Ez már művészet. Ekkora ócska gagyit megírni (forgatókönyvíró: Michael Mahin) és leforgatni (rendező: Julian Richards) már művészet. Arra, hogy valaki érdemesnek tartotta, hogy leszinkronizáltassa, már szavak sincsenek. Érthetetlen, hogy ez mi, és kiknek készült? Bár kétségtelen, hogy van valami bája ennek az ócskaságnak, valami ami miatt, ha ez a 80-as, 90-es években készült volna egészen biztosan kikölcsönzöm a videotékából és nem is biztos, hogy annyira szemétre valónak tartanám, mint most. A Reborn huszonöt évvel ezelőtt teljesen megfelelő helyen lett volna a Fémszörny, a Borrower és a Temetőkapu című tékás gyöngyszem között. Csak röpke negyed század szállt el úgy a film készítői felett, hogy ők erről nem nagyon vettek tudomást. Ami egykor szellemes és szórakoztató volt, az mostanra sablonos szarság csupán. Egyszeri nézésre is csak a horror aranykorának szerelmeseinek ajánlott. Azon belül is csak azoknak, akiknek kikapcsolódást jelent egy halva született lány, akit a hullaházban egy kórházat ért villámcsapás újraéleszt, és ennek köszönhetően olyan fantasztikus képességekkel bír, mint az elektromosság telepatikus úton történő használata. Aki miután a mostohatesója a tizenhatodik születésnapján megfogdossa, megelégeli a sorsát és felkerekedik, hogy az igazi anyját megtalálja. Kalandja során számos szarabbnál szarabb eseménybe sodródik, ami nagyjából senkit sem érdekel.
Mindez erősen tévéfilmes kivitelezésben, egyetlen véresebb jelenet nélkül. Ha még létezne Szív Tv., TV3, egészen biztosan a péntek esti szupermozi lenne. Így viszont lehet vadászni rá, ha valakinek kedve támadt ehhez a (szerethetően) szemét filmhez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése