Miért pont a benzinkút lett ilyen kultikus hely, ahol elhangzik az apokaliptikus utolsó figyelmeztetés, ahol megfújják a halál harsonáit, az a múlt ködébe vész. Mondjuk az állandó benzináremelkedésekkel, amiket a rádiókból recsegnek felénk, eleve van egy erősen negatív töltete a helynek, bár kétlem, hogy ez lenne az oka.
Szóval benzinkút. Az Open 24 Hours fő, és egyetlen helyszíne. Ennyiből mondjuk újítás, hogy ezúttal nem csak itt kezdődik, hanem itt is folytatódik és ér is véget. A fiatal, börtönből frissen szabadult Mary (Vanessa Grasse) pártfogójának ajánlására, fenyegetésére (kívánt rész aláhúzandó) munkát vállal egy benzinkúton, hogy kedvező jelentést adjon róla, és ne kerüljön vissza a hűvösre. A bűne meglehetősen súlyos, felgyújtotta a férjét. Mint később kiderül, a férje sem volt éppen egy ártatlan figura, ugyanis mellékállásban sorozatgyilkos volt, amiről Mary is tudott. Egy darabig elviselte a férje furcsa hobbiját, jobb, mintha autóroncsokat gyűjtene az udvarban, majd besokallt és felgyújtotta. Érthetetlen, hogy miért nem hagyta faképnél, miért nem jelentette fel a rendőrségen, miért tűrte évekig, de legalább így Mary egy kellőképpen sajnálni való, terhelt szereplő lehetett a filmben, akivel mindenki megértő. Támogatják, biztatják, hogy ha csak egy isten háta mögötti, lepukkant, benzinkúton dolgozik is éjszakai műszakban, de legalább megpróbál új életet kezdeni. Már-már kezd Mary egyenesbe jönni lelkileg, amikor furcsa dolgokat észlel a benzinkúton, mintha valaki vadászna rá és az oda betérőkre...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése