Slade regénye egy összefüggő folyam része, a Special X könyvsorozat darabja. Valami oknál fogva a '90-es évek horror-thriller dömpingjében válogatás nélkül szórták épülésünkre a gyakran fordítási- és helyesírási hibáktól hemzsegő köteteket, de mindenféle kontextust nélkülözve, így csak zavartan vakarhatjuk a fejünket. Nem tudjuk, honnan jöttek hőseink és hová tartanak. A Special X negyedik részét emelték ki és gondolták kiadásra érdemesnek. Én meg már azt hittem, bennem van a hiba, hogy egyszerűen nem értem, miért kellene magától értetődőnek tartanom ismerősként említett hőseinket... A könyv hátsó borítóján "szuperhorror" van jelzőként feltüntetve, és valóban brutális gyilkosságok történnek. Csak az a gond van, hogy néha fogalmam sincs, ki kicsoda és miért. Meghalnak, aztán ennyi, nem is tudom, kik voltak. Nehéz egy olvasmány, ahol lássuk be, talán nem kellett volna a végén több mint 10 karaktert mozgatni, mert belekavarodunk, és elveszítjük érdeklődésünket. Van azonban még kellemetlenebb probléma is: néha kimondottan kriminalisztikai tanulmánnyá avanzsálódik. Oldalakon keresztül olvashatunk olyasmiről, hogy hogyan azonosítanak holttesten talált tetveket, amelyek milyen bagolyról kerültek az áldozatra. Nyomozási és viktimológiai szaktanulmányok, amelyek erősen lehervasztják az egyszeri olvasó kedvét.
De röviden a sztori: Borzasztó gyilkosságok történnek, amelyek sátánista rituálékra utalnak, továbbá a Hasfelmetsző által elkövetett vérontásokra, tisztán okkultista alapon, és még egy horror-ponyvaregény által megírt módszert is leutánozva. Mindeközben egy rejtélyes figura afféle szerepjátékként krimiírókat és nyomozókat utaztat egy szigetre, nagy pénznyereménnyel járó játék keretében. Itt igyekszik leszámolni velük, úgy, hogy szertartásosan megidézzék a doppelgangerüket asztrális síkon, vagy a démont, már elnézést, de a szövevényes mese hihetetlenül kusza.
Na ez a történet, néha rendkívül próbára tett zagyvasága miatt, vagy éppen szakszerű és unalmas leírásai okán. Már csak a fejemet fogtam, amikor megint belementünk valami mély-elemzésbe, szórakozni szerettem volna, nem nyomozónak, netán természettudósnak tanulni. Ha meg nem ez, akkor a 20 szereplő párhuzamos mozgatása tett taccsra. Nem vagyok idióta, ostoba, de kissé túlléptünk egy bizonyos keretet, amelyen túl már nem tudom és nem is érdekel, mi lesz velük. Sok volt, és akkor még a magyar nyelvre átültetésről nem is beszélek. Érdekes módon a szakirányú szövegek szépen voltak fordítva, de a hideg rázott, amikor példaként említett bizonyos olyan alapregényeket, amelyek ismerete nélkül nehézkes lenne a nem létező gördülékenység, de valami elképesztő félreferdítésekkel. Nem tudom, hány napom ment rá, ambivalens érzéseim vannak, néha kellemes kis misztikum és szépen villantott események, néha meg legszívesebben abbahagytam volna. És persze ebben közrejátszik az is, hogy egyszerűen egy sorozatba kapcsolódtunk bele. Mindenki saját felelősségre fogjon neki, ha véletlenül hozzájut.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése