Toxin (2015)

 Jason Dudek alighanem jó eséllyel pályázhatna a világ legpechesebb forgatókönyvírója/rendezője címére, feltéve hogy  ilyen címet osztanak. Bár amennyire hadilábon áll a szerencsével az sem kizárt, hogy azt a versenyt, ha volt is valaha, a Toxin bemutatása előtt egy nappal megszüntették. Dudek úr szerencsecsillaga pedig alighogy megszületett bele is állt a földbe, de sokkal valószínűbb, hogy egyenesen egy trágyadombot vagy egy szennyvíztelepet talált telibe, hogy találkozzon és egyesüljön a művész úr filmművészetben betöltött helyével és szerepével. Gondolom ezt, mármint a filmművészet pöcegödrében való  elhelyezkedést még csak csak le is nyelné, ha mindezen egy malibui tengerparton ringatózó luxusjacht fedélzetén, zsákszámnyi kokó maláj kurvák hátán való felcsíkozása közben elmélkedhetne kaviártól és homártól hemzsegő márványasztal mögött ülve. A legviccesebb az egészben, hogy ettől nem is volt olyan messze a Toxint jegyző Dudek úr. Mindössze öt év választotta el attól, hogy minden színvonalon aluli filmjével taknyosra keresse magát, és ehhez nem is kellett volna változtatnia semmin, csak jobban időzítenie agymenésének filmre manifesztálását. Gondolom azóta is gyötrik ezek a lázálmok az elbaltázott lehetőségről, hogy abból a semmiből, amit erre a filmnek sem nevezhető valamire áldozott, szarrá kereshette volna magát. Feltéve hogy 2015 helyett mondjuk 2020 áprilisában pattan ki a fejéből a Toxin ötlete. Mert bár maga a film valószínűleg pont akkora szar lenne, mint öt évvel ezelőtt, Dudek úr sem lett volna jobb rendező annyi idő alatt, arra egy élet is kevés lenne számára, ellenben a koronavírusnak köszönhetően valószínűleg bankot robbantott volna. Ugandától Kazahsztánig az összes kereskedelmi televízió megvásárolta volna ezt a hulladékot, talán még néhány pláza vagy multiplex is a műsorára tűzte volna, Jason Dudek rendező és stábja pedig a szájmaszkját is százdollárosokból készíthetné. Díjat valószínűleg egyetlen filmfesztiválon sem nyerne, még a kelet timori amatőr filmfesztiválról is hazavágnák, mint macskát szarni, de hát ez őt hol érdekelné, ha a jogdíjakból, amit a Toxinért kap, haláláig a filmkészítés közelébe sem kell mennie. Valószínűleg sehol, ellenben mi, filmkedvelők, boldogan intettünk volna búcsút Dudek úr filmes próbálkozásainak és nem nyaggatnánk őt a malibiui tengerparton. Win-win helyzet. Lehetett volna. Ha Dudek úr nem ilyen reménytelenül peches ember. Így viszont retteghetünk, hogy pénzszűkében majd újabb hasonló mocsokkal lep meg minket, mint a Toxin.

Pedig mekkora sztárokat szerzett meg a filmjéhez. Itt van mindjárt az "őrült tudóst" alakító Danny Glover (Halálos Fegyver filmek), vagy éppen a hozzá végtelenül lojális katona szerepében Vinnie Jones (Blöff, Kardhal, A ravasz az Agy és két füstölgő puskacső). Kár, hogy ez a sztár jelző távolról sem igaz. Legfeljebb múlt időben. Ha megnézzük a filmográfiájukat láthatjuk, hogy a 2010-es években nagyjából 6-10 filmet forgattak ezek a sztárok évente. Így már világos miképpen tudta magának a Toxin című tákolmányhoz megszerezni az említett színészeket. Úgy, hogy a Fanta és a Mars reklámjainak forgatásai között volt egy szabad hetük elnézni Jason Dudek garázsába, hogy eljátsszák ezeket a fél perc alatt megírt, ugróiskola bonyolultságú szerepeket.

 Egy bánya  mélyén berendezett szupertitkos katonai bázis laboratóriumában Dr. Locke (Danny Glover) és tudós csapata, a minden filmbe kötelező okos japán tudósokkal kiegészülve, lázas (ha-ha) kutatást végez egy a bányától nem messze  felfedezett vírus ellenanyagát keresve. Az új, minden eddiginél pusztítóbb vírusra egy közeli tanya pincéjében találtak, ne kérdezzék meg hogyan ez nem derül ki, de valami érthetetlen módon a tanyán egyedül élő matróna immúnisnak mutatkozott rá, azaz nem halt meg az istennek sem. Dr. Locke, mivel a legprofibb japán tudóscsapattal sem megy semmire, és már a főnökei is eredményt követelnek, radikális lépésre szánja el magát. Rennert (Vinnie Jones), a katonai bázis egyik legelvetemültebb, egyben legkorruptabb bakáját arra utasítja, hogy habozás nélkül menjen ki a tanyára és engedje rá a laborban tárolt vírust az ott élő szerencsétlen öregasszonyra. Logika valami olyasmi lehetett ebben, hogy majd az ellenanyagot, amit valamiért egyedül az öreglány szervezete termel, lecsapolják belőle. De ez csak feltételezés, mert a film tudományos, virológus része teljesen katyvasz. Mindegy is, ez nem az Élet és Tudomány disszertációs rovata.

 Dr. Locke tervébe azonban hiba csúszik, mert (nem sokkal a vírus elszabadítása után) a tanyán élő nagyit az unokája, Dean (Taylor Handley)  és annak népes haveri köre jön meglátogatni, hogy az igencsak lepusztult házát élhetőbbé tegyék, mielőtt az ottani népegészségügy atomot dobna rá. Ugyanis fennállt egy ilyen opció, amiről értesítették is levélben az afganisztáni háborúból éppen hazatérő katona-unokát. A nagymama ugyanis nem nagyon foglalkozott a portája rendjével és lassan az egész környéket veszélyeztette a felgyülemlett szemét és lom. Tegyük hozzá, hogy mindezt a sivatag kellős közepén, ahol fél mérföldre élő embert nem találni. Hogy kit veszélyeztet a lomis-mami, miközben a hegyek között vírusokkal gurigáznak, azt csak a forgatókönyvíró tükörsima agytekervénye rejtheti. Az unoka tehát a tálibok után immáron mehet csótányokra vadászni a semmi közepére. Na meg kergetőzni az idővel, hiszen Renner őrmester közben ráengedte a vityillóra a spórákkal terjedő istenharagját, ami meglehetősen hamar el is kezdi tizedelni a társaságot. De, mint minden galeriben itt is akad egy amatőr virológus, jelen esetben Dean barátnője személyében, aki pillanatok alatt beazonosítja a vírust, felvázolja annak hatásmechanizmusát és minden egyebet, amit csak ő ért. De Dean sem szarral gurigázik, ő meg leteperi a nálánál háromszor nagyobb Renner őrmestert, kiszedve belőle a legszigorúbb katonai titkokat, hogy végül eljussanak Dr. Locke laboratóriumába és leszámoljanak az világuralomra törni kívánó tudóssal.

 Összességében, bár mind kivitelezést, mind történetet, mind színészi játékot tekintve erősen kihívásokkal küzd a Toxin, a szégyentelenül gagyi vizuális effektekről már nem is beszélve, egészen szórakoztató szemetet gereblyéztek össze a készítők. Már amennyiben valakinek szórakozás egy tévéfilmes toporgás sci-fi/horror/dráma címkével, letűnt sztárok karikatúráival, animált, csillámló vírusokkal.