntól. Férjura, a jópofizós debil végre eltakarodik dolgozni a kórházba, ahol első napját tölti, s rögvest megjelennek a küszöbön a fantáziadús "csokit vagy csalunk" kiáltással a gyilkos kis picsák. Mivel nem kapnak csokit, elhatározzák, hogy behatolnak a házba, amelyet eddig mindenhol játszi könnyedséggel megtettek, így itt is. Eközben az egyik szomszédot mentő viszi be, mert élve maradt. Erre Ella férje izgulni kezd, mert becses neje egyedül van otthon, ezért hazaindulna. Ennek érdekében egy kb. húsz (!!!) perces beszélgetésbe merülve elmeséli az életüket egy kolléganőjének. Igazi stresszfaktor ez a film. A gonosz lányok tányérokat törnek, miközben hősnőnk sikoltozva ül a földön, lehet már unta az anyóstól kapott étkészletet, mert jól láthatóan nem tesz semmit a dolog ellen. Kap egy kést a hátába, mire eszébe jut, hogy be kellene zárkózni a fürdőszobába, amiért nem hibáztathatjuk, hiszen ettől a filmtől nekem is gyomorgörcsöm lett. Fickója hazatér, akinek a mellkasába faragnak egy töklámpás mintát és a gyomrába gyertyát helyeznek. Biztos vagyok benne, tévedhetetlenül érzem, hogy az egész szar emiatt a momentum miatt készült el, ez volt a fő vízió, ami köré épült a rengeteg haszontalan sallang. Megmutatják kintről, bentről, minden irányból, büszkén és sokáig. Kitalált az író egy ilyen hullát, aztán rittyentett mellé egy foshabos körítést. Ella ezt meglátva szépen megöli az ellenállást nem mutató maszkos idiótákat, akik csak úgy hagyják magukat. Ennyi? Nem. Jön az ígért kurva idegesítő fecsegés, pár év múlva ugyanabban a házban, egy terhes nő és két barátnője között. Ha éltél már át mesterkéltebb és tenyérbemászóbb diskurálást, akkor térdet hajtok előtted. Az egész film megölt, de az utolsó 15 perc még meg is basz. Hú, ki ne hagyjam, kiderül, hogy a torkon szúrt ikrek élnek. 

 Bumm, teljesen a padlón vagyok, kiütöttek. Sok szart láttam már, de ez korona a kupac tetején. Még ma, másnap is ökölbe szorul a kezem, ha visszagondolok erre a filmszemétre. Gagyi, érdektelen, és a gyilkosságokat erőltetett művészkedő effektekkel nézhetetlenné tevő, elképesztően elviselhetetlen végtermék. Mindenki hülye, ellenszenves, ráadásul ripacsok, tehetség szikráját lehugyozó amatőrök, a forgatókönyv csapnivaló, arra jó, hogy zsíros kenyeret csomagoljanak bele, a rendezés szörnyű. A zene nem illik hozzá, kicsi a költségvetés, fantáziátlan, egy másfél órás üresjárat. Azt hiszed jó poén lesz megnézni, mert szereted a trash múvikat? Hát tévedsz, ez mindennek a legalja, nem szórakoztatóan köpet, hanem idegesítően. Na tessék, már reggelről idegbe rakott. Kerüld el.

Baphomet (2021)

 

 A filmnek becézett szakajtó szar - ahogyan én láttam:

 Komoly sátánisták kántálnak baljósan egy ronda fogsorú, ebay-ről vásárolt fordított keresztet viselő faszi vezetésével. Gyorsan eret vágnak egy fiatal lányon, hogy megadják az alaphangulatot az ezt követő idill képsorokhoz. (A végére már mi magunkon is szívesen megejtenénk eme szuicid műtétet...) Bemutatják nekünk az ideális családot, lepkék, napsütés, minden. Rebecca állapotos, szüleinél tartózkodik éppen, míg párja, Mark Malibuban van távol, valami sintértelepen dolgozva. Egyszer csak megérkezik egy szarrágó mosolyú fiatalember, aki echte Jehova Tanúja és azt kéri Jacob-tól, a családfőtől, miszerint a hátsó csalitost, ja nem, a bírtokát házastól cakompakk adja már el nekik, akikről csak mi nézők tudjuk, hogy a gonosz szolgái. Nincs az a pénz - hangzik a válasz, de tudjuk, ez nem marad ennyiben, mert a kisköcsög még csúnyán visszanéz. Ettől kezdve mintha megátkozták volna őket. Mark-ot szörfözés közben megeszi félig egy cápa és jobblétre szenderül, míg anyósát az ágyban torkon harapja egy kígyó, de nem úgy, ahogy gondoljuk. Fogyatkozik a família, Rebecca elvetél, meg valami gyanús gyertyákat kap, amelyek meggyújtása után bevesz 30 maréknyi szőlőcukor tablettát borral, majd megjárja a túlvilágot, ahol a pokolban ismerősökkel fut össze, a sátánistákkal. Sajnos felébred a kórházban és most már tudja, kiknek köszönhető a sorozatos tragédia, amin végigmennek. Talán eme percig félkomolyan is vehettük volna az egészet, de innentől a film teljesen elborul, mint a trágyás talicska és folyamatos agyrém baromságokkal bombázzák agysejtjeinket. A rendőrök tényleg ki lettek rendelve, hogy átok esetén vigyázzanak rájuk? (Valahogy így hangozhatott: Adam2, Adam 2, Neville-éknél 666-os eset van, ismétlem 666-os... - Vettem főnök, már megint a jó öreg sötét mágia, indulok is és őrködöm...). Rebecca nem szarozik, felkeres egy helyi boszorkányt, mert minden városban laknak ilyenek, de nem értem, a rendőröknek mennyire esik hatáskörébe boszorkánytaxi? Hősnőnk kitervelte, hogy mert nem bírja a fickója nélkül, ezért támasszák fel neki, természetesen ezt lazán meg lehet ejteni, csak akkor az homályos nekem, ha úgy hipp-hopp meg lehet ezt csinálni, akkor mi a lófaszért nem szaladgál itt körülöttünk a fél túlvilág? Rebecca édesapját totál idiótának nézi, amikor az szkeptikusan fogadja a feltámasztási maszlagot, olyan fejjel néz rá, mint egy hülye gyerekre. Mit meg nem tesz a szülő a kölke kedvéért, van aki xbox-ot vesz, van aki megcsócsált vízi hullát ás ki a temetőből... Abrakadabra, Márknak visszanőnek a testrészei haza lehet vinni, bár még egy ideig szunyókálni fog. Marybeth, a boszorkány ránézésből megállapítja, hogy a garázs alatt el van temetve valami szörnyű. Vajon kútásásban is tudna segédkezni? A lelkükre köti, mindenáron védjék meg a kutat a gonosz követőitől, aztán otthagyja őket a francba, elpályázik, biztos tilosban parkol a seprűjével. Mark visszatérése után az eddig is csak épphogy totyogó sztori végképp megpihen, nekiállnak irritálóan enyelegni és gondold el, hogy ezzel basszák el az időt, holott az egész filmszenny összesen 70 perc!

 Erősítés érkezik, a helyi zsaruk, mert a sátánista munkásbrigád annyira kutat akar ásni a lebetonozott garázs közepén, hogy képesek ostrom alá venni hőseinket. Nem hiszek a szememnek, amikor az egyik zsaru előhúz a gatyájából egy halom dinamitot. És itt valódira gondoltam, nem a farkára! Aszongya, gondolta magával hozza, ha már volt otthon egy pár darab. Bazmeg, örülök, hogy nem állt éppen a kikötőjükben egy csatahajó, mert akkor azzal érkezett volna. A halottaiból feléledt Mark megmutatja magát a rendőröknek, akik hamar napirendre térnek a sétáló hulla fölött, sőt, még fegyvert is adnak neki - de tudjuk, arrafelé még szavazni is elmennek... Mark valószínűleg a túlvilágon lőgyakorlatot vett, mert a sétáló sátánistákat úgy lövi, mint a céllövöldében a kakasos nyalóka pálcikáját, de Rebecca is pusztító. Persze legyűrik őket, de elámulsz, milyen szöveget tol a lekötözött Rebinek az egyik gonoszov, idézem: "-Te naiv kis számító kurva." Az agyam elhajítom, most akkor baszki naiv, vagy számító??? Ez a két dolog éles ellentéte egymásnak, de nem is értem ezen a faszságon miért is akadok fel, hiszen az őrület folytatódik. Marybeth visszatért (minek ment el, tamponért???) és kiszabadítja őket, Mark pedig úgy gondolja ma is meg akar halni, talán rutint akar szerezni, ezért bemerészkedik a garázsba, ahol mindössze fél óra alatt feltörték a betont és el is szállították, mivel csak egy kis földkupac áll a lyuk mellett... Kötélen leereszkedik egy helységbe (ez van a föld alatt, gondolom betonozáskor nem vették észre, alapásásról meg nem is hallottak még ottan a távoli Ámerikában) megdobálja dinamittal a gonoszt feltámasztó népséget, amik maximum egy szilveszteri petárda hatékonyságát mutatják, bár még a környékbeli ebek miatt sem írnak haragos faszbúk posztokat a mániákus kutyatartók... De minden hiába, Baphomet feltámad és jól megrak mindenkit, mint a szénásszekeret.

Na ennyi volt a film, teljesen legyalulta az elmém, ha nincs rutinom az ilyenekben már habzó szájú idióta lennék. Ja, az is vagyok... Többek között azt nem értem, hogy ha a végén erőszakkal rontanak a házra, tűzharcba keveredve a rendőrökkel - akkor mi a lófaszért volt az egész hókuszpókusz csörgőkígyóstól-cápástól meg vásárlási ajánlatostól??? Nem így kellett volna kezdeni? Mindenki jobban járt volna, főleg a nézők. Nem mehetünk el szó nélkül a színészek, különösen a Rebeccát játszó Rebecca Weaver mellett sem: idegesítő és tehetségtelen ripacsok. A hölgy rémisztően antipatikus, pezsgőt bontottam volna, ha megböki valamelyik rohadék, de még ehhez is balfaszok voltak. Írta és rendezte Matthan Harris, akit a nyálas szájú Mark-ként is láthatunk a filmben. Tanulság, sokadjára: nem szabad olyan filmet nézni, amit ugyanaz az ember ír - rendez és bohóckodik is benne. Ezek csak valami gyermeki álmot akarnak megvalósítani, mindegy milyen szarral, csak minél többet lássák a nevüket kiírva a képernyőre. Ez az alkotás olyan, mint egy pöcegödör: eleinte bokáig belelépve még kibírod, de aztán villámgyorsan elviselhetetlenné válik. Réges-régen a Szív TV-n adtak ilyeneket, amely még a 90-es években megbocsájtható volt, ma már viszont felháborító időtolvajlásnak érzem. Nézd meg, ha akarod, ne csak én szenvedjek.

Naked Cannibal Campers (2020)

 Ekkora faszságot már régen láttam - szolgáljon mentségemre: munkaidőben néztem.

Rögtön az elején menekülő nő rohan az erdőn át, majd egy faházas kempingbe ér, ahol három kiélt kurva fogadja őt, majd megölik és elfogyasztják. Eközben idióták kis csapata horgászni indul ugyanoda, összeismerkednek a kannibál-boszorkány lotyókkal - innentől már fabatkát sem adnánk az életükért. De van itt ám természetfeletti szál is - az erdőben bóklászik egy félszemű kretén is, aki ért a mágiához, kék színű animációt tud tenyeréből elővarázsolni. Ezt felhasználva feltámassza a film elején megölt nő fickóját, aki, mondanom sem kell, szintén barom. Így ketten nagy-nagy leszámolásra indulnak a gonosz és általában ruhátlan boszorkányok ellen. A horgászni induló három fiatalember eközben szépen egyenként elhalálozik, minek következtében hosszú percekig nézhetjük, ahogyan a nők meztelenül eszik húsukat és vérrel kenik össze magukat és egymást. Hogy ennek mi a lófasz értelme van, azt nem tudom, ugyanis ezek után azonnal zuhanyozni mennek és újabb percekig gyönyörködhetünk abban, ahogyan mosakodnak. Megérkeznek a botcsinálta boszorkányvadászok, gépfegyver- és pisztolypárbaj kezdődik... 

 Jót tett a filmnek, hogy összesen egy óra az egész. Tulajdonképpen ez a sztori egy 6 perces xhamster-videóban is elfért volna. Szinte minden vágás után némi természettudományos felhanggal bogarakat, növényeket nézhetünk értetlenül. A hölgyek valószínűleg eme szerepüket pár csík kokainért vállalták. Esztétikailag ugyan szép húsosak, de testüket láthatólag kissé már lestrapálta életmódjuk. Mégis: az egyetlen értelmes és nézhető momentumai ennek a marhaságnak. Értem én, hogy szándékosan szar az egész, hogy nem kínlódtak különösebb forgatókönyvvel, hogy poénnak szánták (remélem!), hogy a színészi teljesítmény alig vetekedik az Arany János utcai óvodáscsoport: Mehemed, ki sosem látott tehenet című kamaradrámáéval, de ez akkor is borzalmas. Talán afféle eyecandy akar lenni a szex és horror rajongóinak, na de, mint érintett, azt kell mondanom, így sem állta meg a helyét. Az effektek is nevetségesek, a fegyverek torkolattüzeit mintha valami 1990-es videojátékból másolták volna, a varázslat kék csodája pedig sírásra késztet. A dialógusok olykor eget verően röhejesek, nos, ez viszont valóban szándékos, néha azért jót mulattam a két degenerált boszorkányvadász debil párbeszédén. Jó néhány trash filmet láttam már, de ez azokhoz képest meg mintha komolyan vette volna magát, ezért igen soknak találtam az üresjáratokat. Exploitation-nek sem nevezném, hiszen azok azért jóval pörgősebbek és tartalmaznak némi életet magukban, míg itt néha percekig gyalogló embereket látunk, időhúzó jelenetekkel borzolják leginkább az idegeinket. 

Szarul hangzik, de a helyzet az, hogy még a trash mércét sem nagyon üti meg ez az egész.

Nagy szerencsém, hogy nem itthon kellett végignéznem.

Maximum a ruhátlan lányok a pozitívum, de arra meg van bőven rövidebb és mégis tartalmasabb filmecske internetszerte...

Könyv: Kevin Lyon: Kevin horrornaplója

 Kevin írt egy horrornaplót. Én meg hülye fejemmel elolvastam. Nagy hiba volt.

Párizsban járunk a '30-as években... Itt éldegél Kevin, kinek egész gyermekkora szívás. Mindenki utálja, arrébb löki, kimondott indulatot kelt maga irányába szimplán csak a kisugárzásával. (Mondjuk ilyen embereket én is ismerek...) Anyja prosti, apja pedig gyilkos volt - azt hiszem ez nem a legjobb útlevél az élethez. Hősünk azonban csak egy érzelmileg érték-eltolódott, erősen naiv 17 éves, akit Evelyn nénikéje kastélyába visznek az intézetből. Ott rövidesen felfedezi, hogy a család megmaradt tagja a kertésszel összefogva szorgalmasan gyilkolászik, hogy a holttesteket jól eladják. Erkölcsi érzékét nem zavarja különösebben a dolog, csak amikor megkérik, hogy szálljon be a buliba, akkor szökik meg, majd visszakerül a  javítóba. Onnan aztán kikölcsönzik gazdagok, hogy egy kielégítetlen feleség kanja legyen, de még ehhez is balfasz, mint ahogyan ebben a regényben szinte mindenki a józan észnek ellentmondóan viselkedik. Mivel még a szexhez is szerencsétlen, így visszatér Evelyn nénihez, skrupulusait félredobva beszáll a családi bizniszbe. Megtörténik a nagy beavatás és megtudjuk azt a húdeizgalmas tényt, amely rejtély már körömrágásig foglalkoztatott bennünket... Ja, nem. Tehát kiderül, hogy háromféle ember létezik, ezt arcmérésekkel a la Lombroso lehet felismerni, és mind csak a magafajtával érzi jól magát. Ennek érdekében a pénzesebbek preparált emberfejeket vásárolnak tőlük, mert az megnyugtatja őket, jobb, mint a rózsaszín szobabelső Xanax-szal, vagy a kötögetés. És a belőlük kivont testnedvekből élet-elixírt készítenek. Kevint pedig azért utálja már velem együtt mindenki tudattalanul (én tudatosan...), mert a legritkább csoportba tartozik, de amúgy ez a legdrágább. A kölök munkába fog és unalmas módon öldököl familiárisan, mígnem találkozik egy hozzá hasonló gyagyás és antipatikus lánnyal, ez bonyodalmakat okoz, majd végre vége ennek a bagolyköpetnek.  

 Kevin Lyon az újságcikkek tanúsága szerint debreceni író, álnéven alkot. Ezt mondjuk megértem, mert szívesen betörném az ablakát ezzel az ostoba fércművel. Eleinte elfogadja az ember, hogy istenem, a főszereplőnk egy tinédzser, aki szellemileg és erkölcsileg kb. egy 5 éves szintjén leledzik, de a végére nemcsak, hogy szemet szúr már ez a retardált gondolkodásmód, hanem meg is forgatja a szemünkben a kést. Maga Kevin lénye egy olyan karakter, amely bődületesen röhejes. Olyan morális magasságokban lebeg, hogy a szíve szakad meg, amikor a szeme láttára agyonvernek egy fiatalt, de ő azért vidáman öldököl és hordja haza az áldozatait. Ez kérem egy faszság, egy olyan izzasztó szellemi székelés eredménye, amelytől agyi aranyért kaphatott az író. Egy túltolt és torzított képet fest a világról is, amelyben fő figuránk leledzik. Itt mindenki nekrofil, nimfomán, gonosz és vérszomjas, kivéve a gyilkos Kevin. 

 Nem izgalmas, nem fordulatos, fárasztó és infantilis. Naplóformátumú stílusa már maga felborzolja tollaimat (igen, madár vagyok, hogy a kezembe vettem...), mert 89%-ban párbeszédekből áll. Hát ki a franc ír naplót a társalgásaiból??? A borítón, de még belül is, mindenféle brutális figyelmeztetések szolgálnak figyelemfelkeltésre, miszerint 18 éven felülieknek, jajj, ha elolvasod, elapad a tehened teje és kiszárad a forrás. Na, itt a lényege az egésznek: a sok locsi-fecsi mellett egyedül szinte a gyilkosságok vannak kidolgozva, tulajdonképpen az egész egy keret a gyilkosság-fantáziák maszturbációs képeihez. Nem lehet csak úgy kiadni ilyet, rittyentsünk mellé valami eget verően bugyuta mesét, máris piacra dobhatjuk a szerencsétleneknek. Olyan, mint a történettel rendelkező pornófilmek, a körítés mellékes, senkit nem érdekel kinek a gatyájából ágaskodik a fasz, mi a sztorilájn, azt át is tekerhetjük. 

 Az első pár oldal után gyanakodni kezdtem: ez biztos, hogy magyar író - előtte nem néztem utána. A gyenge és erőltetett elbeszélés, a szarból gyurmázott karakterek azonnal a "John Cure" és "Michael Mansfield" vonalra emlékeztettek, horrorfilm élményekből összetákolt gyerekes és komolyabb stilisztikát nélkülöző botrányosan felháborító, nívótlan firkálmányok, olyanoknak, akik az irodalmat csak mint kötelező iskolai tantárgyat ismerik.

 Alkotónk szorgos kontár: Kevin felnőtt kalandjait több kötetben is kipasszírozta magából. Kösz, de kösz nem.

Semmiképpen ne vedd a kezedbe, kivéve, ha nincs a bográcsozáshoz gyújtós, vagy papír nélkül rekedsz egy kerti budiban.