Milyen "jó" is az, amikor azért szenvedsz végig egy filmet, hogy utána leírd, hogy "nem ajánlom senkinek".
Mondjuk, aki ilyen ostoba cím ellenére megnézi az meg is érdemli. A Nyelés önmagában amúgy nem lenne egy rossz horror-dráma, ha nem erőltettek volna bele egy hatalmas adag feminista propagandát, olyat, amit már, hogy stílszerű legyek, nem lehet lenyelni.
Kár érte, mert a forgatókönyvírón kívül teljesen korrektül odatette magát mindenki. Rohadt szép képek, egészen magával ragadó, nyomott atmoszféra, patikamérlegen kiszámított feszültségadagolás, szóval minden rendben lett volna. Lehetett volna ez egy jó film is, ha nem akartak volna az ember torkán lenyomni egy egyoldalú feminista világképet. Szerettem volna azonosulni a főszereplő nő tragédiájával, de minden empátiám ellenére ez nem ment. Az, hogy mindenért, de mindenért a férje legyen a hibás, amiért nem figyel rá, amiért leszarja, amiért csak a haveroknak mutogatható dísznek tartja, amibe a nő lassan belebolondul és figyelemfelkeltésből mindenféle tárgyakat eszik meg, amikbe majdnem belehal, nos az már sok volt. Olyan erőltetetten akarta a film nekem bemagyarázni, hogy a férfi csak egy zsarnok, uralkodó, érzéketlen állat, aki miatt a felesége önpusztításba menekül, hogy az már a drámaiság rovására ment. A végén a szánalmas bűnbocsánat, esdeklés, majd feloldozás meg végképp nem fért bele egy drámába. De semmibe sem.
Kár ezért a filmért, kár azért, hogy az operatőrtől kezdve mindenki megérdemelt volna egy jobb történetet. Így viszont megy a süllyesztőbe remélem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése