Sztréndzsláv...
Melissa egy kisvárosba igyekszik, hogy ott egy színházi darabban fellépjen. Útközben a hegyi úton autóbaleset éri. A haldokló nőt Clive, a magányosan élő falubolondja leli meg és haza is cipeli magával retkes otthonába. A nő igen hamar holttestté avanzsál, ám lovagunkat ez nem zavarja, Rosalie-nak szólítja anyja régi ápolónőjének nevén, aki irányába romantikus érzéseket táplált. Dédelgeti, gondozza a hullát, esküvői ruhát vesz neki és minden szerelem alapját, a fertőtlenítőt, fürdetéshez. 🙂 Még városnézésre is elviszi autójával. Sajnos a boldog idillt nemsokára megzavarják, no nem a teljes mértékben inkompetens seriff, hanem a halott barátja, és nővére, akik Melissa kutatására indultak.
Még most is kissé elhűlve gondolok arra, hogy ezt a filmet nem a '80-as években készítették, hanem 2009-ben. Mint egy kis anakronizmus, mind a kissé bohókás hangulatában, mind képeiben, sőt, zeneileg is. Különös és groteszk romantikus történet, néha megmosolyogtató is éppen ezért. Sikerült antihősünket úgy bemutatni, hogy megsajnáljuk magánya miatt, ha nem lenne a fene ízlése, és halálos ragaszkodása a korpuszhoz, még mi is szívesen vinnénk neki egy szatyor légypapírt kunyhójába. Azért persze a felétől már nem csak a burjánzó, ám kissé egyoldalú kapcsolat kibontakozásának lehetünk szemtanúi, mert meglepő izgalmakkal szolgál, kis brutalitással, és durva végső harccal. A karaktereket olykor túlzásba hajló jellemvonásokkal festi ugyan meg, de hatásosan. Visz magával, én egy percig sem untam, szórakoztató, kellemes élmény annak, aki esetlegesen egy lazább és thrilleresebb hangulatra vágyik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése