Nem ma kezdtem a horrorfilmekkel való ismeretséget, láttam már több száz, vagy talán ezer filmet is ebben a műfajban, de ilyet csak igen keveset. A For We Are Many egy úgynevezett horror-antológia, amire az a jellemző, hogy olyan, mint egy novelláskötet, csak éppen mozgóképes verzióban. A horrorfilmes antológiákban általában 5-6 egymástól teljesen elkülönülő rémtörténet kap helyet más-más írótól/rendezőtől. Jelen esetben nem szarral gurigáztak a készítők, mert 13 (!) félelmetesnek ígérkező történettel leptek meg bennünket, hetven percnyi játékidőbe sűrítve, így különösebb matektudás sem kell hozzá, hogy kiszámoljuk egy-egy fejezet hosszát, ami nem több, mint 5 perc. Természetesen nem lehetetlen öt perces remekműveket létrehozni, kellő szakértelemmel, ami itt egyetlen alkotónál sem volt jelen. Pozitívum, hogy ezekben a látszólag elkülönülő kis horror-etűdökben volt koncepció is, ami egymásba fűzte őket, nevezetesen az, hogy mind a tizenhárom filmnovella valami penetránsan szar lett. Nem csupán rossz, itt-ott elhibázott alkotások ezek, hanem egytől egyig valami bődületesen nagy rakás szar mind. Engedtessék meg, hogy ne kelljen a több, mint egy tucat balfaszságot egyesével elemeznem, bemutatnom, mert bár nagy részükre sajnos emlékszem, és még évtizedekig fognak kísérteni, de nem lennénk vele előrébb. Amúgy sem a történetek témája volt ennek a szarrakásnak a legnagyobb hibája, hanem minden más. Azt még elnéztem volna ha az ezredik szellemes, ördögűzős, vámpíros, túlvilágos, élőholtas sztorival akartak volna szórakoztatni. Még azt is,ha ezt nem a legmagasabb színvonalon teszik. Erre az öt perces játékidő átkozottul kevés is, bár ez nem lehet kifogás semmire. A fő baj az, hogy ez elkészült egyáltalán. Pontosabban az, hogy ha már elkészült nem ásták el, nem húzták le a klotyón, nem égették el, nem volt egyetlen épelméjű, aki miután megvágták, összerakták és feltételezem, hogy meg is nézték, nem lőtte ki az űrbe ezt az egészet azokkal együtt, akik leforgatták. Lehet rossz filmet csinálni, lehet b-kategóriás, de szerethető mozit készíteni, de ilyet csak valami elvetemült idióta készít. Pontosítok, idióták. Elképesztő, hogy sikerülhetett tizenhárom egyformán tehetségtelen, kontár barmot összeválogatni, akik magukat rendezőnek, forgatókönyvírónak gondolják. Mert lássuk be, ahhoz, hogy mondjuk egy olyan történetet megírjon valaki, amiben egy démon által megszállt fa van, amit ha háromszor megkerülsz, akkor megidéződik a démon és megöl nem kell különösebb észbeli túltengés. És ez csak egy a tizenhárom hasonlóan kreatív történetből. Mindezt a legótvarabb maszkokkal, amiket bármelyik búcsúban lőhet magának a céllövöldében az egypálcás szarok közül bárki. Színészi teljesítményről, operatőri munkáról sem érdemes beszélni. Semmi értékelhető nem volt ebben a másfél órás vergődésben, ebben az intellektuális ülepítőben.
Csak azoknak ajánlott, akik kíváncsiak mi az a mélység, ameddig film el tud menni.
Ja igen, majdnem elfelejtettem az egyetlen pozitívumát ennek a filmes dögkútnak, az egyik történetben szereplő srácon The Cure póló volt. Na ez igen szívmelengető hatással volt rám. A többi egy vérben tocsogó, ótvar, vizuális és intellektuális szemét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése