A gyilkos ház - Secrets in the walls (2010)

 

Túl sokra nem számítottam a pontozásai alapján, hozta azt a nagy büdös  semmit, amit várni lehetett tőle. Sablonos, milliószor filmre vitt történet egy házról, amit a gyanútlan kétgyermekes anyuka megvásárol, természetesen nagyon jutányos áron, mondhatni szinte hozzávágták, de sajnos annyira nem erősen és nem szó szerint, hogy legnagyobb örömünkre agyon is csapja és a film véget is érjen ezen a ponton. Mivel "olcsó húsnak híg a leve", és "nincsen rózsa tövis nélkül", hogy a film szellemiségéhez mérten mély és cseppet sem közhelyszerű bölcsességekkel éljek, a ház természetesen szörnyű titkokat rejt. 

A gyerekek elég hamar hallani, látni vélik a mumust, az anyuka nem hisz nekik, majd ő is tapasztalja a paranormális jelenségeket (lekapcsolódó villany, bezáródó ajtó és egyéb a filmművészetben teljesen újdonság erejével ható megnyilvánulások képében), és ő is hinni kezd a kísértetekben és elkezd nyomozni. Kideríti, hogy a házban korábban megölt egy lányt a férje, és minő fordulat, annak a szelleme jár vissza. Teljesen véletlenül az anyuka egyik munkatársa, egy kedélyes és haladó szellemű toleráns nő mi más lenne másodállásban, mint médium, halottlátó, vagy ilyesmi. Újabb kurva nagy csavar kérem. így elhívja, hogy a szellemet hazaküldjék, vagy legalább a szomszédba, hogy őket ijesztgesse tovább. Nagyjából ennyi a történet. Nincs ezzel gond, ha nem forgattak volna előtte hasonló témában úgy nagyjából négy-ötezer filmet. És azok közt is akad bőven jobb. Esti agykikapcsolásra tökéletesen alkalmas televízióra készült limonádé, de valójában, ha kicsit szigorú vagyok, akkor egy teljesen színtelen, szagtalan, vértelen, unalmas Szex és New York szintjére adaptált, családi rémfilm. Szigorúan unalmas délutánokra, olyan társasággal, akiket minél hamarabb haza szeretnénk küldeni. Utána egy hideg sörrel, egyedül azért meg lehet ezt nézni nyugodtan, de ennél többre teljesen alkalmatlan.