Cassie-et gyermekkorában elrabolták és pár napig bezárva tartották. Azóta retteg a sötétben.
Pszichológia hallgatóként, hogy szakdolgozatát zavartalanul befejezhesse és főként kipurgálja magából az irracionális félelmet egy hónapra kiköltözik egy tűztoronyba, hogy tűzfigyelőként dolgozzon. Jobb helyet nem is választhatott volna a magányra. Egyetlen társa Polly, aki egy másik, távoli tűztoronyban megfigyelő, vele az adóvevőn keresztül társalog. Ám valami nem stimmel, napról napra egyre kísértetiesebb dolgok történnek, Cassie már-már elveszíti a józan eszét.
Ha már alant Hallmarkos tévéfilmes hasonlatot használtam, erre a filmre 100%-osan ráillik. Az ember elhelyezkedik egy kényelmes ágyon, ropog a tűz a kandallóban, és élvezettel bele-beleszunyókál ebbe az aranyos kis sztoriba. Minden erre utal, a szinkrontól az operatőri munkán át a színészek alakításáig: egyenesen a televízióra készült, és/vagy az Auchan filmturkálós fémketreceibe papírtokkal 99 forintért. A történet rejtélyének megoldása pedig úgy kábé a felétől már nyilvánvaló, és sikerül úgy is lezárni, mintha éppen a "Klinika" sorozat végére értünk volna: vidáman és very happy end-del. Szívmelengető... Jahh, hogy feszültség? Izgalom? Nyomokban előfordul, főként amiatt, hogy az ember elképzeli magát abban a koszos kis nyikorgó kunyhóban éjnek idején mindentől távol... Azért néha betalál és megborzongat maga a helyzet. Meg a kérdés, vajon hol fürdik a leányzó napokig...?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése