Szerencsétlen Robert Englund, úgy jár, mint Stephen King. Minden közepes vagy az alatti filmet el lehet adni a nevével. Ha jól számoltam a 2016-os The Midnight Man című horror a 128. film volt, amiben kisebb vagy nagyobb szerepet kapott. Elég feltüntetni a plakáton/DVD-tokon, hogy az egykori Freddy Krueger is szerepel az adott filmben és már le is van tudva a reklámra szánt erőfeszítés. Mintha ez bármiféle minőségre is garancia volna. Mert nem az. Valamennyit természetesen hozzátesz az élményhez egy horror-ikon feltűnése, és jelen esetben ráadásul még egy viszonylag fontos szerepben is, de a The Midnight Man ettől még nagyon tucatfilm marad. Annyiban jogos Englund feltüntetése a filmplakáton, hogy nélküle még annyira sem lenne maradandó Travis Zariwny rémisztgetése, mint amennyire sikerült, és az bizony nem sok.
Teljesen átlagos démon-megidézős rémfilm, nagyjából kikövetkeztethető végkifejlettel. Vérszegénynek nem mondható, igaz az első negyven-ötven percet azért türelmesen végig kell kínlódni, hogy érdemi cselekmény történjen, cserébe a türelmünkért nem sokat kapunk. Értve ez alatt, hogy a szereplőket egyáltalán nem ismerjük meg, pedig mindössze egy nagymamáról, unokájáról és annak barátjáról van szó. Na és természetesen Robert Englundról, aki a nagymama orvosát alakítja. Azért ezt a három-négy embert felépíteni az unalmas majdnem egy óra alatt nem lett volna óriási kihívás. Ennek köszönhetően teljesen közömbösen hatott, hogy az unoka és a barátja által a nagyi padlásán megidézett Éjféli Ember megöli-e őket vagy sem. Innentől kezdve meg sajnos maga a film is érdektelenné válik. Pedig a kivitelezés, fényképezés, véres jelenetek, még rendben is voltak. De ez az összképen nem sokat változtat. Gyenge közepes az egész.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése