Nem tudnék különösebben rossz véleményt írni Adam Schindler filmjéről. Még akkor sem, ha a film története első olvasatra nem különbözik túlságosan a tipikus "betolakodós" filmektől (A Funny Games ebben az egyik nagy klasszikus nekem). Fiatal nő éveken keresztül egyedül ápolja ágyhoz kötött, haldokló bátyját, akinek halála sem változtat azon a közel tíz éve megszokott állapoton, hogy nem hajlandó elhagyni a családi házat, olyannyira, hogy még a testvére temetésére sem megy el. (Na jó, ez azért kicsit meredek, tudom). Ez meglehetősen nagy hibának bizonyul, mert egy három tagú betörőbanda éppen a temetés időpontjára időzíti a lány lakásának kifosztását. Idáig egy átlagos és párszor már elhasznált történet. A franciáknál mostanság újra nagyon divatos úgynevezett home-invasion ezredik darabjának tűnik: magányos nő lakásába behatoló, erőszakos csoport, majd a megtámadott és védtelen áldozat megpróbál küzdeni a túlélésért. Na itt van azonban az a rész,ahol az Intruders vesz egy nagy fordulatot és kihátrál a sablonok világából. A filmben ugyanis a megtámadott nő szembefordul a támadóival és nem pusztán a túlélés a cél, hanem a rá támadók megölése. Ettől a fordulattól lett egyedi és érdekes film az Intruders. Itt ugyanis nincsen pusztán jó és rossz karakter. Nincsenek ennyire erősen elválasztható szerepek. A védtelennek tűnő, magányos nő éppolyan gonosz és kegyetlen, mint a rátörő bűnözők. Sőt.. Az Anna Rookot játszó Beth Riesgraf talán még a támadóinál is érzéketlenebb és kegyetlenebb. Zavarba hozza a film a nézőt, mert nem tudja igazán kit sajnáljon, kinek drukkoljon, nem tudja eldönteni ki jó és ki rossz, ki a tettes és ki az áldozat. Kit csaltak csapdába, ki küzd az életéért és ki az üldöző. Összességében ezekért a fordulatokért ez egy igen jó alkotás, ami a végére még tartogat egy igen meglepő magyarázatot Anna viselkedésére...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése