Bryan Bertino író/rendező nem tekinthető éppenséggel teljesen kezdőnek, hiszen a 2016-os The Monstert már megelőzte két filmje, igaz ebből egyedül a Hívatlanok (2008) az, ami említésre méltó. De megemlíthetném még a February című filmet, aminek producere volt, és ami szerény véleményem szerint kifejezetten jóra sikeredett. Sőt...
Ilyen előzmények után jött a sorban a The Monster, ami közel sem kapott akkora visszhangot, mint a Hívatlanok, pedig nem rossz alkotás, csak talán a szikár horror besorolásnak nehezen felel meg. Nem az a vegytiszta horror, annak ellenére sem, hogy a címbéli Szörny nem puszta reklámfogás, valóban szerepel a filmben, de inkább egyfajta díszletet, horror-jelleget ad az amúgy sokkalta inkább anya-lánya kamaradrámának. Ez természetesen nem baj, feltéve, hogy a fő csapásiránynak választott drámai vonal megfelelően erős. Ehhez azonban egy kellőképpen szívszorító történet szükséges, amit jó képességű színészek játszanak el. És mindezt jó érzékkel kell elhelyezni egy horrorisztikus környezetben. Nem kis feladat kilépni a horror szimpla kereteiből, de Bryan Bertino ezt egészen tisztességesen megoldotta. Nem tökéletesen, elég sok alapvető hibát vétve, de még a nézhető keretek között tartva a filmet.
A történet már-már bántóan egyszerű. Kathy, (Zoe Kazan) egy nagyon fiatal, harmincas éveiben járó anyuka felpakolja a kislányát, Lizzyt (Ella Ballentine), hogy elvigye magától valahová, mert már ő is érzi, hogy alkoholista, felelőtlen, önpusztító életében nincsen helye a lányának, a szintén züllött apja pedig már régen lelépett tőlük. Útközben rájuk esteledik, az eső is szakadni kezd, és ha ez nem volna elég egy erdő közepén defektet kap az autójuk, amivel elgázolnak egy farkast, majd szépen balesetet is szenvednek. A kocsi üzemképtelen lesz, segítséget meg csak órák múlva kaphatnak. Amíg a mentőre és az autómentőre várnak az elütött farkasnak nyoma veszik, valami behurcolja az erdőbe. A szorongató helyzetben, megtörve a horrorrá alakuló atmoszférát, szereplőink múltjából villannak fel képek, amikből megtudhatjuk, hogy az anyuka bizony irtó egy szemétláda volt a kis Lizzyvel, gyakorlatilag púp volt a hátán, amit nem is titkolt. Majd visszatérünk a jelenbe, ahol egyre valószínűbb, hogy egy ismeretlen fenevad leselkedik rájuk. Sajnos ezeket a pillanatokat újra és újra megszakítja a múltba révedés, ami érthetetlen egy ilyen élethelyzetben, amikor a halál torkában vannak, és felesleges is, mert ugyan azokat a köröket futjuk, a szemét anyukáról, csak a múlt más-más szituációjában. Mindenesetre szép személyiségfejlődés, ahogyan az anyuka, aki egykor felpofozta és nemkívánatosnak nevezte a lányát, és a lánya, aki gyűlöletében már kést is képes volt fogni az alvó anyja torkához most, amikor az életük a tét, a végsőkig küzdenek egymásért, ha kell önmagukat is feláldozva a másikért. Bevallom ez nagyon szívbe markoló a filmben. Ezért a jellemfejlődésért, az egymásról alkotott kép ilyen megváltozásáért jár a filmnek egy nagy kedvelés. A két színésznő alakításáért is, de leginkább a Lizzyt játszó Ella Ballentin érdemel egy kalapemelést. Megható, ahogyan az anyja által a porig alázott, picsába küldött kislány a végsőkig küzd az anyjáért. És fordítva. A szörny itt csak mellékszál azt hiszem. És az a néhány "kellék"-szereplő is (rendőr, mentős, autómentő) akik értük jönnek, és akik természetesen sejthető véget érnek. A központi téma az anya-lánya viszony alakulása egy halálos veszedelem közepén. Ezt pedig szépen megoldotta a The Monster, bár néha idegesítő volt a teljesen véletlenszerűen bevágott múltbéli események felvillanása az éppen emelkedő feszültség kellős közepén.Inkább tűnt időkitöltésnek, mint rendezői koncepciónak, de mindegy. Lehet engem ért el jókor, megfelelő hangulatban a film, de nekem tetszett. A kissé suta befejezéssel és logikátlanságaival együtt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése