Squirm (1976)

 Jeff Lieberman író/rendezőt minden bizonnyal megihlette Steven Spielberg 1975-ös, A cápa című filmjének sikere, és  ő is ki akarta venni a részét az állatos horrorban rejlő lehetőségekből, így alig egy évvel később el is készítette a maga filmjét a témában.  Kicsit szolidabb kivitelben, kicsit kisebb büdzséből gazdálkodva, kicsit jelentéktelenebb színészekkel (bár állítólag Kim Basinger is feltűnt a szereplőválogatáson, ám valamiért mégsem ő lett a női főszereplője ennek a remekműnek), valamivel vacakabb végeredménnyel, de megszületett a Squirm, amiben gyilkos fehér cápa helyett ezúttal gyilkos földigiliszták tizedelik meg egy kisváros lakosságát. Meg kell hagyni kreativitásban nem szenvedett hiányt Lieberman és stábja. De az író/rendező mentségére szóljon, hogy a végeredmény egyáltalán nem lett katasztrofálisan szar, és bizony még majdnem negyvenöt évvel az elkészülte után is tisztességesen megállja a helyét a horrorfilmek között. 

A történet dióhéjban: egy amerikai kisvárosban, Fly Creekben, emberemlékezet óta nem látott bitang nagy vihar tombol, aminek köszönhetően fák dőlnek ki a földből, ablakok törnek be, villanyvezetékek szakadnak le, egyszóval a kisvárost másnapra sár, szemét, mocsok és törmelék borítja.  És, ha ez nem lenne elég, természetesen az áramszolgáltatás is szünetel, így se telefon, se villany, se semmi nincsen. Ebbe az amúgy is porfészekbe, ami a vihar után már sárfészek is, érkezik meg Mick (Don Scardino), a sznob, városi fiú New Yorkból, hogy végre újra találkozhasson barátnőjével Geri Sandersszel (Patricia Pearcy). Kisebb viszontagság után a tollasütővel, távcsővel meg egy halom szarsággal felszerelt, rendkívül előrelátó Mick fiú meg is érkezik  Geriék tanyájára, ahol a lány édesanyja és kissé retardált, drogos, hippi húga, Alma Sanders már nagyon várja a nagyvárosi udvarlót.  Roger Grimesszel a szomszéd gilisztás sráccal, és a helyi nagypofájú seriffel, Jim Restonnal ellentétben, akik viszont, bár más-más okból, de kezdettől fogva gyűlölik szerencsétlen Micket. A seriff szerint Mick egy tudálékos, nagyvárosi taknyos, Roger pedig, aki Geriék szomszédja és az apja gilisztafarmjának lehetséges örököse (amiért a féleszű tróger kevésbé rajong) egy vetélytársat lát a lány udvarlójában. Ez meglehetős önbizalomra enged következtetni, ugyanis Roger a kutyának sem kell, a csinosnak mérsékelten mondható Gerinek meg pláne nem.

Mindegy, konfliktus kell a filmbe, így hát mindenki utálja Micket, aki amúgy valóban kissé idegesítően okoskodó, nagyvárosi, eltartott kisujjas nyomoronc. De meg sem közelíti tenyérbemászóságban a seriffet, vagy a gilisztás fiút. Hogy a kisváros többi tróger lakóját ne is említsük. 

Ebből az igencsak hendikepes helyzetből indul tehát Mick fiú, aki elsőként lát összefüggést a lomis (Fly Creekben régiségkereskedőnek hívják) öregúr eltűnése és a vihar között. Véleménye szerint, miután megtalálja a lomis fazon csontvázát, a vihar során leszakad vezetékek több tízezer volt áramot vezettek a földbe, amit a nedves föld valamiféle szuper-vezetőként továbbított és a felszínre hozta a földigilisztákat, azok pedig rátámadtak az idős, alkesz fickóra és felzabálták. Sejthető, hogy ezt a szar dumát előbb közli le a Hihetetlen Magazin, mint hiszi el a macsó Roger seriff. El is hajtja Micket és Gerit a fenébe.

Miután azonban a gilisztafarmos Rogert is csúnyán elintézik a gyilkos férgek, majd az apja is a kis rohadékok áldozata lesz, a rendőrös cellájában a priccsen romantikázó/randizó Roger seriff is megtapasztalhatja milyen az, ha kukacos valaki,  amikor több ezer giliszta zabálja le róla a húst.

A végjátékban a házukba szorult Mick, Geri, Alma és az édesanyja veszik fel a küzdelmet a gyűrűsférgek támadásával, amelyek immáron milliós számban zúdulnak, nyomulnak, ömlenek a ház minden zugából rájuk.

Sajnálatos módon kicsit gagyi lett a féreginvázió lezárása, a gonosszal való küzdelem inkább az újra és újra előbukkanó, férgektől hemzsegő zombiszerű Rogerben merül ki, mintha ő lenne a fő gonosz a filmben és nem maguk a giliszták. Rendben, hogy félelmetesebb egy széttépett arcú fickóval küzdeni, mint földigilisztákkal, és az ő elpusztítására koncentrálni, de hát mégsem róla kéne szóljon a film. A film befejezése tehát szerintem nagyon összecsapott a magyarázat pedig rá, egyszerűen röhejes.

Mindent összevetve azonban egy nagyon jó, szórakoztató és az idő próbáját kiálló film. A trükkök még mai szemmel is teljesen rendben vannak, a látványra nincsen panasz, csak a színészi játék tragikus, de nem is lehet többet várni egy ilyen költségvetésű filmtől. Minden hibájával együtt szerethető film.