Don't Knock Twice (2016)

 


Ezt másodjára néztem most meg. No nem mintha annyira jó lett volna, de gyanítom a felrémlő részletek alapján elsőnek ezt ittasan ültem végig.

Tehát a lényeg: Létezik egy rút kisvárosi babona, mely szerint van egy ház, amelynek ha kétszer kopogtatsz az ajtaján, egy démon meglátogat és végez veled. Két intézetes fiatal azonban dacolva a hiedelmekkel bezörget. Az egyikük csúfan végzi, a másik, Chloe pedig rettegve jelenik meg anyja ajtajában 9 év után. Befogadják, de a szülői oltalom lehet, hogy kevés lesz...

 A történet nincs túlkomplikálva, sőt kissé sablonos, a befejezés pedig meglepő lehetne, ha nem láttunk volna már pár ilyet. Ennek ellenére azért sikerült feljebb tornáznia a megítélését előttem. Vannak ugyanis jobb pillanatai, jól sikerült feszültségkeltő percek, még ijesztő jumpscare-ek is, az édesanyát alakító Katee Sackhoff pedig perfekt módon hozza az enyhén egzaltált ex-drogost. Kicsit sok a családi szenvelgés, ennek köszönhetően az üresjárat is, krimi-szál is belefonódik, a végső vezércsel pedig hagy néhány vakfoltot, amin törni kell a fejünket. Elég vérszegény, az áldozatok száma megáll az egynél, a gyilkos lény pedig napokig szarakodik azzal, amit a másik esetén seperc alatt elvégzett. (Hasonlatos a filmes zombi-kórhoz, amely a mellékszereplőket pillanatok alatt átváltoztatja, míg a főbb hősöket órákig hagyja nyálaskodni.) Logikátlanság akad, nem kevés, de ha belemerülsz azért lefoglal. Amolyan közepes horror, amely a nézhető bélyeget kapja.

UI. Csak nálunk divat a központi, mindent bevilágító mennyezeti világítás? Mert az összes filmben csak 6-8 kis fényforrás pislog egyetlen helyiségben. Komolyan kérdezem. Asztali-, álló-, dekor-, falilámpa, mind kis fénykörrel, egy-egy szobában akár 10 is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © Villámkritikák Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur