Bob Kelljan második filmjével húzott egy merészet és a jó öreg vérszívó gróf történetét kicsit modernizálta. Kireptette ódon kastélyából, az erdélyi havasokból egyenesen a hetvenes évek Amerikájába. Természetesen nagyon nem tért el a bevált recepttől, nem volt olyan dilettáns barom, mint például később az Alkonyat nevezetű szeméthalom kiagyalói, így azért az alap klisék megmaradtak. A hatalmas kastély, a torz külsejű lakáj és ház körüli mindenes: Brudah (Edward Walsh), a koporsóban alvás, a napfénytől, kereszttől, kihegyezett végű karótól, mint halálos veszedelemtől való rettegés, egyszóval ügyelt a klasszikus szabályok betartására, azzal a különbséggel, hogy filmjében a vámpír gróf a hetvenes évek Amerikájában él, és nem füvet szív, mint akkortájt minden rendes ember, hanem vért. Nem a Woodstocki fesztiválon csapja szét magát, hanem szellemidéző szeánszokat tart kíváncsi halandóknak. Mondjuk a "vízöntő korszakában", amikor tombolt a New Age és minden kókler bolond spiritisztára szívta magát és kommunákban adta körbe a csaját, mint a békepipát, ez sem annyira feltűnő. Yorga gróf tökéletesen elvegyülhetett az önjelölt tisztán látók hatalmas masszájában és egymás után szedhette áldozatait a szellemekkel kapcsolatba lépi kívánók között.
Így történhetett, hogy egy este három pár látogatja meg Yorga grófot, hogy az egyik pár női tagja (Donna - Donna Anders) kapcsolatba léphessen a nemrég meghalt édesanyjával. Donna már korábbról ismerte a grófot, hiszen a gróf az anyja szeretője és házi spiritisztája volt. A kapcsolatfelvétel Donna megboldogult mamájával olyan jól sikerül, hogy a lány majdnem belehal a sokkba, de hála a grófnak sikerül megnyugtatni. A szeánsz végeztével az egyik pár felajánlja, hogy a remek szórakozásért cserébe hazaviszik a grófot autóval, amit Yorga úr el is fogad, ám miután a gróf bezárja maga mögött a kastélya ajtaját a hazaindulni vágyó pár autója beleragad egy hirtelen termett sárba a hatalmas kert közepén. Röpke pánik után a fiatal pár úgy dönt, hogy reggelig egymást szórakoztatják, amihez váratlanul egy gyertya is kerül a furgon hátsó részéből, így nem tök sötétben élvezhetjük kettejük enyelgését, hanem gyertyafényben. A gróf természetesen vámpírként lecsap rájuk, és megharapja a pár női tagját Ericát, aki ettől kezdve kissé furcsán kezd viselkedni, például hazatérve megeszi a saját macskáját. Erica párja felkeresi Donna párját, aki szintén furán viselkedik a szeánsz óta, bár közel sem annyira, mint Erica, de hasonló tüneteket mutat a két hölgy. Előkerül egy orvos ismerős is, aki természetesen "világhírű vérspecialista", jelentsen ez bármit is, és Erica és Donna esetét megvizsgálva felmerül a gyanúja, hogy vámpírtámadás áldozatai lettek. Mivel a rendőrség még a hippikorszakban is baromságnak gondolná ha ilyesmivel vádolnák Yorga urat, maguk veszik kezükbe a dolgok irányítását. Pláne azután, hogy mind Ericának, mind Donnának nyoma veszik. Így hát elindulnak megölni Yorga grófot.
Kedves kis b-mozi, bár borzalmasan vérszegény, még a feszültséget sem igen sikerül egy közepesnél magasabb szintre tornázni, a történetet meg még véletlenül sem próbálták meg valami eredetivel, leszámítva a modern korba ültetést, megfűszerezni. Bevált sablonok, alacsony hőfokon kezelve. Pozitívuma a Yorga grófot alakító Robert Quarry, aki néha kifejezetten hidegrázós alakítást nyújt, máskor meg az elegáns, művelt, rideg úriembert játssza igen hitelesen. Ő miatta és a kor horrorfilmjeinek utánozhatatlan bája miatt a Yorga gróf, a vámpír egy kellemes másfél óra a korszak szerelmeseinek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése