Robert Jackson Bennett. Író úr. Nem tudok magamhoz térni. Huszonhat évesen feltörni az "üvegpadlót", és kapásból 2010-ben elsőregényesként "Shirley Jackson- és Sydney J. Bounds" díjakat nyerni. Te jó ég, én csak ábrándozhatok,kiöregedett, szakmán kívüli egyszerű blogger-kritikusként erről. (Aki tudja, csinálja, aki nem, kritizálja - hangozhatna itt el...) A texasi író viszont elérte, és a "Mr. Shivers" - t követően második regényére Philip K. Dick-
különdíjat kapott. Na itt kapcsolódom a a történetbe, egyenesen a harmadik kötetét átugorva az "American Elsewhere", "(Horzsolások) " címűbe, melyet nagy érdeklődéssel, és izgatottan markoltam kezeimbe. Ó, micsoda kilátások; kisváros, titkok, nem e világi gonosz, kemény ex-zsarunő. "„Stephen King és Neil Gaiman rajongóinak tökéletes választás.”, üzente nekünk a Library Journal néhány méltató szava a borítón...
A "Horzsolások" jó könyv. Nem szuper, nem nagyszerű. Csak puritánul: jó. Érzéseim szerint a "Testrablók" homogenizálva a "Cthulhu-mitosszal". Az ilyen alapokra rezzenő lelkek valószínűleg nem is tehetnek mást, mint várakozással tekintsenek a 640 oldalas titokra.
Adott egy hölgy, aki ex-zsaru, Mona Bright. Tragikus élete szépen lassan (túlságosan is) bontakozik ki szemünk elött. Mona minden irányból "terhelt", szülei által, abortusza okán. Egyszeriben csak örököl egy meseszerűen szép kisvárosban egy meseszerűen szép házacskát. A helyszín igen nehezen megközelíthető, mint kiderül, még a legalaposabb térkép sem jelzi az egykoron kísérleti telepet, ahol tulajdonképpen hősnőnkkel együtt fogalmunk sincs, mivel
foglalkoztak. E köré épült a kis városka, amely, mintha megrekedt volna az 50'-es években. A durván illuzórikus hely természetesen át van itatva rejtélyekkel, és halálesetekkel. Mona belerondít eme idillbe, és szép lassan (megint mondom: lassan!) kibontakozik a mese, amely (remélem nem rontok rá ezzel nagy rejtélyekre...) másik világból érkezett lényekről szól. A szinte gyermekien családias történet persze eldurvul, és horrorisztikus irányt vesz. A "Nagy
Öregek" itt butuska kölykök, egymással is összetűzésben levő idegenek. Mégis mindent átitat a "lovecrafti" "Túlról" érkezettek sztorijának zamata. Nincs mentség, azonnal kapaszkodom az olyan történetekbe, amiknek köze van a Mesterhez. Egyszerre csak homlokon vág a langymeleg meglepetés, bár már a mellékelt tartalomleírásból sejthettük, mi is lesz itt a lényeg. De ne rohanjunk ennyire előre, maradjon minden sejtelmes félhomályban, többet nem is
akarok elárulni a kelleténél, mint amit az írója ránk hagyott, bár meg kell mondanom, enyhén sejtelmes formája kissé előrelátható történésekkel van megtűzdelve.
A főszereplő hölgyet nem sikerült megszerettetni velem, szintre mindenre trágársággal válaszol (amivel nincs bajom, hiszen én is gyakran élek eme kifejezési formával), viszont, azért ez a folytonos erőszakosság és érthetetlen agresszió az alapok ismeretében is furcsa, főként, hogy előélete durván kiábrándító, mégsem érzem vezérlőmotívumnak. Mintha mellékes lenne, és csak megalapozás nélkül egy szinte lélektelen és hepcia nőt kellene szemlélnünk.
Nincs ezzel olyan nagy baj, mégis kissé az ember elhúzza a száját.
Tapasztalható néha némi leállás, úgy hiszem, nem kell Stephen King által írott méretű kötetet írni, hogy bekerüljünk a fősodorba. Nem olvastam Bennett többi könyvét, de nekem riasztó volt kissé az egész.
Mégis szerethető ám, a kibontakozó titkok izgalmasak, Viszont nem kellene húzzuk ennyi oldalon át, és sejthető előre a sztori néhány fordulata. A lassan csorgatott információk között várjuk a végkifejletet, de csak azért, hogy átrágjuk magunkat a maradék több száz oldalon. Cikornyás iromány, de Tolkienhez hasonlóan nem kellett volna elvonszolni ennyi lapon át. Kedvenc mítoszunkhoz kötődik, érezhető a Lovecraftiánus kapcsolódás, hozzátéve részünkről furcsálkodva szemlélve a kemény ex-rendőrnő értetlenségét, bár lehet, hogy a mi elménk "tágra nyitva", hamarabb elfogadja ezt a világot, mint hősünké. Magyarán a rejtély hajtja előre a "kerékpárt", de ez nem az amolyan "falnivaló történet feszültsége", hanem inkább a "tudjuk már meg, miről is van itt szó". Erre a sürgető hangulatra nem jó választ ad a csordogáló
eseményfolyam. Az atmoszféra adott, alaposan felépített sztori, és misztikus fíling. Mindenképpen olvasandó kötet, de nem különösebben beleélhető karakter, ami megfojtja az egészet, és csak külső szemlélőkként bólintunk a kissé használt motívumokra, néha tetszik a durvaság, néha meglebbent az együttérzés. Viszont mindig továbbtaszít a titokzatosság, és az érdeklődés, még amikor az olvasó is már előre látja, merre is vezet az író által kitaposott ösvény.
(Tudom, hogy ez paradoxon.)
Nem izgalom, kíváncsiság hajtja az olvasót. Olyan, mintha egy gyengébb Lovecraft-feldolgozás lenne az, ami ösztökélné az olvasót. A kedvenc témádról írok, ezért vedd meg, de belül már nem olyan kívánatos. Nem bántam meg, hogy átrágtam, de azért némi fanyalgással vettem tudomásul: Lovecraft egy ilyet 20-30 oldalban elintézett volna. Méghozzá tökéletesen. Persze semmiképpen nem kaszálnám el, de azért a 10-ből csak egy 5-öst adnék, pontozva a teljesítményt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése