A Sputnik Egor Abramenko első nagyjátékfilmje, és ha így nézzük nem is rossz kezdés, hiszen a közel két órás időtartama végig lekötött, ami nem kis bravúr egy viszonylag lassan csordogáló tempóval rendelkező film esetében. Pláne nem ilyen hosszúságban. Mert bizony a Sputnikra sci-fi-horror besorolása ellenére nem az a jellemző, hogy a pörgő események letépnék a néző fejét. Ellentétben az idegen lénnyel, de erről később. Bár meglehetősen cammog a film különösebb ok nem lehet a panaszra, mert gondolkodni és izgulni valót így is bőven tartogat a számunkra. A megteremtett atmoszféráról nem is beszélve. Igaz, hogy ezen a téren lehetett volna a film jóval komorabb, fullasztóbb hangulatú, hiszen a kor, amiben játszódik (Szovjetunió a 80-as évek környékén) adott lett volna hozzá. Talán ez a film egyik gyengébb pontja. Nem akarta, vagy nem merte a kort a maga kíméletlenségében ábrázolni (kivétel ez alól az idegen lény rabokkal, bűnözőkkel való etetése, ami jól példázza az emberélet jelentőségét a Szovjetunióban). De orosz film esetében ez talán érthető is. A film tehát a Szovjetunió idején játszódik valahol egy kazahsztáni titkos katonai támaszponton, ahol egy kozmonautát tartanak megfigyelés alatt, mivel az űrből való visszatérés alkalmával tudtán kívül egy idegen lényt is magával hozott a gyomrában. A másik űrhajós társa nem volt ennyire "szerencsés", mivel őt már a földet érést követően, vagy azt megelőzően az idegen lény megölte. Ahogy ez abban az időben természetes volt az emberélet szart sem számít, elsődleges cél a benne élő parazitát a lehető legtovább életben tartani, hogy megfigyelhessék. A katonai támaszpont vezetőjét legalábbis a legkevésbé sem érdeklik olyan etikai kérdések, hogy mi lesz a hősként tisztelt űrhajóssal, neki ő csak egy kísérleti alany, aki a benne élősködő, és az ő szempontjai szerint elsődleges fontosságú idegen lényt élteti. Ezért és csak ezért meg is tesz mindent, hogy életben tartsa, ameddig lehetséges. De így van ezzel a kísérletet végző csoport vezető tudósa is, akit szintén a hírnév és az esetleges tudományos elismerések vezérelnek, amikor részt vállal az űrhajós és a benne megbújó lény megfigyelésben és a kutatásban. Egyetlen empátiával megáldott ember van, a támaszpontra rendelt doktornő személyében, aki megpróbálja a lehetetlent, megmenteni a szerencsétlen Konstantin Veshnyakov-ot a testében élősködő és azt néha elhagyó, majd oda visszatérő idegen létformától. Mondjuk az azért nem túl reális, hogy az ilyen rebellis embereket, mint a doktornő is, eltűr egy olyan rendszer, mint a Szovjetunió. Ha már a hangulat megteremtése érdekében azt a korszakot választották, ami rohadt jó húzás volt, és a díszletet nézve igencsak korhűre sikeredett, bánhattak volna kicsit keményebben a történet szereplőivel. Az azért kevéssé hihető, hogy egy szigorúan titkos projekten dolgozó résztvevőt nem lőnek azonnal tarkón, vagy legjobb esetben is nem küldik börtönbe, amint a legkisebb önállósodáson, szabálytól való eltérésen kapják. Pláne abban az időben. Mindegy, ez részletkérdés. Mert a film amúgy teljesen rendben volt, annak legalábbis, aki nem ragaszkodik még egy sci-fi - horrornak kategorizált film esetében sem a fergeteges és vérben csúszkáló iramhoz. Mondjuk az valószínűleg nagyobb költségvetést is igényelt volna, legyünk igazságosak. Így viszont az emberi oldalára fektették a hangsúlyt, ami a nagyon jó színészi játéknak köszönhetően rendben is volt. A nagyon egyszerű történetet sikerült élvezhetővé tenni, még akár helyenként feszültté, izgalmassá is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése